Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-212
112 A Nemzetgyűlés 212. ülése 1921. évi június hó 21-én, kedden. igazi deficitjét 500—600 milliónál többre nem lehet becsülni. Ez igen tisztességes eredmény a román invázió és a bolsevizmus után, akkor, amikor látjuk, hogy az osztrák államvasutak nem kevesebb, mint hat milliárd, a német államvasutak pedig 16 és Vs milliárd deficittel zárulnak. Ennélfogva, meg vagyok győződve, hogy ha az államvasutnak megadjuk azt, ami szükséges, az államvasút lassanként ki fog vergődni azokból a nehézségekből, amelyekben ma még benne van. Elég dicsérettel szólhatok még az állami vasgyárakról is, ahol szintén némi felesleg mutatkozik. Nagyon kicsi az erdőgazdaságok feleslege : 12 millió. Egyenesen megdöbbentő azonban, hogy mezőgazdasági birtokaink 192 millió bevétellel szemben 196 millió kiadást tüntetnek fel, vagyis a deficit 4 millió. (Nagy zaj. FélIciáltáb-ok: Ez lehetetlenség !) Meg vagyok győződve arról, hogy ha ezek a birtokok bármely magánember kezébe adattak volna, óriási jövedelmeket értek volna el. (TJgy van !) Ennélfogva az én tisztelt barátommal, a földmivelésügyi minister úrral, oda fogok törekedni, hogy itt minden világosan megvizsgáltassák. Magyarország nem elég nagy ahhoz, hogy olyan mezőgazdasági birtokokat tartson, amelyekre rá kell fizetnie. (Igaz ! TJgy van !) Végül a selyemtenyésztés 3 millió plusszal végződött. Ha valaki e költségvetési tételeket összeadja, akkor kisül, hogy a B-mérleg, vagyis a magyar állam üzemeinek a mérlege épen olyan, mintha részvénytársaságok volnának azzal a különbséggel, hogy csak egy részvényesük van: a magyar állam. Ezeknek összes kiadása — mindig eltekintve a beruházásoktól, mert ezek a rendes költségvetés keretébe tartoznak — 6 milliárd 842 millió, bevétele pedig 5 milliárd 987 millió, vagy miután az államvasút hiányát a többiek ellensúlyozzák, a tiszta hiány 854,804.841 korona. Ez az, amivel a B-mérleg végződik, vagyis a magyar állam üzemeinek rendes mérlege — a beruházástól eltekintve — 854 millió hiányt mutat, amit az államnak pótolnia kell. Elfelejtettem megmondani, hogy hasonló baj van a kőszénbányászattal is, minthogy ez is 5 millió deficittel végződik. Ez tűrhetetlen állapot, ilyen üzem fenn nem tartható. (TJgy van !) Ezek után áttérek arra, hogy az üzemeknek ilyen hiánya után nekem a magyar államnak A. mérlegét, rendes mérlegét, rendes költségvetését ugy kellett fejlesztenem, hogy ez a hiány felszivható legyen, vagyis az A. mérlegnek, a rendes költségvetésnek annyit kellett hoznia, hogy abból a B. mérlegnek, remélem, időleges hiánya is felszívódhassák. Méltóztassék megengedni, hogy áttérjek magára az állami költségvetésre, az A-ra, ahol az üzemektől mentesen, amelyek mind külön lesznek megvizsgálandók, — vizsgálat tárgyává kell tennünk azt, hogy maga az állam, mint erkölcsi személy, a magyar nemzet szervezete mibe kerül nekünk adózóknak s hogy a terhek hogyan vannak elosztva. Mindenekelőtt a kiadásokra kell átmennem. Sajnos, nem igen követhetem igen t. kiváló elődeim, Wekerle és Teleszky szokását, kik minden tárcánál elmondták, hogy az mit költ. Nekem annyira fontos, hogy önök elé a reparációval összefüggő kérdéseket hozzam, hogy az idejüket túlterhelni nem akarom. Azonkívül minden t. ministertársam annyira önmaga felelős azért, hogy mire költi a pénzt, hogy én csak a legfőbb summákat, jobban mondva egy egyszerű összehasonlítást terjeszthetek elő. Amint már jeleztem, ez az összehasonlítás azért nehéz, mert a múlt költségvetés után szavaztattak meg a drágasági pótlékok és átmeneti kiadások milliárdszámra, ugy hogy a költségvetés nem az volt, amit mutatott. Azt mutatta ugyanis, hogy 9 milliárd bevétellel szemben 20 milliárd kiadás áll, vagyis körülbelül 10 milliárd deficit áll fenn, holott a kiadások még feljebb nőttek azért, mert az ellátatlanoknak az ellátása, a valutakülönbség, a folyton csökkenő valuta mellett, ami különösen az államadósságoknál, a külügyi hivatalnál és a Máv. beszerzésnél milliárdokra megy, s végül a drágasági pótlékok eltorzították a költségvetést. Hogy mennyire lehetetlen az összehasonlítás, mutatja az is, hogy a kormányzó ur őfőméltósága egyenes parancsából a kormányzói költségvetés, hol aránylag leginkább lehetett redukálni, 7 millióval redukáltatott. Ez azonban nem látszik meg a költségvetésben azért, mert egyrészt benne vannak a drágasági pótlékok, amelyek azelőtt nem voltak benne, másrészt azért, mert a tályai szőlőt átvettük ide a földmivelésügyi ministeriumtól, ami szükséges volt, hogy világosan lássák, hogy mi a kiadás ennél a címnél. Nehéz az összehasonlítás azért is, mert a tisztviselői státusra nézve ma még teljes rendetlenség van. Ennélfogva második ujitása költségvetésemnek az, hogy mihelyt a nyomda készen lesz, elő fogok terjeszteni egy tisztviselői katasztert, amely áll A-ból és B-ből. Az A-ban az van, hogy csonka Magyarországnak mennyi tisztviselőre van szüksége ; a B-ben pedig az van, hogy mennyi felesleges tisztviselőnk van. A tisztviselők ne ijedjenek meg, hogy el lesznek bocsátva, mi megvárjuk szépen, mig megüresednek a helyek és a megüresedő helyeket nem fogjuk ujra betölteni. Ezt az egész tabellát, lényegesen redukált tisztviselői személyzetünket és a holt terhek csökkenését, amire szükség van, ide fogom terjeszteni, ugy hogy minden állást ugy a pénzügyi bizottság, mint a Nemzetgyűlés megrostálhat. Mig az a kataszter nincs meg, a levegőben járunk és mindenki másról beszél, mint amiről szó van. Hozzá akarom tenni, hogy miután a tisztviselői kérdés egyetlen megoldását abban látom,
