Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-193

A Nemzetgyűlés 193. ülése 1921. évi május hó 23-án, hétfőn. 93 testületben hülyék vannak és az hülyéknek a gyülekezete. Abszolúte nem éreztük magunkat mi, a képviselőtestület tagjai és a város vezetősége megsértve, inkább mosolyogtunk a dolgon. Nem elégtételt akartunk tehát keresni, csak egyszerűen azt a célt akartuk elérni, hogy birói végzéssel dokumentáljuk Debreczeny méltatlan voltát. A képviselőtestület ezért elhatározta, hogy a kormánybiztosság ellen eljár, beperli. Ez a becsületsértési per le is folyt. Van benne igen érdekes momentum. Debreczeny persze mindenáron huzni-halaszfcani kivánta a tárgyalást, és azért egy alkalommal — nálam is van ennek a másolata — azt a bejelentést tette, talán a járásbíróság harmadik tárgyalásánál, hogy neki Gyöngyöst érdeklő, igen fontos ügyben a ministeriumban van dolga és ezért nem jelenhetik meg a tárgyaláson. De még annyira sem volt ügyes, hogy legalább elutazott volna Gyöngyösről. Bebizonyosodott, hogy a tárgyalással egyidejűleg, amikor el kellett halasztani a tárgyalást, Gyöngyösön otthon volt és igy a bíróság vezetője olyanforma végzést hozott, hogy karhatalommal fogja őt elő vezettetni, ha legközelebb meg nem jelenik. Ezt csak pikantéríaképen kívánom felemlíteni, a tárgyalás azonban a következőképen folyt le: Debreczeny nem ismerte be, hogy a »hülye« kifejezést a városi képviselőtestülettel szemben használta, azonban a tanuk rábizonyították és . . . Somogyi István: A valódiság bizonyítását kellett volna kérni. Bozsik Pál : . . . Akkor sokkal ügyesebben járt volna el. A gyöngyösi járásbíróság tehát a következő végzést hozta : Debreczeny János Miklóst 5000 korona pénzbüntetésre, mint főbüntetésre, ezenfelül 200 korona pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre itéli el, behajthatatlanság esetén pedig hat hónapi és öt napi fogházra. Ez az ítélet azóta második fokon a múlt héten jóváhagyatott. Van még egy másik pere is. Az elődje egyik munkatársáról, az anyagraktár beszerzőjéről állítólag azt mondotta, hogy panamista, ugy, hogy ez is perbe fogta. Ez a per most folyik. És ha szintén bebizonyul az állítás megtörténte, ugy azt fogjuk megérni, hogy fogházba viszik el tőlünk. Huber János : Akkor legalább megszabadultak tőle! Másképen sohasem! Bozsik Pál : Többet igazán nem mondok már erről az ügyről, csak hivatkozni kívánok még Róbert igen tisztelt képviselőtársamra, aki látva és hallva ezeket a gyöngyösi dolgokat, kíváncsi volt rá, hogy mi is van voltaképen Gyöngyösön. O mérnökember, tehát szakértő ebben a dologban, de különben is ugy ismerjük őt, mint egyik legkomolyabb, leghiggadtabb társunkat, akinek semmi érdeke sincs abban, hogy akár jobbra, „akár balra áUást foglaljon ebben az ügyben. O, amikor egyrészt a helyszínén, másrészt az akták alapján megismerte ezt az ügyet, egyenesen hallatlannak minősítette azt, hogy ilyen állapotok lehetségesek valahol. Még egyet akarnék mondani. Amikor az interpellációmat elmondtam, Szilágyi Lajos t. képviselő ur — sajnálom, hogy nincs jelen — egy közbeszólást tett. Azt mondta a képviselő ur, hogy nem Magasházy részéről tartják-e ezt a kormánybiztost. Amikor Gyöngyösön olvasták az interpelláció szövegét, nagyon kíváncsiak voltak erre, mert komoly és jól értesült embernek ismerik Szilágyi Lajos urat és megbíztak, kérdezzem meg tőle, mit értett ő ez alatt és miért mondotta, hogy nem Magasházy részéről tartják-e. Nagyon szeretném, ha Szilágyi képviselő ur nekünk, kíváncsi gyöngyösieknek erre alkalomadtán felvilágosítást adna. Bejelentem, t. Nemzetgyűlés, hogy teljesen lehetetlennek tartom, hogy a belügymmister ur, államtitkár ur által nem tudom miért szőt hálót át nem törik, bármikor is világosan lásson a gyöngyösi ügyben. Ezért én, más képviselőbarátaimmal is megbeszélve a dolgot, a következő határozati javaslatot — mert a fő az igazság kiderítése ma felhozott adataimra vonatkozólag is — vagyok bátor a t. Nemzetgyűlés elé terjeszteni (olvassa) : »Mondja ki a t. Nemzetgyűlés, hogy a gyöngyösi építési kormánybiztosság ügyeinek megvizsgálására saját kebeléből háromtagú bizottságot küld ki.« (Helyeslés a középen.) T. Nemzetgyűlés! Azokat az adatokat, amiket elmondottam most a bevásárlásra vonatkozóan, véleményem szerint teljesen megbízható helyről szereztem és a vizsgálat lesz hivatva kideríteni, hogy mennyiben. felelnek meg ezek tényleg a valóságnak. Most már be is végzem a beszédemet, t. Nemzetgyűlés, csak még egy dologra akarok rámutatni, t. i. arra, hogyha a belügyi kormányzat részéről ilyen dolgokat látnak Gyöngyösön, milyen hatással van ez az ottani kedélyekre és a fegyelemre. A belügyhöz tartozik az államrendőrség is. Minthogy a belügyhöz tartozó kormánybiztosságnál, ugy látszik, minden szabad, nem csodálkozom afelett, hogy a belügyhöz tartozó államrendőrségnél is ebből olyan konzekvenciákat vonnak le, hogy ott is minden szabad. Kisgazda képviselőtársaim szempontjából akarok itt egy esetet felemlíteni, mert egy olyan kisgazdán esett igen-igen nagy sérelemről van szó, aki az ő becsületessége, munkaszeretete, minden iránt való érdeklődése miatt Gyöngyösön a képviselőtestületnek egyik vezető tagja, minden bizottságának tagja és egész nyugodtan merem mondani, méltó volna arra is, hogy akár a Nemzetgyűlésen is helyet foglaljon. Tamásy Csépány Pál az illető földmives neve, aki családos ember és \legnagyobb tiszteletben van része Gyöngyösön. O maga irta meg nekem az esetet, és azért nem a magam szavaival, hanem az ő levelével adom elő a dolgot. Ki-