Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-212
A Nemzetgyűlés 212. ülése 1921. évi június hó 21-én, kedden. 125 csábitás és versengés kiküszöbölhető lesz, és azoknak a hajóstársaságoknak, melyeknek itteni működése nem kivánatos, Magyarországon való jogosulatlan szereplését lehetetlenné tesszük. Bátor vagyok a t. Nemzetgyűlés b. figyelmét ráirányítani a belügyministeriumnak két legutóbbi rendeletére, melyeknek egyike 1921 február 14-ikén adatott ki, az Amerikába szóló útlevél kérelmek elbírálásáról és a kivándorlás ellenőrzéséről, a másik rendeletet pedig a jelenlegi belügyminister ur adta ki 1921 évi május hó 30-ikán, ez szól a magyar kivándorlókat ós visszavándorlókat védő iroda elnevezés alatt létesülő társadalmi szervezetről. Ezek a rendeletek is a legmesszebbmenőén gondoskodnak arról, hogy a ki- és visszavándorlók anyagi és erkölcsi érdekei, valamint nemzeti érdekeink a lehetőséghez képest megóvassanak. A kivándorlási bizottság ennek folytán a belügyminister urnák idevonatkozó jelentését tudomásul vette és azzal a javaslattal járul a t. Nemzetgyűlés elé, hogy méltóztassék ezt a jelentést szintén tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök : Kivan valaki szólni ? (Nem !) Senki sem kívánván szólni, a vitát berekesztem. Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e ezen jelentést tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen !) Igen. A Nemzetgyűlés a jelentést tudomásul vette. Ezzel kapcsolatban a Győr városi és megyei egyesült keresztényszocialista pártok központi elnökségének kérvénye is elintézést nyert. Következik napirend szerint a birói oklevél képesítő hatályának kiterjesztéséről az igazságügy miníster törvényjavaslata. Az előadó urat illeti a szó. Mikovínyi Jenő előadó : T. Nemzetgyűlés ! Az 1874. évi XXIY. és az ugyanez évi XXXIY. te. szabályozta a birói és az ügyvédi képesítés elnyeréséhez szükséges vizsgálatokat. Ez a két törvény megkülönböztetést tett a birói és ügyvédi vizsgát tett jogvégzett egyének között. A birói vizsga nem képesített másra, mint az itélőbirói, királyi ügyészi, azonkívül a királyi közjegyzői állásra, azonban ezzel a vizsgával ügyvédi képesítést nem nyertek, ügyvédi gyakorlatot nem folytathattak. Az 1874. évi XXXIY. te. szabályozta az ügyvédi diploma elnyerését és megkívánta a jodtudori oklevelet. Ez a két különböző vizsgálat azt az eredményt idézte elő, hogy a királyi bíróságok és ügyészségek tagjai, bár talán hosszú gyakorlattal magasabb jogi képzettségre tettek szert, mint a fiatalabb, kevesebb gyakorlattal biró, de jogtudori oklevéllel rendelkező ügyvédek, ennek dacára is az ügyvédi hivatás gyakorlására nem képesittettek, bár ilyen bírák nagyon sokszor résztvettek az ügyvédi vizsgálati bizottságban, mint kérdező cenzorok. Az előttünk fekvő törvényjavaslat van hivatva ezt a különbséget, amely a bírákra és ügyészekre nagyon sérelmes volt, a múltra vonatkozólag megszüntetni, mert a jövőre vonatkozólag ezt a különbséget már megszüntette az 1913. évi LIII. te, amely az egységes ügyvédi és birói vizsgálatot létesítette. T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, szükségtelen kiterjeszkednem arra, hogy a bíráknak és ügyészeknek kérése, az a sürgető kívánsága, hogy ez a különbség, amely rájuk nézve »bizonyos mértékben mégis megszégyenítő volt, megszüntettessék, mennyire fontos érdeke db zavartalán ig gszolgáltatásnak. Azok az emberek, akik hosszú évtizedeken keresztül, vagy ha nem is évtizedeken, de számos éven keresztül meglehetősen szerény fizetésért szolgálták az igazságügyi pályát, és akik ezen szolgálatuk alatt nagyon értékes tapasztalatokat szereztek, mindenesetre megérdemlik azt, hogy a múltnak ez a hibája eltüntettessék és ők az ügyvédi hivatás gyakorlására évtizedes gyakorlatuk, jogi tapasztalatuk alapján képesítve legyenek. Altalánosságban a javaslatnak ez a két rugója, szempontja kell, hogy irányadó legyen és e két szempont mindegyike olyan, hogy feltétlenül együttérzést és méltánylást érdemel. A javaslat törvénnyé válta esetén az esetleges eredményt vizsgálva felmerülhetnek bizonyos kételyek. Ezek a kételyek különösen abban az irányban merülnek fel, hogy ha ez a javaslat törvénnyé lesz, nem származik-e ebből hátrány a birói karra, a mostani birói létszámra, annak nemcsak a mennyiségét, hanem inkább a kvalitását tekintve, vagy nem származik-e kár az ügyvédi karra. Az igazságügyi kormányzat, mikor ezzel a törvényjavaslattal előállott, kellő megfontolás tárgyává tette ezt és kellő megfontolás tárgyává tette az igazságügyi bizottság is, s arra a megállapodásra jutott, hogy az ügyvédi pályának amúgy is népes volta nem fog nagyon csábitólag hatni azokra a bírákra, akik egyébként a jövőben valószínűleg még a mostaninál is előnyösebb előmeneteli viszonyok közé kerülnek, és kizárólag csak azok a birák fogják valószínűleg ezt a kedvezményt élvezni, akik már belefáradva az igazságügyi szolgálat nehéz terheibe, nyugdíjuknak meglehetősen alacsony, csekély összegét ilyen mellékes keresettel, mellékes igazságügyi foglalkozással akarják gyarapítani. De az ügyvédekre sem fog épen a jelzett okoknál fogva ebből nagy hátrány háramolni, hiszen végre azok a bírák, ha számbelileg nem nagyon emelik is az ügyvédi kar tagjainak számát, de kvalitás szempontjából semmi esetre sem válnak majd az ügyvédi kar hátrányára. Még egy szempontja volt az igazságügyi kormányzatnak, mikor ezt a javaslatot beterjesztette, t. i. az, hogy nagyon valószínű, hogy ha hosszabb ideig maradunk ebben a mai szerencsétlen, megcsonkított helyzetünkben, szükségessé fog válni bizonyos elvek szerint a birói létszám redukálása is és ebben az esetben.azok a bírák, akiknek a kényszer hatása alatt állásuktól nyugdíjjal ugyan, de meg kell válniok, mégis bizo-