Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-204

522 A Nemzetgyűlés 204. ülése 1921. évi június hó 8-án, szerdán. kutatjuk, hogy hogyan eshetett le ennyire a gyapjúnak az ára, ugy rájövünk arra, hogy ez is a valuta megjavulására vezethető vissza, mert a távoli Ausztráliának gyapjúja tudta a világpiacon leszorítani az árakat annyira, hogy a mezőgazdaságban most a juhtartó gazdák ennyire károsodtak. Ha megjelenik majd Amerika búzája és zsírja, akkor ebben a két mezőgazdasági termeivényben is érezhető lesz a valuta feljavnlásának hátrányossága. Hogy a borkereskedelemben mekkora veszteségek voltak, azt az előttem felszólalók már meglehetősen részletesen kifejtették. Csak arra akarok még rámutatni, hogy ebben a cikkben is nagy lesz a krizis abban a pillanatban, amikor a magyar borpiacon meg fog jelenni Franciaországnak ós Olaszországnak a bora. Most még csak azt kívánom megindokolni, miért nem lehet a valutát mesterségesen felnyomni. Joggal tarthatjuk a valutát valamely ország politikai és gazdasági helyzete és ereje értékmérőjének. Ha már most azt látjuk, hogy a valuta megjavulása azt idézi elő, hogy ugy a mezőgazdasági, mint az ipari termelés elveszíti versenyképességét, akkor a termelésnek ez a stagnálása visszahat a valutára, annak csökkenésére vezet. A külföld pedig elveszíti bizalmát az illető országgal szemben, ha azt látja, hogy a valuta javulása súlyos gazdasági válságot idéz ott elő, annyival is inkább, mert hiszen a gazdasági krizis nyomában rendszerint még szociális, társadalmi és politikai válságok szoktak járni. Minthogy pedig valuta javulásánál a bizalom kérdése rendkívül fontos, tehát a bizalomnak ebből a megingásából hátrány származik magára a valutára is, amely mihelyt bizonyos magasságig felemelkedett, azonnal ingadozni fog, amelyet tehát mesterségesen felnyomni nem lehet. És ha csak a mai helyzetet vesszük, amikor a koronánk kerek számban 2-őn áll és a dollár 200-on és ha a pénzügyminister ur, amiként itt mondta, felnyomja a magyar koronát 10-re, akkor ennek megfelelően az amerikai dollár már csak 40-en fog állni, akkor már előre teljes csődjót jósolhatjuk meg ugy a magyar iparnak, mint a magyar kereskedelemnek, ha ez hamarosan bekövetkezik. A pénzügyminister urnák mindenesetre igen nagy érdeme, hogy aránylag rövid idő alatt 100%-kal fel tudta nyomni a magyar valutát és ezzel elismertette ennek a szerencsétlen, sokat szenvedett országnak mai gazdasági erejét. Még a kereskedelemről kívánok néhány szóval megemlékezni. Az összes utódállamokban a lehető legnagyobb könnyítéseket csináltak a tranzitókereskedelemre nézve. Nálunk megjelent 1920. novemberében egy 9864/1920. ME. számú összministeriumi rendelet, amely elhelyezési raktárak létesítését engedélyezte. Az ilyen tranzitóraktáraknak a kereskedelemben mérhetetlen előnye az, hogy az ide beérkező áruk vám- ós behozatali engedélymentesek és ha ezeket az árukat a külföldnek vagy az utódállamok bármelyike eladják, akkor megint külön kiviteli engedély nélkül hagyhatják el az ország területét. Bécs —: napjainkban épen az ilyen tranzitókereskedelemből él. Nálunk Magyarországon pedig még mindig csak azt hajtogatják, hogy Budapest milyen nagyszerűen fekszik a Duna mellett, milyen szép természeti és geográfiai helyzete van, ez ide fogja csábítani az egész Balkánt, az egész keletet. És mi történt? Az, hogy nem jött hozzánk senki, hanem az egész Balkán, az egész Kelet felmegy Bécsbe és Bécs gazdagszik azon, amit tulajdonképen nekünk kellett volna megcsinálni. Mindennek az az oka, hogy csonka Magyarországnak nincsenek kereskedelmi szerződései az utódállamokkal. Nem mondom, hogy nekünk rendes kereskedelmi szerződést kell kötni, de módot kellett volna nyújtani az arra illetékes szakérdekeltségeknek, ipari és kereskedelmi érdekköröknek, félhivatalos szerveknek arra, hogy áruforgalmi egyezményeket kössenek és ezeket az egyezményeket azután az egyes kormányok csak ratifikálták volna. Hiszen ma is itt van az Ausztriával már kétizben meghosszabbított gazdasági egyezményünk, amely felett ma harmadszor tárgyalunk már és itt van a csehországi tárgyalás is, ami pedig veszélyes abból a szempontból, mert Csehország elsősorban óriási termelőország és ha ez a termelő Csehország az ő piacán felduzzadt árukat mindenáron elhelyezni kívánja, akkor azokat mind ide Magyarországra fogja dobni, — mert Keleten Németország erősen konkurrál neki — úgyhogy a magyar kereskedelemnek még rettenetesebb károkat fog okozni. A külügyministerium azt mondja, hogy olyan áthidalhatatlan ellentétek vannak az utódállamok és mi közöttünk, hogy ezek mindenféle gazdasági ^egyezmény keresztülvitelét megakadályozzák. Én azt hiszem, hogyha a külügyministeriumban nem a Ballplatz kipróbált hivatalnokai ülnének, hanem kipróbált szakemberek, nem volnánk 22 hónap után itt ahol ma, szinte teljes izoláltságban és legalább annyit keresztül lehetett volna már vinni, hogy olyan gazdasági áruforgalmi egyezményt, amilyet Ausztria kötött Jugoszláviával és Romániával, legalább átmenetileg tudtunk volna kötni mi is Romániával és Jugoszláviával, ugy hogy azt a nyomást, amit épen ezen krizis alatt kaptunk, tovább tudtuk volna adni Délnek és Keletnek, a szomszédállamoknak. Csehországban a nyomottáru, vagyis a kartonipar meglehetősen kifejlődött iparág, szabadon hozza be ide ezeket az árukat. Odahaza magasan tartja árait, a felesleget eladja Magyarországon olcsó áron, mert Magyarországot export-államnak tekinti és itt olcsóbb árt is elégségesnek tart arra nézve, hogy a maga portékáján túladjon. Viszont behozatali tilalmat állított fel, nehogy a magyar karton-