Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-212

A Nemzetgyűlés 212. ülése 1921, évi június hó 21-én, kedden. 111 a költségvetésből — ezeket a számokat átvetitve a költségvetésre, az sül ki, hogy körülbelül három esztendő után a korona értékének huszadrészére csökkent le, vagyis belső értéke körülbelül 5 zürichi centime. Ez az elméleti számitás. De nem lehet összehasonlítani költségvetésemet az előbbi költségvetéssel, Korányiéval sem, azért, mert ő részben a román megszállás alatt, részben a bolsevizmus által szétszaggatott pénzügyi adminisztráció tökéletlen gépével dolgozott és csak átalányköltségvetést tudott adni. Ennélfogva a póthitelek egész sorozata következett. Ennek véget kell vetni. Lehetetlenség póthitelekkel dolgozni, hol a pénzügyminister folyton határidőhöz van kötve. Ennélfogva kívánságom az, hogy a költségvetés, egészen rendkívüli elemi csapásoktól eltekintve, — amit ne adjon az Isten — póthitelmentesen valóságos és megtartható költségvetés legyen. Ezért van az, hogy a számok látszólag megduzzadtak, mert én mindent belevettem. Olyan költségvetés ez, amelyből mindenki láthatja, hogy mire mehet. Harmadszor, az én költségvetésemet sem Teleszkyéhez, sem Korányiéhoz, sem semmi elődöméhez nem lehet hasonlítani azért, mert én több újítást hoztam be a költségvetésbe. Az első az, hogy kettészakítottam a költségvetést, kettészakítottam az államot és az állam üzemeit azért, hogy mindenki világosan lásson. En bankár voltam és dolgoztam mérlegekkel. Az állami üzemeknek részvénytársasági alapon kell nyugodniok és lehetetlenség, hogy az állam polgárai, adózói saját üzemükre, saját vállalataikra ráfizessenek. (ElénTc helyeslés.) Ennélfogva két költségvetésem van : az A-mérleg és a B-mérleg. À B-mérleg az üzemek. Itt minden üzem külön van véve és a pénzügyi bizottságnak meg kell vizsgálni azt, hajt-e jövedelmet vagy nem. Az A-mérleg jelenti az államot, az erkölcsi testületet, akinek kötelessége, ha állam akar lenni, eltartani a gyermeket, felemelni, tüz-viz ellen megvédeni, róla gondoskodni és magát védelmezni. Ez elemi kötelessége. Az államot kötelessége eltartani az adózóknak, de az üzemet kötelessége eltartani magának az üzemnek. Ennélfogva egészen világos, hogy nekünk erre kell mennünk. Le kell szoknunk arról az álmodozásról, hogy az állam valami misztikus lény, akinek tündérek éjjel megtöltik a pénztárját. Az állam, maga a polgár zsebe, úgyhogy ha a t. Nemzetgyűlés megszavazna egyszer egy törvényt »a pénzügyminister hatályosabb védelméről«, (Derültség.) arra kérném, hogy az 1. §-ban benne legyen az, hogy mindenki, aki a magyar államtól követel valamit, azt mondja, hogy a magyar állampolgárok zsebéből követeli azt. Akkor sokkal kevesebbet követelnének, mint ma. A mai lerokkant állapotban az állam deficites üzemeket nem fog megbirni. Yissza kell tehát menni arra, amit minden családapa tesz, hogy a család fentartására, a gyermekek nevelésére, a betegek gyógyítására mindent kikapar a tiz körmével is, de ha boltja rossz, akkor a boltot el kell adni. Ennélfogva amint bankigazgató koromban megvizsgáltam az alám rendelt iparvállalatokat, hogy jól jövedelmeznek-e és ha láttam, hogy nem, behívtam igazgatóimat és intézkedtem, most is az üzemeknek záros határidőt kell adni és ez alatti a záros határidő alatt vagy jövedelmet kell kimutatni, vagy elmegy az üzem igazgatója, vagy pedig el fogom adni az üzemeket. (Helyeslés.) Ebből a szempontból kegyeskedjenek megengedni, hogy kitérjek még arra, hogy nemcsak én mondom ezt, hogy a háború utáni állam nem birja meg mindenféle deficites üzemek továbbvitelét, hanem ugyanez a véleménye volt Anglia követének, kiküldöttének Mr. Brandnak a brüsszeli konferencián, aki azt mondta, hogy a háború után meg kell tanulniok az államoknak azt a gladstonei mondást, hogy az üzleteket jobb, ha a polgárok maguk csinálják, mint az állam. Ez jelenti elméletileg azt, hogy épugy, mint a napóleoni háborúk után a fiziokratizmus és merkantilizmus után jött a manchesterizmus, vagyis az állam nem volt egyéb, mint tüznekviznek óvója, épigy nekünk is vissza kell térnünk erre, és ha azt kérdezik, hol lesz a szociálpolitika, azt felelem, hogy a szociálpolitikát nemcsak az államnak, hanem minden magánüzemnek is kötelessége követni. Ha méltóztatik ezen berendezésemet elfogadni, amely merőben uj, amennyiben két költségvetés van : egy B, az üzemek, és egy A, maga az állam, akkor először a B-ről, az üzemekről fogok beszélni. (Halljuk!) Az üzemek költségvetése ebben a költségvetésben akként alakul, hogy üzemeinknek egy része dicséretreméltó felesleget mutat ki, egyrésze azonban olyan, hogy jelenlegi állapotában meg nem maradhat. Mindenekelőtt a posta 593 millió kiadásssal szemben 679 millió bevételt mutat, vagyis a tiszta többlet 142 millió, A mi postánk tehát lassan halad a történt rombolások után a becsületes kialakulás utján. A postatakarékpénztárra nem számitok, mert az úgyis csak egy átmeneti üzem. A célom az, hogy ha az önálló jegybankot kialakítjuk, a postatakarékpénztárnak nagy része abba belemegy, mert egy államban két-három valutapolitikát csinálni nem lehet. "V alutapolitikat csak egy központ csinálhat. Erről tehát nem szólok. Fontosabb ennél az, hogy az államvasutaknál az összes kiadások 4 milliárd, 600 millióra, a bevételek pedig 3 milliárd, 417 millióra rúgnak, a deficit tehát 1185 milliárd. Meg kell jegyeznem, hogy igen sokat szidott barátomnak, a kereskedelemügyi minister urnák rendkivüli érdemei vannak abban, hogy államvasutaink napról-napra európaibbá válnak. Ez a nagy deficit onnét van, mert a költségvetés hamis, amenynyiben ebben a nagy kiadásban benne van a menekülteknek, vagonlakóknak és ellátatlanoknak is egy része, 500 millió, ugy hogy az államvasutak