Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-206

A Nemzetgyűlés 206. ülése 1921. mányának mint mi vagyunk, kötelessége az, hogy a morális szempontokat is teljes egésszé­ben megőrizze. A sajtó terén, a sajtójog elkobzása terén, a sajtó megnyomoritása, korlátozása terén, a lapok kolportázsjogának megvonása terén sem látunk egyenes fellépést. Tessék, ha komoly ok van rá, megmondani nyíltan, miért teszik, bár helyesnek azt tartanám, hogy az egyéni felelős­ség elve érvényesüljön, hogy az, aki valamit ir, azért szigorúan felelősségre vonassák, mert magát egy intézményt, egy céget, egy lapot, fehér lapokat azért, mert azokon nem tudom milyen cégér van, nem lehet büntetni. Egyik vidéki városban történt meg pl., hogy a rendőr­kapitány a Haggenmacher céget elitélte 15 napi elzárásra. Teljesen hasonló az eset, amikor egy lapot büntetnek és nem az egyént, eltérve attól a büntetőjogi elvtől, hogy csak az egyén lehet felelős. Annak idején azt a viccet csinálta a Haggenmacher cég ügyvédje, hogy meg sem felebbezte az Ítéletet és mikor a végrehajtásra került a sor, rögtön látta az ítéletet végrehaj­tani akaró kapitány, hogy a Haggenmacher céget nem lehet becsukni, mert az nem sze­mély, az csak egy cég. így vagynnk a lapok­kal is. Magam is elolvastam a két eltiltott lapban az ártatlan riportokat és kerestem bennük azokat a szempontokat, azt a veszélyt, amelyet mesterségesen belemagyaráztak, hogy hol is hát az ok arra, hogy a kolportázst elvonják, de mondhatom, nem tudtam rájönni, hogy mit ve­szélyeztet az a két riport. Ke méltóztassanak haragudni, ha felem­lítem a Világ-ot. Szerintem ez a lap — tekintet nélkül irányára — teljesen alkalmatlan volt a múltban is s ma is arra, hogy egy tömeg­mozgalmat vezessen, hogy destruáljon, mert oly magas színvonalon szerkesztik, hogy a tömeg meg sem érti. Igazán külön intelligencia kell ahhoz, hogy a Világ cikkeit és irányzatát meg­értse valaki. Ha tehát nincs hatása a tömegekre az ilyen lapnak, miért bántják az intelligencia ama részének lapját, amely különben egyéb­ként is tisztában van a dolgokkal, amelyet irá­nyítani nem kell, amely a társadalmi mozgal- • mákban a maga életének kritériumaival ren­delkezvén, anélkül, hogy őt a Világ erre vagy arra intené, buzdítaná, vagy felhívná, úgyis azon az utón jár, amelyen járni akar, a saját bensejéből folyó érzésektől és eszméktől vezetve. Ilyen kicsinyes tűszurásokkal, amelyek egy állam kormányához nem illenek, amelyek erre az államra nézve a külföld szemében is csak gyermekességet jelentenek s csak ellenszenvet hárítanak, amely miatt a külföldön ezt a kor­mányt nem tudom, hogy nézik, de tekintélye a külföld szemében mindenesetre leszáll; ha ilyen apró csinytevésekkel igyekeznek egy nemzet éle­tét irányítani, amely feltételezné azt, hogy a legmagasabb szempont szerint, a teljes erkölcsi évi június hó 10-én. pent éhen. 643 és jogi igazság szerint nyíltan és bátran irányit­tassék, ha ehelyett, mondom, keresnek apró, hitvány ürügyeket, ez egyszer majd veszedelme lehet azoknak is, akik ma még ujjonganak azon, hogy ezek a dolgok megtörténtek. És ha még igazság volna benne, t. Nemzet­gyűlés ! De látom, hogy vannak sajtóorgánumok, amelyek sokkal nagyobb, sokkal súlyosabb dol­gokat követtek el, amelyek — méltóztassanak csak nézni — bepillantottak a hálószoba füg­gönyei mögé, (Igaz! Ugy van! bal felől) a női becsületet tárták ki, feltárták előttünk egy nő­nek fizikai intimitásait. Ilyent régente, akárhogy is lecsúszott külön­ben a sajtó, sohasem láttunk, sohasem tapasz­taltunk. Es azokkal a sajtóorgánumokkal szem­ben, amelyek például egy általunk is végtelenül nagyrabecsült, igazi férfiúnak az ő intim, belső dolgaiba is beleavatkoztak, aki a maga férfias bátorságával büszkesége a parlamentnek, Be­niczky Ödönnek a dolgaiba, nem látták szük­ségességét annak, hogy ilyen megtorlás fogana­tosithassék. Már pedig, ha azt látjuk, hogy egy^ részről az igazság nagy, hatalmas eszméi, a pártatlanság a kormányhatóság részéről igy megsértetnek, másrészről ilyen súlyos esetet nem tart megtorlandónak, akkor ez az ügy, a kor* mány ügye veszett, mindenképen. Akkor itt nincs többé mérték, hogy mihez tarthassuk magunkat, akkor itt veszedelembe jut a pénzügyministernek nagyszabású programmja is, s a többi nagyszabású alkotások terve is, mert akkor itt mindenkinek elmegy a kedve attól, hogy ebben az országban dolgozzék, vállalkozzék. T. Nemzetgyűlés ! Óriási veszedelme a gyenge nemzeteknek a pesszimizmus. A pesszi­mizmusnak pedig nincsen erősebb táplálója, mint a pártosság, az igazságtalanság, a törvé­nyek nem tisztelése, a dilettantizmus, az apró ürügyekkel való kormányzás, az apró ürügyek címén nagyobb dolgok, nagy érdekek megsértése. Ha azt akarjuk, hogy ez az ország tönkre­menjen, hogy hitelét elveszítse a világ szemében, akkor tessék folytatni a kicsinyes tüszurásokból, apró csínyekből álló kormányrendszert és akkor majd meg fogjuk látni, hogy hova jutunk. Az, hogy területi integritásunkat fentartsuk, nem tőlünk függ, mert lefogják karunkat hatalmasabb erők, de hogy erkölcsi integritásunkat megóvjuk, az egyedül tőlünk függ. Es ha ezt megőrizzük a világ előtt, ha a világ látja, hogy a magyar föld a polgári vivmányok földje, hogy itt igazi nyugati kultúra van, hogy itt becsületes poli­tika van, hogy a magyar föld a tiszta demokrá­ciának a földje, hogy a szabadság földje, akkor a világ becsülni fog bennünket, lassanként rájön az óriási különbségre, amely köztünk, az ezen a kis darab földön lakók és a bennünket kör­nyező országok közt van. Erre nézve nekünk el kell követnünk a világon mindent, hogy ez az erkölcsi integritás, amely bennünket a Kelet Angliájává tehet, ahol a jogok, a szabadságok 81*

Next

/
Oldalképek
Tartalom