Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-193

92 A Nemzetgyűlés- 193. ülése 1921. évi május hó 23-án, hétfőn. nem lehetne téglavásárlással más gyáraknál foglalkozni. Nem akarok hosszasabban foglalkozni ezzel a kérdéssel, csak tréfa kedvéért említem fel a mostani legújabb üzletet. Debreczeny most a tavasszal táblaüvegeket vásárolt a kormánybiztosság számára. A kormánybiztosi anyagraktár felügyelője figyelmeztette, hogy legfeljebb 500 négyzetméter táblaüveget vegyen, mert egyrészt ez elegendő lesz, másrészt oly rohamosan esik az üveg ára, hogy nagy kár származhatik ebből a kormánybiztosságra, sőt az ő hivatalnoka Forgó és Társától 245 koronás négyzetméteres árban ajánlatot is szerzett be. Most hogyan vásárolt Debreczeny üveget? Nem 500, hanem 4000 négyzetméter üveget vásárolt és nem 245 koronás árban, amint beszerezték az ajánlatot, hanem 336 koronás árban, tehát 100 koronával drágábban négyzetméterenként. Sándor Pál : Erre van a pénzügyministernek pénze ! Bozsik Pál: Mit méltóztatik gondolni, ki volt ennek az üzletnek lebonyolítója ? Nem más, mint ismét Gonda Béla, a Máv. felügyelője. Ezek után, azt hiszem, teljes joggal kérdezhetem a belügyminister urat, aki most foglalkozik a gyöngyösi kormánybiztosság ügyével, referált-e már neki Fáy államtitkár ur arról, miért vettek 3500 négyzetméterrel több üveget, mint amennyit a kormánybiztossági anyagraktár felügyelője, a kormánybiztossági szakértő ajánlott és miért fizették 100 koronájával túl ezt az üvegvásárlást, hová kellett ez a 400.000 korona differencia. Minthogy pedig 336 koronáról — ez az üveg legnagyobbrészt megvan — több mint 200 koronával esett az üveg ára, ez a 800.000 korona differencia kit fog sújtani? Azt hiszem, a belügyminister ur belátja, hogy mi gyöngyösiek nem fedezhetjük ezt a differenciát. Azonban a házakat szokás be is tetőzni ós ehhez fedőbádog kell. Csak mellesleg említem meg, hogy, mikor ez a következő üzlet lebonyolitódott, a félmilliméteres fedőbádog ára 35 korona volt a kartellnél. Most Debreczeny nem félmilliméteres fedélbádogot, hanem — a szakértők tudják, hogy csak félmilliméteres horgonyzott vasbádog való tetőfedésre — egymillimáteres bádogot vásároltatott. Ezt a bádogot a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaságtól szerezte be, amely bádog vastagsága miatt, tetőfedésre alkalmatlan, fürdőkádak részére kiszabdalt, kilyuggatott, használt bádog volt, és nem 35 koronájával kötötte le, mint amennyi a kartell ára lett volna, hanem 42 koronájával, tehát még drágábban vásárolta a rosszabb minőségűt. Ez a differencia 70.000 korona. Pedig a bádogot nem is lehet használni fedésre, hanem csakis durva bádogosmunkára alkalmas. Ez az üzlet 420.000 koronájába került a kormánybiztosságnak. (Zaj a közégen.) Most kérdezem: hova fordították ezt a 70.000 koronát, amivel túlfizették ezt a használhatatlan bádogot és minthogy azóta 42 koronáról 10 koronára esett körülbelül a bádog ára, a differenciát, vagyis a 300.000 koronát ismét ki fogja majd fedezni ? A gyöngyösi tüzkárosultak kára ez ? Megjegyzem, hogy mielőtt belementek volna ebbe az üzletbe, a kormánybiztosság anyagraktárának vezetője figyelmeztette Debreczenyt, hogy véleménye szerint nem jó dolog ez, ne vegyék meg. A bevásárló ismét G-onda Béla volt. Debreczeny azt mondotta, hogy majd szakértőt fog megkérdezni és értesülésem szerint a szakértő, akit Debreczeny megkérdezett, hogy az anyagraktár vezetőjét megnyugtassa, Gonda Bélának alantas mérnöke volt. Érthetetlen a Debreczeny kormánybiztosnak viszonya egy ott most megizmosodott céghez, amelyet ő honosított meg, az úgynevezett Gyöngyösi Cementáru-Részvónytársasághoz, később »Relia N. és unokaöccse« céghez. Minden jog ellenére ennek a cégnek a város tulajdonából bérbeadott Debreczeny egy területet, hogy ott magának gyárat építhessen, a város minden tiltakozása ellenére, a város tulajdonjogának sérelmére. Másodszor mindenáron ennek a cégnek akarta eladni az emiitettem mészhomok téglagyárat, amely hivatva volna olcsóbb téglával ellátni a gyöngyösi tüzkárosultakat. Aztán minden pályázat nélkül ezzel a céggel végeztette el Debreczeny 540.000 koronáért a kormánybitosság által felépítendő két bérháznak föld- és kőművesmunkáját. Az az érdekes, az a pikantéria ebben a dologban, hogy, habár a Cementárú Részvénytársaság építette, ebből az 540.000 koronából értesülésem szerint 100.000 koronát Gonda Bélának utaltatott ki. Miért kellett ez? Bizonyára ez a cég is nagyon jó vásárlónak ismeri Gonda Bélát és talán vele akar a maga számára is anyagokat vásároltatni. Valahogy azt ne méltóztassék gondolni, hogy én Gonda Bélát, a kereskedelemügyi ministeriumnak ezt a fürge, a gazdasági életbe oly ügyesen bekapcsolódó tisztviselőjét bántani akarom. Én őt nem ismerem. Debreczeny azt mondja róla munkatársainak, hogy igen sokoldalú ember és bogy a Máv-nak is nagyon ügyesen tud vásárolni, csak annyit kívánok még Gonda altruisztikus tevékenységének dicséretére felemlíteni, hogy igazán bagatell összeget, csak havi 500 koronát kap a kormánybiztosságtól ennek a fáradságos üzletnek lebonyolításáért. T. Nemzetgyűlés! Amikor mi ott Gyöngyösön hónapok hosszas küzdelmei után láttuk, hogy objektiv érveinkkel semmire sem tudunk menni, elhatároztuk, hogy valamely más ministeriumnak, az igazságügyministeriumnak bekapcsolásával mutatjuk be, hogy a kormánynak milyen méltatlan képviselője van Gyöngyösön. (Halljuk! Halljuk!) Debreczeny a múlt ősszel a borbélyüzletben tanuk előtt az a nyilatkozatot tette, hogy a gyöngyösi városi képviselő-