Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-206

652 A Nemzetgyűlés 206. ülése 1921 '.. évi június hó 10-én, pénteken. címadományozás történt ? Alig valami. Hozzám irtak birák, kaptam levelet, amelyben azt panaszolják, hogy megvan az a törvény, valósággá is vált volna papiroson, de gyakorlatilag nincs megvalósítva. Kérdem, miért nincs ? Kerül valamijébe az államnak az a cím ? Semmibe. Akkor miért nem valósítják meg ? Talán nem érdemli meg azt a birói kar ? Hiszen kifejtették már Virter László és Rupert Rezső t. képviselőtársaim is, hogy micsoda magasztos, micsoda nehéz, majdnem azt mondhatnám, szizifusi munkát végez az a biró. Miért ne érdemelné meg tehát azt a címet ? Azért, hogyne legyen nagyságos vagy méltóságos ur akkor, amikor az osztálytársai őt megelőzvén, ministeriumokban elhelyezkedvén, 30—36—38 éves korukban a méltóságos címet már megkapják ? De az igazságnak bajnokát, aki töri magát nyomorultan, szenvedve, fogcsikorgatás közt, azt nem lehet megjutalmazni a címmel ? (Igaz ! TJgy van !) Bocsánatot kérek, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, a szociális programm az : aki nem dolgozik, ne egyék ; aki dolgozik, az egyék. Hát tessék ezt az elvet alkalmazni, nemcsak fizice, hanem pszichice, moraliter is ; tessék a bírónak erkölcsi és anyagi garanciákat is adni s akkor az a biró meg van mentve attól a gondtól, hogy kénytelen a cipőtalpalás keserves mesterségével foglalkozni, akkor nem kell heteken át sort álldogálni, nem kell a beszerzési csoportba mennie, akkor nem kénytelen könyveket kölcsönözni, mert könyveket venni nem tud, sőt el kell adni könyveit, (Igaz! TJgy van!) el kell adnia mindenét, holott neki tanulnia kellene, mert hiszen az a biró, aki nem tanul, nem lehet jó papja az igazságszolgáltatásnak. (Igaz ! Ugy van !) A bírónak állandóan tanulnia kell, folyton fejlesztenie kell magát, de miből tegye ezt a szerencsétlen ? Még itt, Budapesten, ahol kulturközpontok vannak, lehetséges ez, de kérdezem az igazságügy minister urat, mit csináljon Kutyabagoson az a kir. járásbiró, akinek nincs meg a módja, hogy beszerezhesse a szükséges könyveket, de azért neki tudnia kell a törvényeket, a rendeleteket, alkalmazkodnia kell ahhoz az igazságszolgáltatási 'folyamathoz, amely a külföldi, nyugati nagyobb államokban is végbemegy. Neki tehát anyag és lehetőség kell, hogy ez részére biztosittassék. Itt megint szűkmarkúságot látok s azért kérve kérem a mélyen t. pénzügyminister urat, akinek a szociális érzékéről már itt, ebben a teremben is meggyőződést szerezhettünk, hogy ne méltóztassék fukarkezüleg mérni, hanem méltóztassék az én határozati javaslatom értelmében eljárva többet juttatni annàk a birói karnak, amely ma igazán úgyszólván a legalsóbbrendü páriája ennek a nyomorult, ennek a szegény, tönkrement tisztviselői társadalomnak. (Igaz! Ugy van!) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A bírónak az 1920. évi XX. te. 7. §-a előléptetést biztosit. Azt mondja ez a szakasz (olvassa) : »A kinevezés a fizetési csoport legalsó fokozatába szól. Magasabb fizetési fokozatokba az előlépés háromévenként önmagától következik be. A háromévi várakozási idő az első és második fizetési csoport mindenik fizetési fokozatában külön határozattal egy évvel megrövidíthető.« Kérdem, mélyen t. Nemzetgyűlés, vájjon ennek a megrövidítésnek méltóztatott-e már valamelyes formáját látni ? Bár meg van adva ennek lehetősége ama felhatalmazás alapján, amellyel a ministerium felruháztatik azzal a joggal, hogy saját hatáskörében intézkedhessek, azt mégsem teszi, holott az egyévi várakozási idő eltörlése nem jelentene 200.000 koronánál nagyobb megterhelést a pénzügyi tárcára. Mindezek alapján két határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani. Az első a következőképen szól (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »Mondja ki a Nemzetgyűlés, hogy »az ítélő bíráknak az 1920. évi XX. te. 7. §-ában meghatározott, háromévenkint bekövetkező előlépési idejét az első és a második fizetési csoport mindenik fokozatában egy évben állapítja meg« — tehát nem három évben — »oly módon, hogy az előlépés évenMnt magától következik be«. Hogy pedig ne méltóztassék azt hinni, hogy ezt a 200.000 koronát sem bírja meg az állam, vagyok bátor rögtön egy másik határozati javaslatot is benyújtani, amely ezt a 200.000 — vagy med) egy évről van szó —- 400.000 koronát bőségesen behozza, s ez a következő (olvassa) : »Határozati javaslat. Mondja ki a Nemzetgyűlés, hogy »a kir. itélőbiróságoknál megindított polgári és büntető ügyekben az ügyvéd képviseletet tanúsító meghatalmazások 20 korona bélyegilleték alá esnek ; vagyont érdeklő, vagy olyan büntető ügyben, amelyben a bíróság a kiadásra kötelezett összeget határozatában megállapítja, az ügy tárgyának értéke szerint 1%-os ; polgári ügyben pedig az ügy tárgyának értéke szerint 100.000 koronáig 1%-os ; 100.000 koronától 500.000 koronáig 1'5%-os ; ezenfelül pedig 2%-os határozati bélyegilletéket kell leróni.« Ha ezt a határozati javaslatot így el méltóztatnak fogadni, akkor az évenkénti 200.000 korona, illetőleg az előlépésnek három évről egy évre való megrövidítése következtében előálló 400.000 korona többkiadás, azt hiszem, nem fogja az államkincstárt olyan mértékben megterhelni, hogy az egyensúly felboruljon, de ha mégis megterhelné, ha az államkincstárt a felborulás veszélye fenyegetné, ott van kisegitésképen második határozati javaslatom., amelynek elfogadása bőségesen fedezetet nyújt ezen összegre. Minthogy pedig kijelentettem, hogy a kormány eddigi intézkedéseiben nem láttam a kemény, férfias, nemzeti öntudatot, nem láttam ilyen kemény intézkedéseket garantáló intenciót, a magam részéről a javaslatot nem fogadom el. (Elénk helyeslés a szélsőbáloldalon.) Elnök : Szólásra következik % Kontra Aladár jegyző: Bródy Ernő! BrÓdy Ernő: T. Nemzetgyűlés! Én az előttem szólott igen tisztelt képviselőtársammal politikailag a legélesebb ellentétben állok, mégis az ő