Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-206

A Nemzetgyűlés 206. ülése 1921. kérdést. Nekünk itt mindig arról beszélnek, bogy az állani biztonságának érdekében szükség van az internálás intézményének fentartására. A mi érveinket azzal akarják lerontani, bogy bemutatnak egyes alakokat, hogy : nini, milyen gazemberek vannak azok között az internáltak között ! Nagy ijedősséggel, sokszor igazán óvodás iskolába illő mumus-rajzolással igyekeznek meggyőzni bennünket arról, hogy az internálások intézményére szükség van. T. igazságügyminister ur, nem abban van a lényeg, hogy a gonosztevőket, vagy akikről feltételezhető, hogy az állam ellen valami gonosz támadást, intéznek, ártalmatlanná kell-e tenni vagy nem. Ebben mi egyetértünk. Nem arról van szó, hogy itt, ha internálják azokat, akik megérdemlik, mi mindenképen pártfogolni akarjuk őket, hanem arról van szó, hogy ennek az intézménynek fentartása a polgári szabadságot veszélyezteti, hogy az internálások intézményének fentartása lehetővé teszi, hogy az exekutiva rendelkezzék a polgárok élete és szabadsága felett, lehetővé teszi azt, hogy becsületes embereket is tömegszámra elfoghassanak és mint hazánkra nézve veszedelmeseket oda, esetleg gonosztevők közé internáljanak. A veszedelem magában az intézményben van, mert az egészen bizonyos, hogy amíg semmi ok nincs arra, hogy a polgári rend veszélyeztetésének bármilyen formája vagy módja intézményesittessék, ezer ok megvan arra, és ez mindig igy volt, ez a százados fejlődés eredménye és nagy értéke, hogy felismertetett az az elv, hogy viszont magának a polgári szabadságnak pedig intézményesitve kell lennie. Ha intézményesitve van a visszaélések rendszere, ha intézményesitve van az, hogy polgárokat birói döntés nélkül szabadságuktól meg lehet fosztani, akkor nincs intézményesitve a polgári szabadság. Ezen van a hangsúly, t. igazságügyminister ur. Ezért követeljük mi az internálások eltörlését, (TJgy van! Ugy van! a széls'óbaloldalon.) ezért követeljük mi azt, és nem is követelünk mást, mint hogy ez az egész internálási intézmény, az összes internálások ügye a pártatlan bíróságok oltalma alá helyeztessék. Másik veszedelme a mi jogrendünknek, a konszolidáció veszélyeztetettségének másik formája az, hogy a kir. ügyészségek nem függetlenek. Amint méltóztatnak látni, sajnos, számos eset van, hogy a kir. ügyészség nem az igazságot szolgálja, nem azért, mert ő nem akarja szolgálni, hiszen a mi ügyészi karunk, amely a magyar bíróság oldala mellett növekedett fel s nagyrészben onnan is sarjadzott ki, rendelkezik mindazokkal a kiváló tulajdonságokkal, amelyekkel a mi független bíróságunk rendelkezik, hanem azért, mert a végrehajtó hatalom beavatkozhatik az ő munkájába, mert utasításokra dolgozik. Tisztelt igazságügyminister ur ! Nincs talán NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — X. KÖTET évi június hó 10-én, pénteken, 641 egy ügyészség sem, amelynél napról-napra elő ne fordulnának esetek, amidőn kormányutasitás folytán bűncselekményeket eltussolnak. Igen súlyos bűncsel keményeket a kir. ügyészség nem tehet eljárás tárgyává. Nagyon természetes, hogy a vádelv fentartása mellett igy a bíróság nem juthat abba a helyzetbe, hogy bűnösök, igen súlyos bűncselekményeket elkövető emberek felett ítéljen. Semmi sem roppanthatja jobban szét egy államnak konstrukcióját, mint az, ha az igazságszolgáltatásban pártosság van, ha a polgár nem lehet biztos afelől, hogy amit ellene valamely gonosztevő elkövet, azért megbüntetik, az meg nem bocsáttatik, mert ez attól függ, ki követi el. Egyik bűnöst csekélységekért is súlyos büntetés ér, gyakori eset, hogy ha más súlyosabbat követ is el, az megbocsáttatik. Az ilyen igazságszolgáltatás mellett a polgár feszélyezve érzi magát, a polgár elkedvetlenedik, elveszti biztonságának érzetét, elveszti az élethez és a munkához való kedvét, és az ilyen igazságszolgáltatás, amely pártos, amely emberek szerint válogat, amely a kicsinyt kis bűnért agyonsújtja, a nagyot pedig sokkal nagyobb bűnért is futni hagyja, (Ügy van! bálfelöl.) az ilyen korszak megérett az ujabb forradalomra. Az ilyen rendszer megbénítja a bíróságok munkáját is, mert biró, kinek egyik bűnös megbüntetését megengedik, másét, bűnösebbét pedig nem, egy napon kiforgatva látja magát szerepéből, hite, ereje megrendül s kétségbeesve veszti el bátorságát arra, hogy a bűnt üldözze. Méltóztassék megnézni a forradalmak történetét. Minden forradalmat megelőzött az igazságszolgáltatásban való bizonytalanság, az önkény. Nem lehet ezen máskép segíteni, mint hogy kivesszük a kormány karmai közül azt az igazságügyi fórumot, mely annyira fontos, s a királyi ügyészséget teljesen függetlenítjük — épugy, mint a bíróságot —• a koronaügyészség fenhatósága alatt, hogy a kormánynak semmiféle befolyása ne legyen azután arra, hogy a törvények ^alkalmaztassanak-e vagy ne alkalmaztassanak. Tessék elhinni, t. igazságügyminister ur, fontos ez a kérdés, mert tudok sok esetet, — csak nem akarom idehozni azokat — amidőn igen szörnyű nagy bűnök eltussolása vált lehetővé azzal, hogy a kormány nem engedte az üldözést. Rassay Károly : Ugyanakkor kortesbeszédekért börtönbe csuknak embereket ! Rupert Rezső : A kormány utasítás utján sokszor beleavatkozott az ügyészség munkájába és szinte a kétségbeesésig lehetetlenné tette neki azt, hogy becsületes törvénytisztelete szerint pártatlanul eljárjon. T. Nemzetgyűlés! A természetes fejlődés útját megakadályozni, a természetes fejlődés és igazság útját mesterséges kellemetlenkedésekkel, hatalmi beavatkozásokkal szabályozni nem lehet. Különösen veszedelmes az, ha a kormányban nem látja az ember azt a szellemet, azt az igazságszeretetet, azt a fenköltséget, amely szük81