Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-193

A Nemzetgyűlés 193. ülése 1921. évi május hó 23-án, hétfőn. 70 generációnak komoly, alapos gazdasági tudást, amely megfelel a modern kor szellemének, akkor voltaképen nem segitettünk semmit és nem vittük előre Magyarország gazdasági életét, mert már meglévő gazdaságokat megszüntetünk anélkül, hogy ujakat teremtenénk és a helyes irányt ezeknek megadnánk. (Mozgás.) A földbirtokreform tehát akkor lesz helyesen megoldható, ha alátámasztjuk kellő neveléssel, ha a közönség vérébe visszük be a tudást, a többtermelés megvalósítását. Sürgetni fogjuk tehát állandóan, hogy a közoktatásnak alsó fokán a nagy fejlesztés megtörténjék és ezzel kapcsolatosan már most kívánatosnak tartom, hogy a tanítóképzés és tanitónevelés ennek megfelelően munkába vétessék, hogy megfelelő szakerőkkel rendelkezzünk, akik erre a vezetésre képesek legyenek. A nagybirtokos és a kisbirtokos nevelése után harmadsorban kell arról megemlékeznem, hogy egészen külön nevelési feladat elé állítja az országot az ipari munkások nevelésének problémája. Az ipari munkások tekintetében az állam feladata az, hogy az elhibázott szellemet, amelyet eddig a társadalom nemtörődömsége, másrészt az állam túlságos szabadéivüsége előidézett, jobbra fordítsa. Az ipari munkásság ugyanis mindinkább eltolódott a nemzeti szellemtől és gondolattól és belekerült abba a nagy nemzetközi áradatba, amely egyedül a pénzt tette istenné és arra esküdött. Itt igenis csak neveléssel tudunk segíteni, mert nem félek annak kimondásától, hogy semmiféle erőszak nem használ itt azzal a szellemmel szemben, amelybe az a munkásság már beleszokott és azzal a gondolatkörrel szemben, amelybe évtizedeken át belevitték ; az erőszak ezt esetleg eltompíthatja, elcsendesítheti, de én nem tudok bizni abban, hogy ezekből így igazi nemzethü elemet tudjunk nevelni. Ott várom ismét a regenerálódást a fiatal nemzedéknél. Azokba az ipari szakiskolákba kell bevinni a nemzeti eszmét és gondolatot sokkal erősebben, ugy, amint felállítottam a tételt, hogy a szigorúan gazdasági nevelés, tehát a reális nevelés mellett az ideális szempontok is érvényesüljenek. Ezeket a szakiskolákat sem kell tisztán csak szakiskolákká tenni, hanem legyenek azok a nemzet épitőműhelyei, hogy akik onnan kikerülnek, rendelkezzenek szaktudással, de viszont legyen meg bennük az erős nemzeti és vallási meggyőződés, amely a nemzet iránt minden áldozatra késszé teszi, és könnyűvé tesz számára minden áldozatot, mert tudja, hogy az egyes a nagy összességért van, s az egyes sohasem helyezkedhetik szembe a nagy összesség érdekeivel. Sajnos, hogy az elszakított részeken ép ugy elvették ipari szakoktatásunk iskoláinak nagy részét, mint középiskolai és a mezőgazdasági szakoktatásunk iskoláinál történt De ennek pótlását idehaza minél gyorsabban keresztül kell vinni, mert igenis, a szociális kérdés megoldásának az alapja a nevelésben és nem az erőszakos eszközökben van. Hogy az ideális szempontok a gazdasági szempontok mellett most hogyan érvényesülnek, erről kívánok pár szót mondani. Teljesen elhanyagoltuk eddig nevelésünkben a művészeti és irodalmi motívumokat s a falu népe sohasem részesült azokban a magasabb rendű élvezetekben, amelyek pedig, hiába, megkívántatnak, mert hiszen a lélek különben eldurvul és nem lesz fogékony a magasztosabb eszmék iránt. Az állami középiskolákban a zene és a művészetek tanítása csodálatos módon teljesen mellőztetett. A zene és a művészetek tanításáról az állam nem gondoskodik, tehát akkor, amikor voltakép teremtett egy iskolatípust, amely nem az életnek, hanem az elméletnek nevel, már akkor megfeledkezett arról, hogy abba a lélekművelésnek legfontosabb eszközeit is be kell vezetni. Én tehát nagyon kívánatosnak tartanám, ha ennek az ideális szempontnak az érvényesülése megtörténnék. Ez lehetséges már az elemi iskolában is, csak az a fő, hogy mindig a gyermek értelmiségi fokához szabják azt, amire meg akarják tanítani. Csak az a fontos, hogy mindig olyan formában adjuk át ezeket az ismereteket, hogy azok tényleg megemészthetők legyenekaz által, akinek adjuk, mert különben falra hányt borsó az egész. A másik, ami nagyon fontos és amire súlyt helyeznék a nevelésnek minden fokán : a törvénytiszteletre való nevelés s az állampolgári jogok és kötelességek megismertetése. A legtöbb esetben ugyanis ugy vagyunk, hogy a jogunkat sem ismerjük, de kötelességünket sem tudjuk. A jogokat nem tudják érvényesíteni, a kötelességeket pedig nem akarják megtenni. Fontos tehát az, hogy ráneveljük, megtanítsuk a gyermeket arra, hogy amihez van jogod, azt követeld meg, de ami a kötelességed, azt teljesítsd minden ellenkezés nélkül, tisztán azért, mert belátod azt, hogy ennek igy kell lennie. Azután nagyon fontosnak tartanám, hogy szokják meg az emberek azt, — ami nálunk, sajnos, nincs meg, pedig ez a gyakorlati életben nagyon fontos — hogy sohase fogjanak olyanhoz, amihez nem értenek. (Helyeslés jobbfelöl.) Nálunk rettenetes betegsége a társadalomnak az, hogy mindenki olyanba akar fogni, amivel sohasem foglalkozott, amihez nem ért. Belemennek üzletkötésekbe, mindenbe, annak ellenére, hogy abszolúte nem értenek hozzá s azt hiszik, hogy abba csak bele kell ülni s magától megjön a képesség reá, ugy, amint a régi közmondás mondja, ha ád az Isten hivatalt, észt is ad hozzá. A nevelésnél nagyon fontosnak tartanám, hogy tanítsák meg a gyermekeket, az ifjakat arra, hogy erről szokjanak le, s amikor hozzáfog valamihez, csak ugy csinálja, ha ért hozzá, ha pedig nem ért, akkor kérdezzen meg olyant, aki ért hozzá, mert csak igy lehet komoly fejlődést elérni. Továbbá, rászoktatnám az iskolában a gyermekeket a takarékosságra, önérdek okos