Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-205
618 A Nemzetgyűlés 20ö. ülése 1921, évi június hó 9-én, csütörtökön. pontjából ez feltétlenül szükséges. Nagyon örülnék, ha a kultuszminister ur kilenc évre kontemplálná az iskolakötelezettséget, mert ez még inkább megfelelne nézetemnek. A falusi ifjúságot ugyanis a hatosztályos iskola elvégzése után ismétlőiskolákba kényszeritik, amely semmiképen sem felelt meg a hozzá fűzött Töményeknek, a fővárosi ifjúságra nézve pedig egyenesen kártékony hatással volt. Én, aki esztendők óta foglalkozom szociális kérdésekkel és gondoskodásomnak mindig különös tárgyát képezte az ifjúmunkás mozgalom, elszörnyüködve, szinte kétségbeesve láttam, miként hull a népiskoláinkból kikerült ifjúság a felforgató eszmék karjaiba. A fővárosi ifjúság ugyanis, amikor elvégezte a hatosztályos elemi iskolát, 12 éves, és ha nem ment gimnáziumba vagy valamely középiskolába, ebben a korban ipari vagy kereskedelmi pályára, semmiféle mesterségre nem léphetett, mert a törvény ezt a 14 éves korhatárhoz köti. A 12 és 14 éves kora közötti két esztendőt tehát pesti csirkefogók és j asszók társaságában tölti el és igy nem lehet csodálni, ha az a kis erkölcsi ellenállóképesség, a gyenge vallásoktatás, amit ifjúságunk a népiskolában magába szedett, lekopik róla és teljesen ki van szolgáltatva azoknak, akik tájékozatlanságát és két esztendő erkölcsi lezüllöttségét a maguk javára akarják felhasználni. Igen t. Nemzetgyűlés ! Egyáltalán nem kívánom a vitát hosszabbra nyújtani, van a költségvetésnek több pontja, amelyhez a részletes vitánál még bátor leszek hozzászólni, most csupán azt kérem az igen t. kultuszminister úrtól, minthogy teljes bizalommal vagyok az ő személye és munkája iránt, hogy soha egy pillanatra se felejtse el azt, hogy az élni vágyó magyar kultúra sorsa, annak dicsőséges restaurálása, vagy szégyenletes bukása az ő kezében van és az ő nevéhez fog fűződni. Ezért soha egy pillanatra se tántorodjon el attól a szent meggyőződéstől, amelyet a kultuszminister ur már 1918-ban is vallott, amikor az Alkotmány egyik vezércikkében ezeket irta (olvassa) : »A hurrá-antiszemitizmus, a pogromantiszemitizmus nekünk nem programmunk. Sőt amennyiben egyszerű negáció, az antiszemitizmus egyáltalán nem programmunk. Mi azt akarjuk, hogy keresztény világnézet érvényesüljön a lelkekben, áradjon ki az életbe, hassa át azt összes vonatkozásaiban, és teremtsen annyi értéket a fejlődés folyamán, amennyit kimerithetetlen mélységeiből kitermelhet. Azt akarjuk, hogy a keresztény faj a gazdasági, politikai, kulturális élet egész területén a saját történelmi mi voltához és számarányaihoz mérten domináljon s ne legyen szolga és mostohagyermek ősei fészkében. Tudjuk, hogy a zsidóság a szabad verseny elvének fanatikus követelője. A nemzeti létnek vannak azonban szabad verseny tárgyául oda nem dobható értékei s vannak a lelkiségnek teTületie, amelyeken szabad versenynek nincs helye, nincs különösen akkor, mikor a versenyzők közül az egyiknek épen naiv lelkisége, hiszékeny, gyámoltalan becsületessége volna biztos veszedelme olyan másikkal szemben, aki végighenteregte hatezer év világtörténelmét s felszedte magára a pillanat előnyeinek megragadására alkalmasitó összes ravasz faji tulajdonságokat.« Csakugyan azt mondom, hogy vannak a nemzetnek olyan érdekei, melyek nem vethetők oda szabad verseny prédájáol. Még egyszer szíves figyelmébe ajánlom az igen t. kultuszminister urnák ugyanazokat a szavakat, melyeket Sokorópátkai Szabó István t. képviselőtársam mondott, különösen az ifjúság felsegélyezésére vonatkozólag, ösztöndíjak és internátusok létesítésével. E tekintetben különösen a népinternátusokat vagyok bátor az igen t. kultuszminister ur szives figyelmébe ajánlani. A népinternátusok létesítésének megokolását most mellőzöm s erre vonatkozólag csupán az alábbi határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani, kérve, hogy azt a Nemzetgyűlés annak idején magáévá tenni méltóztassék (olvassa) : »Határozati javaslat. Utasítsa a Nemzetgyűlés a magyar kir. vallás- és közoktatásügyi kormányzatot, hogy a népinternátusok felállításához szükséges tárgyalásokat haladéktalanul kezdje meg, a jövő költségvetésben a hozzá szükséges összegből gondoskodjék, és azok létesítésére még az 1921. évben a Nemzetgyűlésnek előterjesztést tegyen.« Ismételten ajánlom ifjúságunk kettőzött mértékben való védelmét a kultuszminister ur figyelmébe és gondoskodásába, kiről tudvalevő, hogy a legelső magyar főiskolai internátusnak éveken át volt igazgatója és igy annál inkább ismeri a nyomorgó szegény diákságot és tudja, hogy mennyire segítségre szorul ez a magyar ifjúság. Felszólalásomat Prohászka püspök urnák, képviselőtársunknak szavaival végzem, aki ezt mondja (olvassa) : »Van a keresztény ifjúságnak is alja ; van, mely semmiben sem különbözik azoktól, kik nyelvét öltögeti, — ezekért egy szót sem szólok ; de vannak derék, a háborútól megviselt, s a hadból rokkantán hazatért ifjaink, kik segítségünkre szorulnak, kik arra érdemesek. Ezekért, ezek segélyezéseért emelem fel szavamat a magyar keresztény kultúra érdekében. A kultúra volt a háború célja ; hiába közdöttünk s győztünk a harcmezőkön, ha a kultúra birtokába mások ülnek belé. Segítsük hát ifjainkat tanulmányaikban, segítsük érvényesülésükben, mert különben a győzelem után vesztjük el a csatát !« (Helyeslés.) Szilágyi LajOS : A házszabályokhoz kérek szót. Elnök : A szó a képviselő urat megilleti. Szilágyi Lajos: Tisztelettel kérem a Ház tanácskozásképességének megállapítását. (Zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök ". Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a Ház tanácskozásképességének megállapítása végett a képviselő urakat megszámlálni. (Megtörténik.) Szilágyi Lajos: Felborították a pártközi megállapodást ! (Ellenmondások a jobboldalon.)
