Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-212
126 A Nemzetgyűlés 212, ülése 192. nyos kárpótlást találnak ennek a törvénynek alapján az ügyvédi hivatás gyakorlásában. Miután a törvényjavaslat részleteiben majd bizonyos mértékben módosulni fog, egyelőre nem bocsátkozom részletesebben az indokolásba, hanem tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy ezt a törvényjavaslatot, amelyet az igazságosság és a méltányosság szült, és amely a múltnak szól, amely a múlt visszás helyzetét iparkodik megszüntetni, méltóztassék ugy általánosságban mint részleteiben elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik : Forgács Miklós jegyző : Tasnádi Kovács József ! Tasnádi Kovács József: T. Nemzetgyűlés! Ugy is, mint a keresztény nemzeti párt tagja, ugy is, mint ügyvéd kivánok szólni a törvényjavaslathoz. Mind a két minőségemben elfogadom az elvet, amely a törvényjavaslatban megnyilvánul, tehát elfogadom általánosságban a javaslatot. Elfogadom mint a keresztény nemzeti párt tagja azért, mert pártunk mindenkor segiteni kivánt a közalkalmazottak helyzetén s nem rajtunk múlt, hanem a kormány tétlenségén és meg nem értésén, hogy kellő eredményt ugy itt benn a Házban, mint künn való erős törekvésünk dacára elérni képesek nem voltunk. Üdvözlöm azért is, mert annak a szaknak vagy abban a szakban dolgozóknak, akik a közalkalmazottaknak elitgárdáját képezik, a biróságnak a mi pártunk épen most különös hálára is van kötelezve. A mi vezérünket, Friedrich Istvánt hazug rágalmazások, hamisan vádaskodók a vádlottak padjára ültették. (Egy hang jobbfelöl; Várjuk meg!) Az igazságos biróság sehonnan sem befolyásolható, felülről nem utasitható ereje fogja visszaadni a magyar népnek, a keresztény nemzeti iránynak eredetileg is valódinak bizonyult népszerű vezérét. De azért is elfogadom ezt a törvényjavaslatot általánosságban, mert a biróság részéről az ügyvédek közé jövő elem igazán magyar faji és keresztény nemzeti érzéssel telt elem. Mint ügyvéd is üdvözlöm ezt a javaslatot. Kétségtelen, hogy a birák is ügyvédek lesznek, ez az ügyvédek helyzetét egyelőre még nehezebbé, még nyomorúságosabbá fogja tenni. De bizonyára örömmel kell üdvözölnünk, hogy képzett emberek fognak ügyvédi pályára jönni, akik már a jogi gyakorlati élet terén is kellő jártasságot szereztek. A javaslatot azonban ugy, amint beterjesztetett, különösen ahogy az az igazságügyi bizottság előtt hirtelen módosíttatott, nem fogadom el és épen ezért annak minden szakaszához módosítást fogok benyújtani. Az 1. § első része rendkívül szűkkeblű a birákkal szemben. Tsmét kategóriákat állit fel, ami teljesen ellenkezik a demokratizmus elveivel is,- de ellenkezik a biróságnak általunk nagyrabecsült tudásával is, ha azoktól a bíráktól, akik tulajdonképen azt a vizsgát teszik le, akik ugyan'. évi június hó 21-én, kedden. azt a munkát végzik, ha nem is olyan modorban és módon, mint mi ügyvédek, tizévi gyakorlatot követel meg csak azért, mert nincs jogtudori oklevelük. Jogtudori oklevelet követel meg akkor, mikor — mondom — a gyakorlati élet terén — pedig ez a fontos — semmivel hátrább nem állanak, mint mi. Különösen nehezményezem pedig a kategóriák felállítását azért, mert épen azokat az elemeket zárná ki az ügyvédségre való átléphetéstől, — ha már egyáltalán erről szó van —- amelyek legjobban megfelelnének a közönség igényeinek. Hiszen mi ügyvédek nagyon jól tudjuk azt, hogy egészen más mozgást, más energiát kivan az ügyvédi pálya, mint a birói pálya; ha tehát a birói pályán elöregedett emberek mennek az ügyvédi pályára, kevesebb hasznot tudnak nyújtani a közönségnek, már pedig itt sem bíráknak, sem az ügyvédeknek érdeke nem a legfontossabb érdek, hanem a jogkereső nagyközönségnek az érdeke. Ezt pedig a birák közül is azok tudnák szolgálni, akik mint jegyzők — most ujabban titkároknak nevezik — működnek, vagy pedig az egészen fiatal birák. Ezek nem azért nem szerezték meg a jogtudori oklevelet, mintha nem birtak volna kellő képességgel — ennek megszerzése nem kivan valami nagy tudományt, valami ördögi mesterséget — hanem azért, mert szegény emberek voltak, napról-napra reggeltől-estig a maguk bírói funkciójával el voltak foglalva, és miután akkor megelégedtek kevesebb vizsgával is, nem mentek neki ennek a nem is annyira nagyobb, mint többágú tanulmányt igénylő vizsga letételének; de mire a birói vizsga letételéhez kerültek, ami conditio sine qua non-ja a törvény alkalmazásának, — a birói vizsgának meg kell lennie jegyzőnél is, titkárnál is, ministeri tisztviselőnél is — akkorára megszerezték mindazokat az ismereteket, amelyeket megszerez egy ügyvéd, mikor ügyvéd lesz. Már pedig akármilyen fiatal is egy ügyvéd, ha az ügyvédi vizsgát letette, annak tovább nem kellett semmiféle prakszist folytatnia, az a közönségre nézve ép olyan ügyvéd volt, mintha 30 esztendeig működött volna f az ügyvédi pályán. En tehát az 1. § első bekezdését ugy kívánnám módosítani, hogy hagyassanak ki belőle mindazok, amik megkötik és elzárják a bíróságnak különösen fiatalabb részét attól, hogy ügyvédek lehessenek. Ezért az egész szakaszt igy akarnám módosítani (olvassa) : »A gyakorlati birói vizsgálatról szóló oklevél teljes képesítő hatállyal pótolja az ügyvédi, illetve az egységes birói és ügyvédi vizsgáról kiállított oklevelet azoknál, akik a gyakorlati birói vizsgálatot, még a jelen törvény életbelépte előtt tették le, feltéve, hogy azóta kir. bíróságnál, kir. ügyészségnél, vagy az igazságügyministeriumban, ennek fogalmazói szakában legalább öt évig állottak a gyakorlati birói vizsga letétele után alkalmazásban.
