Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-204

A Nemzetgyűlés 204. ülése 1921, évi június M 8-án, szerdán. 521 sitett üzletvezetőt és ne gyárthasson cipőt, azt egyetlenegy képesített cipésziparos sem kívánhatja. Fábián István: Legyen ő is képesítve! Vértes Vilmos István: A jogi személy nem lehet képesítve ! A kisiparosságnak másik kérése a következő. Különösen a Tiszántúl tapasztalhatjuk, hogy a vidéki tanyákon megjelennek iparigazolvány és műhely nélküli ipari munkások, akik az egyes tanyákon kerékgyártó-, szíjgyártó- stb. munkákat vállalnak és ilyen módon, mint kontárok, — kontároknak nevezik őket a képesített iparosok — versenyt támasztanak a képesített kisiparosoknak, akik önálló műhellyel birván, adófizető alanyai az országnak. Azt hiszem, hogy akkor, amikor az ipartörvény revíziója tárgyalásra kerül, a Nemzetgyűlés nem fog elzárkózni a kisiparosságnak ezen kívánsága elől. En nem abban látom a kisiparosság jövendő boldogulásának előmozdítását, hogy a kisiparosságot megkössük mindenféle mesterkélt korlátozásokkal, megkössük a szabad verseny tekintetében, megkössük mindenféle megrendszabályozással és azzal is, hogy az iparűzés könnyítéseit korlátozzuk. A kisiparosok boldogulását csak akkor tudjuk lehetővé tenni, ha mint minden téren, ugy ipari téren is minden korlátozás nélkül az egyéni rátermettség, az igazi tehetség és tudás érvényesülésének elvét visszük keresztül. Ehhez pedig elsősorban ipari szaktudás kell. Ezért arra kérem a kereskedelemügyi minister urat, hogy a még ebben a hónapban beterjesztendő jövő évi költségvetésben a modern ipari szaktudásnak és a kereskedelmi szakismereteknek terjesztését szolgáló intézetek és intézmények dotálására a mai kornak és kívánalmaknak megfelelő összegeket kegyeskedjék előirányoztatni. Ma nem a mesterségesen szított tömegkivánságok, nem jelszavak, hanem a modern szaktudás és a gazdasági élet minden fordulatában való helytálló képesség és egyetemes látókör adja meg a kisiparosság helyzetének jövő biztosítását és a kisiparosság érdekeinek szolgálatára nem ministeri biztosságokat és ,nem uj szervezeteket kell létesítenünk, nem uj állásokat kell kreálnunk, hanem a kisiparosságnak saját belső erőit kell kifejleszteni ; erősíteni kell a kisipari hitel- és a termelőszövetkezeteknek helyesebb útirányba és mederbe való terelését és ami talán a legfontosabb, a háború előtt oly szép nívóra emelkedett ipari oktatásnak ügyét kell melegebben felkarolnunk. Mi mérnökök állítjuk, hogy a kisiparosság a világversenyben a versenyt csak akkor tudja állani, ha megfelelő szaktudása van hozzá; ha megismerkedik a modern technika haladásával, annak vívmányaival, amire pedig csakis a továbbképző tanfolyamok lehetnek alkalmasak. Nagyon kérem tehát ugy a kereskedelemügyi, mint a pénzügyminister urat, ne zárkózzanak el az iparoktatás költségvetési dotálásától, mert hiszen ezeket a költségeket inkább emelni kellene, semNEMZETGYÜLESI NAPLÓ. 1920—1921. — X. KÖTET. mint csökkenteni. Különösen lehetetlennek tartom azt, hogy egy olyan bevált iparoktatási intézményünk, mint amilyen a Technológiai Iparmúzeum, még máig sem tudta a háború alatt tönkrement gépi berendezését a mai iparoktatási nívónak megfelelően kijavítani és lehetetlennek tartom azt is, hogy továbbképző mestertanfolyamokat csak azért ne lehessen tartani a Technológiai Iparmuzeumban, mert ezen tanfolyamok megtartásához hiányzik néhány ezer korona. De lehetetlennek tartom azt is, hogy ez a Technológiai Iparmúzeum, melynek órarendje, oktatási rendje olyan, hogy épen az esti órákban foglalkozik a felnőttek oktatásával, a városból kihelyeztessék. E helyütt külön megkérem a kereskedelemügyi minister urat, hogy a tőlünk elszakított késmárki textilipari szakiskola helyett is mielőbb gondoskodjék egy uj ilyen textilipari szakiskola felállításáról, mert 1918 óta a magyar textilipar nagyon érzi ennek hiányát, és enélkül uj textilipari szakerőket nem is tudunk kiképezni. A trianoni béke — a magyar iparpolitikát egészen uj feltételek elé állította. A magyar ipart ma tulajdonképen ellenállásra kell megszervezni. Hiszen a nemzet előtt gyönyörű szép, nagyszerű tradíciók vannak és amennyiben ugy politikailag, mint gazdaságilag is konszolidáció lesz ebben az országban, csüggedésre nincs is okunk. Az ipar mai helyzetében azonban legyen szabad néhány körülményre kitérnem. Az egyik, az itt a Nemzetgyűlésen is oly sokat hangoztatatott valutastabilizáció. Amint többi t. képviselőtársaim is kifejtették felszólalásaikban, ők is azon az állásponton vannak, hogy a valutát mesterségesen stabilizálni ép ugy nem lehet, mint ahogy nem lehet mesterségesen felnyomni sem. A valutával spekuláció folyik, az ipari termelés pedig a valutaspekulációt nem tűri. Az iparos nem vásárolhat nyersanyagot, ha nem tudja, hogy mi lesz ma megvett nyersanyagának az ára abban az időben, amikor a nyersanyagból már kész iparcikk lesz. Igaz, hogy a külfölddel szemben nekünk nem mindegy, hogy a valuta hol stabilizálódik. Nekem, a fogyasztónak sem mindegy, hogy egy iparcikk vagy félgyártmány, mely ma nyolcszáz koronába kerül, holnapután már csak 500 koronába fog kerülni. Azért állott be a krizis ugy az ipari, mint a kereskedelmi életben, mert az árak esése időbelileg összeesett az adóterhek vállalásával. Az a krizis, amely beállott az iparban és a kereskedelemben, megvan már a mezőgazdaságban is. Például a gyapjufeldolgozó-gyárak, melyek épen ilyen időtájt vásárolják be évi szükségletüket, most tartózkodnak a gyapjú vásárlásától. Az a juh- és birkatartó gazda, aki négy hónappal azelőtt 120 koronát kapott egy kiló gyapjúért, ma már harminc koronát sem kap. Látjuk tehát, hogy ez a krizis bekövetkezett a mezőgazdaságban is és folytatódni fog tovább a búzánál és a zsírnál is. Ha most azt 66