Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-212

330 À Nemzetgyűlés 212. ülése 1Ö21. évi Junius hó 21-én, heâden. ur azonban akkori beszédem folyamán rámutatott a pénzügyminister úrra, mintegy jelezve, hogy hozzá adresszáljam kérésemet, amit én meg is tettem s akkor a pénzügyminister ur volt kegyes idejönni hozzám, elolvasta inditványomat, s a vele való megbeszélés után az igazságügyminister ur kérésemre azt felelte, hogy annak nem tehet eleget, mert a pénzügyminister ur majd egy külön törvény keretében fog azoknak a határozati illetékeknek kivetésével foglalkozni, amelyeket én a bírói kar többletfizetésének fedezéseképen proponáltam abban a meggyőződésben, hogy amikor milliós perekben Ítélkezik az a biró, tíz korona határozati illeték levonása nem gördíthet az igazságszolgáltatás útjába elháríthatatlan akadályokat, ezeket az illetékeket tehát hajtsa be maga az állam a feleken. Mondom, az volt a válasz, hogy a pénzügyminister ur külön fog intézkedni, az igazságügyminister ur azonban adós maradt azzal, vájjon ennek a külön intézkedésnek eredményéből fog-e valamit kapni a sokat szenvedett és a gondok sötét súlya alatt tengődő birói kar is ? En valószínűnek tartom, hogy nem kap belőle semmit, mert hiszen ez ismét külön keretbe tartozik, nem lehet ezt a két dolgot együttesen elintézni, Szabóky Jenő ' Akinek van pénze fiskálisra, legyen pénze a biróra is! Hornyánszky Zoltán: Szóval szociális programmot hangoztatunk és folytonosan elzárkózunk a birák anyagi helyzetének javításától, attól félvén, hogy az államháztartás rendje megbillen, hogy a kincstár nem bírja meg a kiadásokat. Hát bocsánatot kérek, ahol milliárdos költségvetésről volt szó, ott évenkénti 400.000 korona nem jöhet számításba, ha arról van szó, hogy ezzel az összeggel a nyomorba jutott magyar birói karon segítsünk. (Igaz! ügy van! Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ha megvan az erkölcsi feltétele annak, — mint kifejtettem — hogy a magyar biró függetlenül, teljesen hivatásának élve szolgálja hazáját, akkor nem elég csak erkölcsi okokra hivatkozni, nem elég csak erkölcsi lehetőséget teremteni, hanem .a birák anyagi ellátásáról is gondoskodni kell. Mert méltóztassék csak elképzelni, vájjon nem borul-e el a világ az előtt az éhező biró előtt, akinek szeme a nélkülözésektől szikrát hány, vájjon nem fátyolozódik-e el annak tekintete, s vájjon képes lesz-e az megtalálni azt az utat, amelyet pedig meg kell találnia, hogy hivatásának megfelelően az igazságot megállapíthassa, ha azonközben, hogy másnak igazságát keresi, a saját maga igazságát soha és sehol nem tudja megtalálni? (Igaz! Ugg van!) Dinich Vidor : Szégyene az országnak ! Hornyánszky Zoltán: Mikor az a biró éhezve, korgó gyomorral, milliós pörökben dönt, bizony Isten csodája, hogy meg tud állni a maga hivatása magaslatán ugy, mint azt a magyar birói karnál látjuk. {Igaz! Ugy van!) A státusrendezósi javaslat vitájánál előre bejelentettem, most ismét bejelentem, hogy a magyar igazságszolgáltatás csődje ilyen körülmények között öt esztendőn belül be fog következni. Hiába csóválja a fejét a kereskedelemügyi minister ur, ez az igazság; ezt gyakorlati emberek állapították meg. Méltóztassék csak elmenni a sella curulisba, méltóztassék ott körülnézni s akkor látni fogja a minister ur, hogy ezek nem fixa ideák, hanem valóságos tények, amelyekkel számolnia kell a Nemzetgyűlésnek. Mert könnyű azt mondani, hogy a bíróról nem gondoskodom, de amikor baj van, amikor a becsületem, a vagyonom vagy a személyes biztonságom forog szóban, akkor futok a sella curulis elé és kérem és követelem az igazságot. (Igaz! Ugy van!) A szociális programul az, hogy ha valakitől igazságot követelek, akkor neki is igazságot adok. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Mindez nem fantazmagória, mindez a legkomolyabb, szomorú valóság. Tessék csak megnézni a törvényszéknél a mostani succrescentiát, tessék csak megfigyelni, minő elemek kerülnek be a joggyakornoki és a jegyzői karba, csak azért, mert olyan megélhetést nyújtanak nekik, ami — pardon a paradoxonért — nem megélhetés. Ma a jegyzői karnak az a része, amely még a régi elemekből rekrutálódott, kifogástalan. De méltóztassék megnézni az ujabbakat. Most már a selejtesebb elem megy erre a pályára, mert akinek ép keze és ép szeme van, az másut sokkal jobb elhelyezkedést talál, nem jön erre a koldus nyomorpályára, hanem egyebütt keresi a maga boldogulását, mert élnie kell. Ennek a lehetetlen állapotnak az a következménye, hogy pl. a budapesti kir. büntetőtörvényszéknól a menekült bírákkal együtt összesen 135 biró és ezzel szemben mindössze 35 jegyző van, akik közül csak 21 teljesít szolgálatot, mert a többi 14 vagy beteg vagy talán más okokból nem funkcionál. Denique 21 jegyző van beostva a különböző tanácsokban, ezek vesznek részt a tárgyalásokon, ezek készítik a jegyzőkönyveket, s mert ilyen kevesen vannak, a restancia folyton nő és a főtárgyalási tanácsok maholnap nem fognak tudni tárgyalni azért, mert nincs jegyző. A törvény előírja, hogy a bírónak jegyzőkö^vet vezetnie nem szabad. Mi történik hát, ha nem tudnak majd jegyzőket beállítani, részben azért, mert a jegyzők fizikuma mondja fel a szolgálatot, részben pedig a rettenetes restancia miatt. Be fog következni az, hogy az a jegyző képtelen lesz ellátni ügykörét, és a főtárgyalási tanácsok maholnap nem fognak tudni tárgyalni, ami végeredményben azt jelenti, hogy fölborul az igazságszolgáltatás rendje, s mint az előbb emiitettem, — amit a kereskedelemügyi minister ur fejcsóválással fogadott — igazolást fog nyerni az az állitásom, hogy a biróság teljesen csődbe fog jutni. És nem jobb a helyzet a polgári törvény-