Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-206

A NcmzclyijüUs 206. ülése 1921. Hornyánszky Zoltán : Hazám érdekében levőnek tartom, hogy ilyenekkel ne jöjjek elő. De ezekkel elő kell jönnöm, megint csak hazánk érdekében, hogy itt igenis a jogrend sérelmeit reparáljuk. (Helyeslés bal felől.) Legutóbb jött egy kormány, amely bemutatkozásakor azt mondotta, hogy kemény, acélos akaratú. Méltóztassanak nekem megengedni, hogy visszavigyem az emlékezetüket 1919 november 16-ikára, amikor itt Magyarországnak volt fővezére, jelenlegi kormányzója, Hothy Miklós ur őfőméltósága fehér lovon megjelent Budán és azt mondotta, hogy ; »B bűnös Budapestet tetemre hivom«. Rassay Károly : Elég hiba volt ! Hornyánszky Zoltán: Kétségtelenül szimpatikus volt mindenki előtt ez a nyilatkozat és mindenki osztatlanul várta, hogy lássuk hát azt a ' kemény öklöt, hatalmat, azt a kemény kormányt, amely ennek a programmnak az alapján eljár és megcsinálja azt, hogy azt a destruktiv sajtót megfojtja. Ehelyett megjelenik egy kis gyenge kolportázs-rendeletecske s akkor jobbra kacsintottam, balra kacsintottam, el van intézve, s akkor el van intézve a nemzeti intranzingencia kérdése, akkor meg van mentve a haza, mert az Az Estet nem lehet az utcán árusitani, de mindenki megveszi bent az üzletekben, megveszi a trafikokban annál jobban, mert hiszen reklámot csináltak neki. Vagy van keresztény kurzus, keresztény intranzigencia, keresztény nemzeti gondolattól túlfűtött energia vagy nincs. Ha van, akkor nem kell kolportázs, hanem betiltom azt a destruktiv sajtót és nem kell nekem cenzúra, nem kell tájékoztató-bizottság. Mert vagy bűnös az a sajtó, vagy nem. Ha bűnös, akkor ráteszem a kezemet, megfojtom és nem engedem meg a megjelenését semmiféle alakban. (Mozgás). Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : Majd jön a javaslat. Hornyánszky Zoltán : De igy dolgozni, hogy cenzúrázok, tájékoztató-bizottságot csinálok, hogy kolportázs-tilalmat adok ki, hogy tulaj donképen nem fogom meg elevenjén a dolgot, ezt nem tartom azon programm keresztülvitelének, amelyet 1919 novenber 16-ikán könnyes szemmel hallgattam. Hazám érdekében energiát várok a kormánytól s amely kormány ezt az energiát nekem vagy nekünk, keresztény nemzeti alapon álló pártunknak nem adja meg, azt a kormányt nem támogathatom,. Azért vagyok bátor felszólalni, mert hiszen nem az én érdekem,, nem az önök érdeke, hanem mindegyikünk érdeke, a nemzet érdeke, hogy az az 1919-ben szárnyat bontott sas, az a nemzeti öntudat, az a keresztény erkölcsi reorganizáció felszálljon arra a sziklára, amelyre hivatása, hogy felérjen, az egész keresztény és nemzeti Magyarországnak, a területi integritásában visszaállott országnak sziklájára. Ha nem látom az erélyt, évi június hó 10-én, pénteken. 651 joggal ostorozom a kormányt, mert én erélyt, férfiasságot várok. Rassay Károly : Alkotmányosságot ! Hornyánszky Zoltán : Azt mondják, hogy most Magyarországon van olyan kormány, amely meg mer minden keresztény és nemzeti intranzigens gondolatot valósítani s meg meri azt minden körülmények között valósítani. Bocsánatot kérek, ilyen félintézkedésekkel nem vagyunk megelégedve s épen azért ezt a kormányt nem pártolom. Kénytelen vagyok még foglalkozni más kérdéssel is, és pedig azzal,

1 ami azután már az elevenjébe szánt épen a jogrend fentartásának, épen a független magyar biróságok függetlenségének kiépitése érdekében, hogy azt a szerénynek mondható dotációt, , (Mozgás.) vagy amint helyesen jegyezte meg Eassay Károly t. képviselőtársam, azt a gerstlit, amit adnak, méltóztassék kicsit felfokozni és talán egy kis konszideráció tárgyává tenni, hogy vájjon az a független magyar biróság akkor, amikor koplalva, nyomorogva, gondokkal küzködve hozza meg milliós pereiben az Ítéleteit, vájjon tud-e olyan nyugodtan, az igazság szentségétől átitatottan dolgozni és hevülni azért, hogy ő meghozza azt az Ítéletet, amelyre szüksége van nem neki, hanem a társadalomnak, vájjon meg tudja-e azt a nyugodtságot őrizni, amikor a sötét gond ott ül a háta mögött s folyton kénytelen azon törni a fejét még az itéletkozás pillanatában is. — Pedig egy birónál a leghatalmasabb, legszentségesebb pillanat az, amikor az igazságot megtestesíteni akarja, amikor az igazság, amelyet itt benn érez, nem olyan, ahogy Sztanykovszky talán Lengyel Zoltán nyomán megdefiniálta, hogy a valóság és igazság kellő : a valóság belső, intern valami, amit átérzek és tudok, az igazság pedig az, amit bizonyítani lehet. Az a biró érzi azt az igazságot s amig az kiforr belőle, ez kemény, nehéz munka, de amint kiforr, az a biró akkor a legnagyobb, amikor minden kedvet, kedvkeresést, gyűlöletet, fájdalmat — amint az esküje is mondja — félretéve, hozza meg az ítéletét, nem a maga számára, nem a felperes, az alperes, a sértett számára, hanem a nemzet számára, hogy a jogrendet biztosítsa. (Ügy van! balfelöl.) Azért van szükség arra, hogy ez a biró kellő erkölcsi garanciákkal legyen ellátva, de szükség van arra is, hogy anyagi garanciákkal is el legyen látva. Minthogy én sem az erkölcsi, sem az anyagi garanciák valósítását nem látom, következéskép azt a kormányt, amely szűkmarkúan méri az erkölcsi garanciát és az anyagi garanciáknak a summáját, támogatni nem tudom. Méltóztassanak csak elővenni az 1920. évi I. te. 18. §-át, amely azt mondja (olvassa) : »A tényleges szolgálatban álló itélőbirák és ügyészek részére a betöltött állásoknál magasabb állások, címek a jövőben csak jelleg nélkül adományozhatok.« Méltóztassanak nekem megmondani, hogy hány 82*