Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-212

A Nemzetgyűlés 212. ülése 19. a vagyonadót tovább erőltetni nem lehet, sőt, egyes adónemeknél az adókat egyenesen csökken­tenem kell. Nyugodtan állithatom, hogy senki az adóbevételt tovább felszöktetni nem tudja. Ezt mondom önöknek is és a jóvátételi bizott­ságnak is. Különböző személyes célzásokat kell untalan hallanom. Egyrészt nagyon jó barátaim arra figyelmeztetnek, hogy az ember elveszti népszerűségét, ha adókat vet ki. Másodszor külö­nösen külföldön azt mondják, hogyha igaz az, hogy valakinek szuggesztív ereje van, akkor még többet is ki tud hozni adóban. Erre azt vála­szolom. Hogy valakinek van-e népszerűsége vagy sem, ez az illető sohasem tudhatja. Mert ha elhiszi valaki, akkor nagyzási hóbortban szen­ved, ezt pedig az érelmeszesedésnek első tünete. (Elénk derültség.) Ebben én sohasem szenved­tem. De ha van valakinek népszerűsége, akkor ne tegye almáriumba, mint a levendulát, ne ijedjen meg, hogy elfogy, hanem használja fel nemzete érdekében. (Elénk helyeslés.) Ha pedig igaz az, hogy valakinek van szuggesztív ereje, akkor legyen lelkiismerete is, mert ha más embe­rek akaratát magával cipeli, felelős a többi emberek akaratáért is. (Ügy van!) Ezért állí­tom nyugodt lélekkel, hogy mindenféle módon, még a bűvészmester formájában is, felemeltem az adókat. Tovább felemelni nem lehet és mi többet az adókból beszedni nem tudunk, (ügy van!) A reformjaimnak az a sorozata, amely még nincs meg, s adókkal foglalkozik, ne/n pénzügyi, hanem szociálpolitikai vonatkozású. Én megígértem és be is váltottam határidőre, hogy megállítom a r bankóprést és hogy meglesz a költségvetés. Epugy megígérem most is, hogy október 20-ikáig meglesznek azok a javaslatok, amelyek a szociálpolitikát beleépítik a magyar adórendszerbe. Sok minden dolgunk máskép lenne, ha erre előbb gondoltak volna. Olyan a mi adó­rendszerünk, mint az a ház, amelyet egy nagy­szerű mérnök tervezett, de a lépcsőt kifelejtette belőle. Lépcső kell a házba, lépcső, amelyen az alsóbb osztályok lassankint minél szélesebb réteg­ben felemelkedhetnek a jólétbe és az államhoz való ragaszkodásba. (Élénk tetszés és helyeslés.) Ezért előre megmondom, hogy bár jó finánc vagyok, az első lövészárkokat mégis fel kell hagynom az ősszel ós vissza kell vonulnom más pozíciókba, azért, mert bizonyos tekintetben túlfeszítettük az adókat és ezt tovább elbírni nem lehet. Mentsen fel azonban a Nemzetgyűlés attól, hogy hozzányúljak egy adóhoz, amelyet eddig nem érintettem. Ez a következő. Van nekünk egy hadmentességi adónk a régi időből, amelyet kivetettek mindenkire, aki nem volt katona. Mikor azután a háború alatt ujabb sorozások voltak, a hadmentesek elmentek a háborúba, sokan közülük megsebesültek, vagy meg is hal­tak. Most a törvény szerint ezeken félmilliót kellene behajtani hadmentességi adó címén, Eh­hez a pénzhez én nem nyúltam hozzá. Arra . évi június hó 21-én, kedden. 115 kérem a Nemzetgyűlést, hogy az indemnitásban mentsen fel ennek az^ adónak a beszedés alól, mert ez átok volna. (Elénk helyeslés.) Szerény nézetem szerint, ha sikerül a pénz értékét tovább emelni, akkor az egyenesadók nem lesznek többé ebben a magasságban fen­tarthatók. Különösen a vagyonadó tétele olyan óriási magas a középosztály számára, hogy ha ugyanakkor lesz a vagyonváltság is, akkor itt nagy bajok következhetnek be. Yan továbbá a magyar közéletnek^ egy része, a tisztviselőosz­tály, amely egyáltalában nem tagadhatja el az adóját. Ez a tisztviselőosztály teljesen hozzá van nőve az államhoz és a városhoz, tehát min­den krajcárért adózik. Énszerintem akként kell a kérdést megoldani, hogy a 1Y. osztályú kere­seti adót eltöröljük és a tisztviselőket elvisszük a jövedelmi adóba, de ugyanakkor a jövedelmi adóba bevinnők a gyermekszám adómentességét is. A gyermekszám adómentessége és az, hogy a tisztviselő nem fizet külön adót, lenne emelkedés, amelyen lassan-lassan az alsóbb osztályok minél több gyermekkel felemelkedhet­nek. Megjegyzem, hogy ehhez nekem pénz kell, de természetesen azt nem adóból szerzem meg, ha­nem abból a két uj illeték-novellából, amelyet, amint már többször megígértem, ősszel fogok beterjeszteni. Ha sikerül az egyenesadókba a szociális méltánylást belevinni, akkor azt hi­szem, hogy sok minden enyhülni fog, ami most van, és akkor ebből a szempontból is megtettük kötelességünket nemcsak a jelen, hanem a jövő nemzedék szempontjából is. Kerekes Mihály: A forgalmi adó anti­szociális. Hegedüs Loránt pénzügyminister: A for­galmi adó nagyon csúnya adó. Semmi más, mint az elvesztett háború. Kimutattam, hogy ha minket békében hagy­tak volna, akkor most nekünk egy becsületes költségvetésünk lenne. Ezek után át kell térnem arra, hogy itt vannak először a beruházások, amelyek igen csekélyek, másodszor a háborús terhek, amelyek igen nagyok. Ezek döntik el a költségvetést és ezek okozzák a 6*5 milliárdos deficitet. Ami először a beruházásokat illeti, nagyon gyenge az, amit én hozhatok. Szegény ember vizzel főz. Tisztelt barátaim összeállították kíván­ságaikat. En sokszor megrostáltam azokat ; csak a legfontosabbakat tudtam teljesíteni. Higgyék meg nekem, semmi sem volt olyan nehéz, mint ez a lenvirbálás, mint az, hogy nem tudunk építeni. Es ha ' abban a palotában, amely tele van gondokkal, a pénzügyministeriuniban már nagyon gyötrők a gondok, sokszor kimentem arra a gyönyörű építményre, a Halászbástyára. Elnéztem Pestet és elfogott a keserűség, az irigy ember keserűsége. Láttam, hogy elődeim az ő nagy munkájukat beleépíthették ebbe a városba. Az egyik házakat épített, a másik hidakat, a harmadik vasutat. Az ő munkájuk kőbe és 15*

Next

/
Oldalképek
Tartalom