Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-212

A Nemzetgyűlés 212. ülése 1921. évi június hő 21-én, kedden. 119 lesz aktuális, nem tőlünk függ, hanem épen a jóvátételi bizottságtól. .„ Ha most azt kérdezik, hogy mi történik akkor, ha ez a terv megvalósul, erre azt felelem, hogy akkor teljesen ki van épitve a magyar egyenesadórendszer, ki van épitve a magyar fogyasztási adórendszer, s a régi illetékrendszerből csak egy marad még rendezetlen, t. i. a közigazgatási illeték sorsa. Van ezenkivül egy megkezdett forgalmi adórendszer, amelyet majd az utódomnak kell kialakitania. Végül a magyar hitelszervezet uj alapjai is meg vannak vetve, és remélem, hogy az ősszel közös munkával ki tudjuk épiteni. Ezek után azt kérdezhetik, hogy mi az, amit nekünk tennünk kell arra, hogy a négy és félmilliárd deficit eltűnjék. Semmi más nem szükséges, mint a koronának emelése. Abban a pillanatban, amikor a koronánk külsőleg elérte azt az értéket, melyet tényleg belsőleg megér, eltűnt a négy és fél milliárdos deficit a költségvetésből. Azt kérdezem, hogy kitől függ ez? Azért mondtam, hogy függ részben önöktől, de részben a jóvátételi bizottságtól. Függ önöktől nemcsak azért, hogy ne engedjük lecsúszni a koronát, ne engedjünk semmiféle külső befolyásnak, nanem menjünk tovább az utón, amelyen mennünk kell, és különösen: fejezzük be a vagyonváltságot még most, a nyár előtt, azért is, mert enélkül a földbirtokreformot megalkotni teljes ^lehetetlenség. Én nem vagyok tagja egy pártnak sem, de merem állitani, hogy mindkét kormányzópárt és ami több, maga a Nemzetgyűlés is, elveszti tekintélyét, ha a földbirtokreformnál csalódás érné a nemzetet; (Ugy van! jobbfelöl.) már pedig földbirtokreformot föld nélkül csinálni nem lehet, és mert a magántulajdon alapján állunk, épugy, amint senkinek sem lehet ingyen földet adni, munka nélkül vagy búza nélkül, épugy senki más nem veheti el a földet, mint az állam adóban, adóban elvett földet odaadja, nem ingyen, hanem, hogy ott letelepedjék az a munkaerő. Ezért van az, hogy én ma beterjesztem a vagyonváltságot, amelyet minden részletében meg fogunk beszélni. A részletekben hajlandó vagyok engedni, csak egyben nem, abban, hogy a földbirtokreform megakadt szekerét ki kell rántanunk ebből a kátyúból, mert különben a Nemzetgyűlés tekintélyének vége van. (Helyeslés.) Hogy ehhez miért ragaszkodom, annak több oka van. Az első az, hogy én ezt a politikát húsz éve már folyton hirdetem, könyvben, Írásban, de alig hallgattak rám. Hányszor mondtam, hogy ne várjuk meg, mig idegen nemzetek fognak parcellázni nálunk, hanem telepítsük le a magyar parasztot. Ez a politikám azért is, mert nekem más ambicióm van, mint az, hogy a budapesti korzón szimfónia-csutkák maradjanak utánam. (Derültség.) Az az ambicióm, hogy beálljak azok közé, akik segitenek a magyar földet megnyitni a magyar parasznak. Ilyen pusztulás után az országot másképen felépíteni nem lehet. (Élénk helyeslés és taps.) De az ambicióm tovább is megy ; nekünk ezt meg kell csinálnunk, mert higyjék el nekem, hogy másként ez a parlament soha nem jut el az egészséges pártélethez. Mi történik most ? Az, hogy bár már elmúlt 1867 és 1848, ezek a tüskék még mindig benne vannak, mint egy összetört pohárnak darabjai, a lábakban, és e két régi árnyalat csak ugy tud egyesülni, ha egy nagy demokratikus reformban egyesülnek (Mozgás.) és egy nagy társadalmi felemelkedésben. Ezt pedig másként, mint a földreformmal, megvalósítani nem lehet. (Igazi Ugy van! jobbfdol.) Emlékszem arra, hogy az Esterházy-kormány alatt, amikor ellenzéki voltam, egy akkori ministert meginterpelláltam 1917-ben, s akkor valaki a szélsőbaloldalon baziliszkus szemével rám nézett és kérte, hogy mondjam meg, mi vagyok, 67-es-e vagy 48-as? Azt feleltem neki, hogy én 1917-es vagyok, és attól félek, hogy nemsokára 1918-as leszek. (Derültség.) Ez a félelmem be is igazolódott. Az a valaki pedig, aki akkor kérdezett, egy igen silány politikus, de kitűnő családapa volt: Hock János főtisztelendő ur. (Élénk derültség.) Ez a földbirtokreform az, amelyhez nekünk ragaszkodnunk kell, s amely szerintem elvégzendő, mert különben a kiépitést befejezni nem tudjuk. Én azt mondom önöknek teljes hittel, hogy a tévedés ott van, hogy folyton szidják a pártokat, a Nemzetgyűlést, de különösen szidják a mostani pénzügyministert azért, hogy micsoda terheket rak a nemzetre. Sem önök, sem én semmiféle terhet nem rovunk a nemzetre, hanem mi történik? Most esnek le azok a kövek, melyeket a háború és a bolsevisták feldobáltak a levegőbe. Mi igyekszünk odavinni a nemzetet, hogy elbírja ezeket a terheket, önök azonban époly ártatlanok ezekben a terhekben, mint én vagyok. Tudom, hogy ez nehéz munka, és higyjék el, hogy e nehéz munkát csak ugy lehet elbírni, ha az ember tudja, hogy nemcsak a multat takarítja el, hanem a jövendőnek is lerakja alapjait. Bár önök annyi bizalommal tiszteltek meg, szervezetem nem birná el ezt az erőfeszítést, ha nem volna meg az az igazságom, enyésztő gondjaim között, napi morzsoló munkámban, az adótételek zörgése között, a számok erdejében, hogy én a feltámadó magyarságnak zsoltárát hallom. (Elérik éljenzés és taps.) Sem önök, sem ez a kormány, sem utódom több adót nem csinálhatunk. (Derültség.) Ha ez igy van, a korona további emelkedése nem tőlünk függ, hanem más tényezőktől és ezeknek szemébe kell néznünk. Kegyeskedjenek megengedni, hogy még erről az utolsó témáról beszéljek, azért, mert itt van a rendszerem, itt van pénzügyi politikám központja és itt van az az igazság, amellyel a reparációs-bizottság előtt meg fogok jelenni. Nekem a mai napon szá-