Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-205

í Nemzetgyűlés 205. ülése 1921. fel a numerus calusus sérelmes voltát. Az én álláspontom ezzel szemben az, bogy a numerus clausura épen a magyar jogrend szempontjából van szükség s e tekintetben osztozom Szabó Dezső Írónak egy nem régen megjelent cikkében foglalt véleményében, amely cikkben ő többek között ezeket irja (olvassa) : »Törvényeket kell hozni, jogrendet kell teremteni, hogy biztosítsuk a magyarságnak azt a fejlődést, mélyet ezeréves történelmi munkája után tízmillió magyar megérdemel. A magyar ingatlan, a magyar kereskedelem, a magyar ipar, a jövedelmező pályák, a szellemi erőpontok olyan arányban kerültek a zsidó imperializmus kezébe, hogy az egy csekélyszámu kisebbség elnyomó zsarnokságát jelenti, mely minden jogrend kifejlődését megakadályozza. Jogrendet csak a törvényeknek és intézményeknek egész, teljes rendszere adhat, hol minden paragrafus támogat minden paragrafust ; minden egyes intézmény erőforrása, segítője minden intézménynek. így pl. a főiskolai numerus clausus elve, igy különállva, bármily szépnek látszana is, még veszélyes is lehet adott esetben. Egyfelől a nagy anyagi eszközökkel rendelkező zsidó ifjúság könnyen szerezhet külföldön magas kiképzést s aztán haza jőve, a hatalmas zsidó szolidaritás révén, megtalálja a maga helyét. (Igaz! ügy van!) Másfelől itt benn is állit hat a zsidóság főiskolát. Ezért kikeli mondani a numerus clausust az összes kenyérkereső-pályákra, akár köz-, akár magán jellegűek legyenek. Meg kell teremtenünk azt a jogrendet, mely minden fajnak egyenlő boldogulási feltételeket biztosit a versenyben. És feltétlenül törvénnyé kell tenni a numerus clausus elvét már a középiskolában is. Csak a népiskola az, mely természeténél fogva, nem tür meg ilyen elvet.« Épen ezért, minden bővebb indokolás nélkül, bátor vagyok a t. Nemzetgyűlés elé a következő határozati javaslatot terjeszteni, kérve annak elfogadását (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a vallás- és közoktatásügyi kormányzatot, hegy az 1920. évi XXV. te. intézkedéseit, vagyis a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról szóló törvénycikket megfelelő módosítással terjessze ki a középiskolákra azzal a meghagyással, hegy azoktól a felekezeti iskoláktól, amelyek a törvényt nem alkalmazzák, az államsegélyt haladéktalanul vonja meg.« A numerus clausussal kapcsolatban Ernst Sándort, képviselőtársam felszólalása nyomán meg kell emlékeznem a nőknek a magyar tudományos pályákon való szerepéről. Bár igazán nem tartom magamat ez ügy hivatott szószólójának, hiszen a női kérdésnek leghivatottabb mestere, Schlachta Margit t. képviselőtársam közöttünk van, mindazonáltal meg fogja engedni nekem a t. Nemzetgyűlés, hogy én, aki az egyetemi nőhallgatók otthonának lelkésze voltam éveken át, ehhez a kérdéshez hozzászólhassak. A numerus clausust a női pályákra a legszigorúbban kiterjeszteni kívánom épen a rtőNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — X. KÖTET. évi június hó 9-én, csütörtökön. 617 védelem szempontjából. Ez nem csupán az én különleges véleményem, hanem meggyőződésem az, hogy a nők komolyabb része hasonlóképen érez és gondolkozik. Ennek legfényesebb bizonyítéka az a levél, amelyet ha a t. Nemzetgyűlés megenged, bátor leszek felolvasni. Mindenesetre megérdemli azt a figyelmet, amellyel mindannyiunknak adóznunk kell ilyen mélyen szántó és életbevágó kérdés tárgyalásánál. A levélnek csak néhány részét fogom felolvasni. (Olvassa) : »Lehet, hogy nem beszélhetek unisono a mai leányok nevében, de mindenesetre a komolyabban átgondoltak és mélyebben átéltek nevében mondhatom : nem vagyunk helyünkön, nem érezzük magunkat otthon sem az egyetemen, sem a könyvtárban, sem a katedrán. Ha oda kényszerítenek a társadalmi és gazdasági körülmények, igen, elmegyünk és diplomát és képesítést szerzünk és elvégezzük az erőink megfeszítésével, sokszor ráadásával, de nem szív és lélek szerint. És még jó, ha csak képesítést és nem kenyeret kellene szereznünk. A kenyérkereső nő, tisztelet, becsület neki, de mégis csak szomorú szurrogátuma a legszomorúbb évszázadnak. Nem kevesebb munkát, nem tétlen királyfivárást akarunk mi. Szerintem ugyan az sem volt olyan tétlen és a mérleg mindjobbon a régi asszonyok javára billen. Milyen férfiakat neveltek azok és milyen a mai ifjúság, a modern, századvégi mamáknak a neveltjei. Komoly, felelősségteljes noviciátusnak nézem a leányságunkat, mert micsoda perspektívát nyújt az a gondolat, hogy a jövendő vagy soha eljövendő otthonomban minden aszerint lesz szép, mély, meghitt és bensőséges, ahogy mos t gyűjtöm, vetem magamba, hogy aztán adhassak, de igazán adhassak az uramnak, a gyerekeimnek, soha ki nem fogyó tele lélekkel. Nem akarnék kevesebbet tanulni, ugyanazt, mindent, ami férfikoponyát foglalkoztat csak másképen, ahogy Puskin is mondja. Nagyon szeretem a háztartást, de nem akarnék csak gazdálkodni, hanem, az újságot bizony nemcsak a tárcarovatnál kezdeni és végezni, mert azt már mégsem bírnám elviselni, hogy az uram egy kis barátságos eszmecserére okvetlenül kávéházba menjen. Otthon, igazán otthon kellene lennie a pincében, padláson, konyhában és mosókonyhában is otthon. Mindenütt T. Nemzetgyűlés ! Ez egy igazi női léleknek igaz megnyilvánulása, amely azt hiszem, élénken bizonyítja azt és bernem csak még inkább megerősítette azt a meggyőződést, hogy a mi leánynevelésünket teljesen uj alapra kell fektetni. Nem egyetemi képzettségre, hanem a férjhezmenés lehetőségére van szüksége leányainknak, háziasságra, a háziipar és könnyebb foglalkozások tüzetesebb ismeretére, mint ahogy azt délelőtt Giesswein t. képviselőtársam hangoztatta. A népiskolák reformjáról is esett szó. Ezért röviden csupán azt kívánom az igen t. kultuszmin ister ur szives figyelmébe ajánlani, hogy ezek reformja terén elsősorban is a nyolc esztendeig tartó iskolakötelezettséget minél előbb állapítsa I meg. Ugy a falusi, mint a fővárosi ifjúság szem- 78