Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-205

A Nemzetgyűlés 205. ülése 1921. évi június hő 9-én, csütör

tökfr, 611 igénybevenni és azt is, amit mondani kívánok, két határozati javaslatot formájába öntöttem. Az egyik igy szól (olvassa) : »Utasitsa a Nemzetgyűlés a kormányt, hogy a hadsereg, a csendőrség és az államrendőrség által beszállásolásra igénybevett iskolahelyiségeket akként ürittesse ki, hogy az oktatás f. évi szeptember hó 1-én minden iskolában akadálytalanul megkezdhető legyen.« Semmiféle ellenszenv nem vezet engem ennek az indítványnak megtételénél, sem a hadsereg, sem a csendőrség, sem az államrendőrség iránt ; hiszen eleget verekedtem az érdekeikért. Ellenben teljesen lehetetlen helyrét az, amit pl. nálunk, Bihar megyéban is van, hogy a legtöbb faluban az iskolát a csendőrség foglalta el és a vármegye székhelyén, Berettyóújfaluban pedig 14 tanterem közül kilencet a hadsereg foglal el azon idő óta, mióta a román megszállás megszűnt. Kérem, méltóztassanak ezt a határozati javaslatomat elfogadni. (Helyeslés.) Második határozati javaslatom a következő (olvassa) : »Mondja ki a Nemzetgyűlés, hogy az állami tanítókat, óvókat és óvónőket illetményeik tekintetében az állami tisztviselőkkel egyenlő elbírálás alá kivánja vonni. E célból utasítja a kormányt, hogy az idevonatkozó javaslatokat sürgősen terjessze a Nemzetgyűlés elé.« Határozati javaslatom indokolására csak azt hozom fel, hogy az állami tisztviselők illetményeit először az 1893 : IV. te. hozta közös alapra ; azóta javitották az állami tisztviselők illetményeit az 1904 :

1. tcikkel, az i908 : XXVII. tcikkel, továbbá két ministeri rendelettel, az 530/i904. és a 4600/i906. ministerelnÖKÍ számú rendeletekkel Az utóbbi időben megkapták ugyan az állami tanítók is ugyanazokat a hadi- és drágasági pótlékokat, melyeket az állami tisztviselők megkaptad, mégis az Állami Tanítók Országos Egyesülete aggodalommal néz a jövő elé és ugy szeretné, ha törvényhozásilag volna ez az egyforma elbírálás számukra biztosítva, mert mindaddig, amig ez törvényhozásilag kellő elbírálás alá hozva nincs, addig ez a mindenkori kormány kegyétől függnek Kérem határozati javaslatom elfogadását. (Helyeslés baifelől.) Elnök : Szólásra következik ? Gerencsér István jegyző: Bleyer Jakab! (Felkiáltások : Nincs itt !) Zákány Gyula ! Zákány Gyula : Én is azzal indokolom beszédem rövidségét, amivel Szilágyi Lajos előttem szólott képviselőtársam. T. i. röviden szólalok fel, részint ellenzéki lojalitásból a kormánypárttal szemben, (Derültség.) részben pedig azért, mert amikor a beszédet már nem a tett ösztÖkélőjének, sarkantyúz ójának, hanem akadálynak tartom, akkor nincs szerintem jogosultsága a sok beszédnek. Más részről, minthogy az igen t. minister ur szavaiból és írásbeli nyilatkozataiból tudom, hogy egész közoktatásügyi rendszerünket, az egész kultuszpolitikát felölelő programmjával a közel jövőben a parlament színe elé fog jönni, s akkor módomban lesz a kultuszprogrammot felölelő felfogasomat, illetőleg kritikámat érvényesíteni, ezt a részletesebb felszólalásomat erre az időre'tartom fenn. De legyen szabad egész röviden az igen t. kultuszminister úrhoz a következő kérdéseket intéznem : Az egyik annak megállapítása, hogy állami szervezetünknek nincsen olyan intézménye és szerve, amely a háború, a forradalmak és a diktatúra alatt egész teljességében a fotográfiát ne változtatott volna ; felborult és felfordult minden izében minden rendszer, minden intézmény. S én azt hiszem, hogy az igen t. kultuszminister ur, aki iránt múltja után e tekintetben teljes bizalommal vagyok, tudni fogja kötelességét. Az intézmény destruálás idején, az egyház, különösen a katholikus klérus intézménye, különös a katholikus alsópapság olyan anyagi helyzetbe jutott, amely szinte tarthatatlan. Amidőn az előttem szólott Usetty Ferenc képviselő ur arra mutatott reá, hogy Magyarország csonkaságában szükség van a nemzeti géniusz integritására, ami biztositéka és feltétele lesz az integer Magyarországnak is, akkor az ezt a nemzeti géniuszt szolgáló szellemi faktoroknak teljes odaadását csak ugy tudjuk biztosítani, ha gondoskodunk az ő anyagi helyzetük javításáról is. Tudnivaló, hogy különösen az alsó papság a nemzet életében szinte felbecsülhetetlen erkölcsi energiáknak birtokában van és hatalmas feladatok teljesítésére hivatott. Ennélfogva magasabb államérdekek szempontjából is kötelességünk, hogy az alsó papságnak ezt a nagy erkölcsi energiaszolgálatát minél jobban lehetővé tegyük. Most, amikor az állam annyira le van pusztítva, s amikor annyira ki van merítve az állami élet minden trezorja, nem lehet kívánni, hogy az alsó papság lezüllött anyagi helyzetének javítása érdekében is az államhoz, mint egyetlen lehetőséghez forduljon ; ellenben a legnagyobb tisztelettel, a legnagyobb respektussal a nagy egyházi javadalmak birtokosaival szemben is azt az óhajomat és felfogásomat fejezem ki, hogy momentán, amig a katholikus autonómia rendezve nincs, rendezve nem lehet azért, mert a nemzeti szuverén állami szervezetnek főmozzanatirészeg maga a királyság helyreállítva nincs, — már pedig a katholikus autonómia csak az egyházi főhatóságok és a királyi hatalom gyakorlója által karöltve oldható meg — kérem a kultuszminister urat, hogy egy provizórikus megoldást létesítsen e tekintetben. A katholikus alsó papság fizetését addig, amig a katholikus autonómia erről véglegesen nem rendelkezik, akár ugy, hogy a katholikus alsó papság fizetését státusozza ugy, mint az állami tisztviselőkét, akár bármi más módon, —nem akarok erre kitérni épen a fentebbb említett érvelésem alapján —kérem a kultuszminister urat, — mert megvan rá a mód — hogy az alsó papság fizetésének lehetőségét esetleg a nagyobb egyházi, püspöki és káptalani jövedelmi forrásokból eszközöltetni méltóztatnék. Ez az egyik. A másik már egy részletesebb eset. A tanítók 4800 korona rendkívüli segélyt kapnak s azok a 77*