Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-193

78 Â Nemzetgyűlés 193. ülése 1921. évi május hő 23-án, hétfőn. hogy megtanítanám már kis korában a gyermeket arra, hogy ne abban lássa egyetlen élet-főhivatását, hogy neki csak politizálni kell és esetleg csak bizo­nyos csekély percentuális jövedelemmel kell meg­elégednie birtoka után, hanem igenis állittassék szeme elé az az igazi nagy vezető szerep, amely neki a sorstól abban jutott, hogy Magyarország életében a nagybirtok kötelessége vezetni a gaz­daságii életben. Tessék ránevelni ezeket a nagy­birtokos ifjakat és tessék azokat ugy vezetni, hogy legyenek tisztában azzal, hogy nem egyedül a földmívelés az ő feladatuk, hogy nemcsak magukról kell gondoskodniuk, hanem arra kell törekedniük, hogy az ő birtokuk egy egész nagy környéknek, egy egész nagy vidéknek a mintaiskolája legyen. Legyen ott talajjavítás, állatnemesités, legyenek ott ipar­telepek és ne idegenkedjék attól, hogy birtokának egy részét parcellázza, állítson oda gyárat és ez a gyár legyen a környék iparosságának, a mezőgazda­sági termeléssel foglalkozóknak segítője, hogy azok ott feldolgozhassák a termeivényeket. Akkor igazán nemcsak ezen a réven, hanem politikailag is veze­tője lesz ez a földbirtokos a vidéknek, mert akkor elő fog állani az, hogy az egész vidék nem ellen­ségét, hanem barátját, testvérét látja a nagybirto­kosban, aki igy gondoskodik róla. A gazdasági nevelés keretében tehát ennek az osztálynak a nevelését a gyakorlati célok érde­kébe állítanám be és ilyen irányban nevelném. így jutnánk el oda, hogy összeforrna a szegény nép az ő földbirtokos urával. Egészen más szempontok azok, melyeket érvé­nyesítenék a gazdasági nevelés kérdésénél a kis­gazdák nevelésénél, amennyiben ezeknek egészen más a feladatuk, mert ezek egészen más körben mo­zognak. A kisbirtokosság nevelését igenis már az elemi iskolában kezdeném el, ennek folytatása, amint mondtam, a hatéves iskolai kötelezettségnek tíz évre való kitágításában állana. (Mozgás; fel­kiáltások a középen : Nyolc év !) Egy szóval a szak­oktatás bevezetését tartom szükségesnek és a szak­iskolák megteremtését. Ennek sürgetését, megterem­tését elsősorban vártam volna a t. földmivelésügyi minister úrtól, mert hiszen a gazdasági kérdések őhozzá tartoznak, és amennyiben ő maga nem tudná ezeket megoldani, neki kellett volna a közoktatás­ügyi ministernél sürgetni ezeket, annál is inkább, mert ugy tudom, hogy egy indítvány is fekszik a Ház előtt, melyet gróf Széchenyi Viktor t. képviselő­társam nyújtott be és amely épen a gazdasági szak­oktatás kérdését kívánja szőnyegre hozni. És cso­dálkozom, hogy ezzel az égető kérdéssel még nem foglalkoztunk holott a t. Ház sokszor volt abban a helyzetben, hogy nem is volt miről tárgyalnia, és sokszor csak azért volt szabadság és vakáció, mert azt mondták, hogy nincs előkészítve ujabb javaslat. A kisgazda-nevelésnél már az elemi iskolától kezdve behoznám annak a gondolatnak megvaló­sítását, hogy a szövetkezeti eszme ne csak pilla­natnyi csábító gondolatként merüljön fel, hanem menjen az bele a tanulók vérébe, rátanitanám az iskolában a gyermeket arra, hogy sok dolgot na­gyon nehezen tud megoldani egymaga, de minél többen állanak össze, annál inkább képesek oly feladatok megoldására, amikre különben egyen­kint képtelenek. Hogy csak egy példát hozzak fel, föl kell emlí­tenem, hogy többfelé próbálkoznak a szövetkeze­tekkel, de a neve és hiányossága miatt nem min­denütt látják be teljesen a szükségét. Másrészt különösen kell hangsúlyoznom, hogy rá kell ne­velni a közönséget arra, hogy az abszolút tisztes­séget vigyék be a szövetkezetekbe, mert legtöbb helyen a szövetkezet azért nem tud prosperálni, mert sok visszaélés történik. Ott van pl. a tejgaz­daság, a legtöbb helyen nem tud ugy boldogulni ahogy kellene. Akárhány helyen a gazdaasszony ugy gondolkodik, hogy egy deciliter víz nem árt, a többi úgysem kever bele, ő belekeveri. (Mozgás és ellenmondás a jobboldalon.) Szijj Bálint: A falun ez nem járja ! (Mozgás és ellenmondás. Felkiáltások a baloldalon : Min­denütt vannak ilyenek !) Somogyi István : Budapesten két decit ke­vernek ! Vasadi Balogh György: Ez nevelés kérdése. Epen ezt akarom a szövetkezetből kiküszöbölni. Rá kell szoktatni mindenkit, hogy helyesen gon­dolkozzék, hogy nem szabad ilyent tenni, mert igaz ugyan, hogy nem büntetik meg érte, ha rajta nem csipik, de ne a büntetéstől való félelem tartsa vissza, hanem a helyes érzéke legyen az akadály. A baromfitenyésztés, hizlalás, tojás- és gyü­mölcskereskedés mind csak szövetkezeti alapon virulhat igazán, de ha nem tanítjuk rá a gyermeke­ket, önmaguktól nem jönnek rá, az élet sem kény­szeríti, mert hála Istennek, a gazdasági viszonyok nem olyanok, hogy rákényszeritenék a kisgazdákat. Kis birtoka megadja neki azt, ami magának és csa­ládjának a megélhetésre szükséges. Rá kell nevelni őket arra, hogy ez a nemzet gazdagodásának, va­gyonosodásának útja, hogy mindenkinek az állam­mal, nemzettel szemben kötelessége minden utat­módot megragadni az egyéni vagyonosodás elő­mozdítására, mert az állam gazdagsága a polgárok gazdagságában van, mert csak teherbíró polgárok alkothatnak teherbíró államot. Nagyon fontos a háziipar egészséges fejlesztése is. Az iskolákban erre szükség volna. Népünk annyi stilusérzékről, művészi tehetségről tesz tanúságot, különösen egyes vidékeken tapasztalhatjuk ezt, hogy igyekeznünk kell ezt általánossá tenni és akkor oly gyönyörű dolgokat fognak nálunk produkálni, amikből igen jelentékeny bevételi forrásai lesznek a magyar államnak is az, egyesnek is. A gazdasági szakoktatás kérdésének megol­dása szükséges épen a földbirtokreformmal kap­csolatban is. Az előbb mondottam, hogy a föld­birtokreformot magáncélnak nem tekinthetem. A földbirtokreformot magáért a reform kedvéért megcsinálni nem lehet. Ez csak szolgálatában állhat annak, hogy egy egészséges gazdasági kialakulás megtörténjék idehaza, de ha nincsen egészséges gazdasági oktatásunk, ha nem adunk a jövendő

Next

/
Oldalképek
Tartalom