Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-212

114 A Nemzetgyűlés 212. ülése 1921. évi Junius hó 21-én, hedden. Korányi t. barátom hagyta rám és én csak az eredményt aratom. Az általam behozott ujabb adók, valamint .a forgalmi és őrlési adó, összesen 2'9 milliárd, tehát kereken három millárd uj bevételt hoznak a magyar államnak. Mindebből az következik, hogy a magyar állam összes rendes bevételei elérik a 12'6 milliárdot, vagyis, hanem volna háború, hogyha nem volnának üzemek, a magyar állam 939 millió tiszta felesleggel zárná költségvetését. Ebből azonban le kell vonni az üzemek S50'5 milliós deficitjét, vagyis a magyar államnak tiszta feleslege volna abban az esetben, ha nem volna az, amire mindjárt áttérek, az átmenet, a felszivódási budget és ha nem kellene a jóvátételi bizottságnak bemutatni, hogy ime, mi rendbe tudnánk hozni házunk táját, feltéve, ha ezt a nemzetet hagyják békében dolgozni. (Ugy van! Ugy van!) Most már áttérek tehát a bevételekre, mert hiszen a ma benyújtott törvényekkel befejeztem a magyar adórendszer kiépítését. Ez a szó : kiépités, azt jelenti magyarul, hogy én több uj adót nem fogok hozni és amit az adókon változtatni fogok, az nem pénzügyi, hanem szociálpolitikai szempontból történik. Ha ránézünk erre a költségvetésre, t. Nemzetgyűlés, akkor azt tapasztaljuk, hogy bevételeink sorában a legelső helyre a fogyasztási adók kerültek. Hogy mindjárt a legfurcsábbal kezdjem, én mindazoknak a küldöttségeknek, amelyek folyton azzal bántanak engem,hogy milyen óriási a fogyasztási adó, mindazoknak a panaszoknak, hogy milyen nagy a földadó és egyéb, csak azt akarom bejelenteni, hogy e költségvetésben csak három cigarettából : a Király, Hölgy és Magyar cigarettából annyi fog befolyni : 500 millió, mint a házadóból és földadóból és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójából együttvéve. Ez mutatja, hogy az adórendszer, amellyel egy ennyire kizsarolt államnak addig dolgoznia kell, amig az állam iránti bizalom annyira helyreáll, hogy a bevalláson alapuló adókkal megfelelő eredményt érhetünk el, a fogyasztási adókat kell előtérbe tolnunk. (Egy hang balfelöl: A kisemberek rovására!) A fogyasztási adóknak ez az előtérbe tolása merőben ellentétes az osztrák költségvetéssel, amelyet hasonlitásképen különféle okból felhozok. Nem azért hozom fel az osztrák költségvetést, mintha azt akarnám kimutatni, hogy immár 50 milliárdra szaporodott defficitje. Nem, azért sem, mert az osztrák költségvetés előterjesztése napján üzemi baleset történt, amennyiben ugyanazon nap bukott meg a kormány és ennélfogva csak írásban adhatta be. Ebben a költségvetésben a költségvetés magyarázója, dr. Bacher Sektionsrat előadja, hogy Ausztriában minden polgár fizet az államnak évenkint 2480 koronát és minden polgár belekerül az államnak 3200 koronába, tehát Ausztria minden polgárára ráfizet 720 koronát. Vagyis Ausztriának, mennél kevesebb polgára lenne, annál jobb államháztartási kiadása lenne, amit nyugatmagyarországi barátainknak, azt hiszem, nagyon jó lesz maguknak megjegyezniük. (Élénk tetszés.) A magyar államnak viszont annál kevesebb lesz a terhe, mennél több polgára van. Ezt az összehasonlitást azonban előhozom azért, mert az osztrák költségvetés legnagyobbrészt az egyenes adók túrfejlesztésére van helyezve, ezenkívül pedig a vasúti tarifák fejlesztésére, amivel nálunk sem a kereskedelmi minister ur, sem én tovább élni nem kívánunk. Mialatt Ausztriában háromszor emelték a tarifákat, mi megmaradunk a mostani mellett, tehát tarifaemelés semmiféle ujabb drágulást sem fog előidézhetni. Rassay Károly: Lásd a tetefont! Hegedüs Loránt pénzügyminister : A mi költségvetésünket tehát összehasonlítva az osztrák költségvetéssel, a helyzet az, hogy inig nálunk Magyarországon az összes egyenesadók 1.800,000.000 rúgnak, addig Ausztriában 3.500,000.000-ra emelkednek; mig náluk a hadinyereségadó különösen 900 millió, nálunk ez csak 50 millió ; amig nálunk a fogyasztási adók 2.600,000.000-t tesznek ki, addig náluk 1.400,000.000-t tesznek ki. Itt hozzá akarom tenni, hogy mig nálunk az egész boradó 75 millió, Ausztriában a boradó 700 millió, úgyhogy a boradóra vonatkozó panaszokat nem tartom méltányosaknak, minthogy mi a legkisebb boradóval rendelkezünk az összes környező államok közül. A fogyasztási adóink között, amint majd ki fogom mutatni, különféle adóinkat tovább fejlesztettem. A legkiadósabb ma is a dohány jövedéke. A dohányjövedék 2 milliárdot fog hozni, amelyből egy milliárd az ő költségvetésére megy és egy milliárd az, ami a szivarokból és cigarettákból meg fog maradni. Itt tisztelettel akarom megjegyezni, hogy célom a dohánygyártást annyira fokozni, hogy a dohányárak leszállíthatok legyenek. Ez meglesz abban az esetben, mihelyt az egyik gyár, a budapestferencvárosi, teljesen rendbe jön és a pécsi üzembe lesz helyezhető. Epen ezért azt hiszem, helyesen tettem, hogy a mostani költségvetésbe hat milliót már belevettem a pécsi gyár üzembe helyezésére. (Helyeslés, ) Ilyetén felállítása az adórendszernek vezet bennünket arra, hogy sajnos, a fogyasztási adók ezen nagy tételeinél nekünk meg kell maradnunk. Sokat támadnak engem, különösen a cukor és a szesz adója miatt. Némileg leszállítottam ezeket, de mégis fenn kell tartanom. A cukor azért drága Magyarországon — evvel keserítem meg a legtöbb ember életét, — mert a cukor árából 40 koronát vesz el az állam. Az állami részesedés ugyanis 37 korona 50 fillér. Hajlandó vagyok ezt egyelőre 23 koronára leszállítani, tovább azonban nem mehetek. Méltóztassanak elhinni, hogy sem a jövedelem, sem