Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-192
58 A Nemzetgyűlés 192. ülése 1921. évi május hó 21-én, szombaton. Szabó Balázs: Ez a kormányzópárt az elkövetkezendő választásokra egy hatalmas erkölcsi tőke kiaknázásának lehetőségét viheti magával. Ennek a kiaknázásnak lehetőségét elmulasztani nem szabad, mert ezért felelni fogunk a történelem ítélőszéke előtt. Hogy miért, azt is meg fogom mondani. Ha az uj választások a jelenlegi széttagoltság közben következnek el, attól félek, hogy a legközelebbi parlament olyan lesz, amely 10—15 pártból fog állani. Akkor pedig elkövetkezik majd a parlamenti váltógazdaság, vagyis következik majd a parlamentarizmusnak csődje, amikor 10—15 párt fog majd egymással küzdeni és veszekedni a hatalomért. Rassay Károly: Nálunk máskép lesz, mint bárhol a világon ! Kerekes Mihály:." Azért hallgassunk, hogy ne legyen ! Szabó Balázs: Én azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy azután majd elkövetkezik az a nagy veszedelem, amikor esetleg megsemmisülhet minden, amit eddig épitettünk, felborulhat itt ebben az országban a rend, mesévé válhat majd a földbirtokreform, letörhet a királyság elve és beborulhat az ege a mindjobban felragyogó gazdasági erőnk szimbólumának, a magyar koronának, de beborulhat az ege a magyar hazának is. Lehet, hogy én nagyon szomorúan és sötéten látok, én azonban azt mondom, hogy jobb félni, mint megijedni. (Mozgás. Halljuk ! Halljuk!) Azt mondja a magyar közmondás, hogy harc után okos a magyar. Hát elég harcot láttunk már ahhoz, hogy végre megokosodjunk ! Ennek a kormányzópártnak vezetőszerepe korántsem fogja érinteni — nagyon természetesen — az ellenzék szereplését, mert én azt hiszem, hogy egy egységes, nagysúlyú kormányzópárt általában véve emeli a parlament tekintélyét, de emeli természetesen az ellenzék tekintélyét is. Kerekes Mihály: Csináljátok meg! Rassay Károly: Hát abban dolgozik, ne bántsd! (Derültség.) Csontos Imre : Odamenjünk mindnyájan ! Szabó Balázs : T. Nemzetgyűlés ! Én nagyrabecsülöm egy komoly, hivatása magaslatán álló, komoly érvekkel dolgozó ellenzéknek a szereplését . . . Huszár Elemér: Sőt szükséges is! Szabó Balázs : . . . nagyon jól tudom azt, hogy enélkül egy parlament el sem képzelhető. De azt hiszem, hogy ennek az országnak mai helyzete nem engedheti meg azt a luxust, hogy egy túlságosan nagy ellenzék egyrészt akadályozza a parlament munkáját, másrészt pedig gyengítse a kormányzat tekintélyét is. Huszár Elemér : Sőt a kormánypártban, a kormányt támogató ellenzék is! Szabó Balázs: Felemelkedhetünk a parlamentarizmusnak arra a magaslatára is, hogy az a kormányzótöbbség necsak Fejbólintó Bálintok puha serege legyen, hanem a maga komoly kritikáját gyakorolva, vigye keresztül a kormány javaslatait. Nyugtassa meg mindenki a maga lelkiismeretét, aki a kormány támogatására határozza el magát, hogy talán a megalakulandó kormányzópártban sokszor több önzetlenséggel ós hazaszeretettel kell teljesíteni a kötelességét akkor, amikor talán egy külső megjelenésében nem tetszetős, de a haza sorsára nézve fontos kihatású törvény megszavazásához adja oda a maga akaratát és szavazatát. Mi most egy szerencsétlen nemzetnek képviseletében ülünk itt együtt. Ennek az egész országnak népe most tőlünk várja a mi hazánknak és az ő sorsának jobbrafordulását. De kívülről az ellenségeink is lesik és várják azt, hogy mikor jöhetnek el a mi temetésünkre. Hát, t. Nemzetgyűlés, ne tegyük meg a mi ellenségeinknek ezt a szívességet, (Ügy van !) Az egységben van az erő és ezt az egységet legelőször tőlünk akarja látni ennek az országnak népe. (Igaz! ügy van!) És akkor, amikor ennek az egységnek megteremtéséről van szó, hallgasson el minden egyéni érdek és minden személyi ambíció. (Helyeslés és taps jobbfelöl.) Andaházy-Kasnya Béla: Még egyéni érdek is szóba jöhet ! Elég szomorú ! Szabó Balázs: T. Nemzetgyűlés! Mi most nem magunkért vagyunk, hanem azokért, akik bennünket ide elküldöttek. A hazáért vagyunk ; a hazának őrtállói vagyunk, akiknek a keze csak egyetlen egy fegyvert tarthat, akiknek lelke csak egyetlen egy törvényt ismerhet, ez pedig az önzetlen hazaszeretet. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) Ha mi a sok külső és belső ellenség felett győzedelmeskedni akarunk, akkor legelőször győzzük le a legnagyobb ellenségünket, a mi önszenvedélyünket és ha mi győzni tudunk a legnagyobb ellenségünkön, a turáni átkon, a testvérgyülölködésen, azt hiszem, senki sem kételkedik abban, hogy a hazaszeretetben összeforrt Magyarország felett egy jobb magyar haza boldogságának glóriája fog felragyogni. (Éljenzés a jobboldalon.) Andaházy-Kasnya Bé ! a: De szép volt! (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon.) Huber János: Ezt nem lehet kigúnyolni! Andaházy-Kasnya Béla: Nem is gúnyolom! Csontos Imre: Az a baj, hogy ha valaki komolyan kezeli a dolgot, kinevetik! Andaházy-Kasnya Béla: Elmondva gyönyörű, a kivitelben azonban rettenetes! (Nagy zaj.) Szabó Balázs: Nem tudom, hogy a képviselőtársamnak miért nem tetszik az, ha egy boldog magyar hazáról beszélek... Andaházy-Kasnya Béla : Ezt kívánjuk ! Mindenki ezért dolgozik ! Csontos Imre: Nem szabad izetlenkedni, mert akkor nem lesz / meg a béke soha! Szabó Balázs: Áttérek egy másik tárgyra ; beszélni kívánok itt a Nemzetgyűlés előtt a népnevelésről. A költségvetésnek óriási tételei
