Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-205

610 A Nemzetgyűlés 205. ülése 1921. évi junms hó 9-én, csütörtökön. azonban már abbahagytak — bogy kiválóbb embereket elküldöttek a vidékre és ezek egykét hétig ott voltak és az iskolának minden csinját-binját tanulmányozták. Minden szakmából más-más ember ment, ha nem is minden esztendőben és ha mindegyik nem is értett minden tárgyhoz, de ezek jelentései révén mégis volt valami alapja a ministeriumnak annak megítélésére, hogy vidéken ki a kiváló ember és ki nem az. Továbbá arra volnék bátor az igen tisztelt kultuszminister ur figyelmét felhívni, amit már tegnap délután igen helyesen szives volt mondani, hogy a reformmal vár, mert nyugodt munkára van szükség, elhamarkodni nem szabad semmit, A kultuszminister ur, mint szakember, tudja, hogy sehol sem bőszülj a meg magát az annyira, mint az iskola terén, ha meggondolatlan reformokkai állunk elő. Teljes bizalommal várom, hogy ez érett meggondolás és megfontolás gyümölcse lészen. A reformra az idő nem volt alkalmas a múltban, mégis történtek bizonyos reformok. Nem akarok én itt a részletekbe mélyedni, de pl egyet nem tagadhatok el. A VII. osztályban a középiskolákban pl. antropológiai földrajzot kellene a történettanároknak tanítani, de a legtöbb azt sem tudja, hogy mi fán terem, mert nincsen könyve. A IV. osztályban uj földrajzot írtak elő és a legtöbb szaktanár a IV. osztályban az előirt földrajzot heti egy órában elvégezni képtelen. Általában szeretik hangsúlyozni, hogy az iskolát történeti levegővel kell telíteni és mégis a III., IV. és VII. osztályban a történelem rovására uj tárgyakat hoztak be. A VIII. osztályban közgazdasági ismereteket kell tanítani, de odavaló könyv nincs eddig és jó szociológiai kézikönyv a VIII. osztály számára csak egy vagy kettő jelent meg. Én értem azokat a nemes intenciókat, melyek szükségessé tették, hogy valamiképen mégis haladjunk a korral és uj tantárgyakat hozzunk be, de akkor haladéktalanul gondoskodnunk kell arról, hogy a diákoknak megfelelő könyvek is álljanak rendelkezésükre. Saját környezetemből hivatkozom példára. A gyermekek ész nélkül körmölték a földrajzi előadásokat a III. osztályban és amikor a kezembe vettem és elolvastam, nem értettem belőle egy szót sem. Ezért el is tiltottam. Ez lehetetlen, ez paedagógiai nonsens. A középiskolában diktálni nem szabad, ott van a tankönyv, a tanár magyarázzon és esetleg egy-két szót le is diktálhat, de előadásokat íratni, mint ahogy az az egyetemen szokás, paedagógiai abszurdum . . . Eelhivom az igen tisztelt kultuszminister ur figyelmét arra, hogy a rendkívüli tárgyak tanítását is rendezze. Egészen őszintén megmondom, különös embernek tartom azt, aki a mai alacsony díjazások mellett arra szánja el magát, hogy évente egy-egy óra után fizetett 240, vagy 260 K-ért naponkint délután 3-tól 6-ig dolgozzék. A rendkívüli tárgyaknak, a gyorsirásnak, a franciának, az angolnak és egyéb rendkívüli tárgyaknak óriási fontosságuk van. E célra is tanárokat kellene alkalmazni. Hisz annyi tanárunk van, akiket nem tudunk elhelyezni, ha tehát arra valók, állítsuk be őket a középiskolába és ne legyen más dolguk addig, amíg ez a szegény ország jobb viszonyok közé nem kerül, amikor majd nagyobb összegeket is lehet erre áldozni, minthogy ezeket a tárgyakat tanítsák. Hány olyan menekült tanár van, — magam is tudok egy csomót — aki nem dolgozik, aki nem jelentkezik és fizetését mégis huzza. Tessék őket beállítani az iskolákba, és ha képes az illető, akkor dolgozzék. A rendkívüli tárgyak tanítását méltóztassék rendezni. Az iskolák szelleméről szólva, kérve-kérem a kultuszminister urat, mire már beszédem elején is utaltam, kövessen el mindent, hogy az a szellemi nivó, melyre büszkék lehettünk eddig is, a magyar középiskolának szellemi nivója megőriztessék és fokoztassék. Kérve-kérem, hogy a szénszünet elmúlt fogalom legyen, mert mint beszédem elején mondottam, a magyar ifjúság, a magyar jövendő ezt ki nem birja. Röviden csak arra kérem a kultuszminister urat, — beszédem elején nem volt itt, azért kérem — mert amiket mondottam, több mint két évtizedes tapasztalatból származnak, hogy a legrövidebb idő alatt irgalmatlanul távolítsa el az iskolákból azokat a tanerőket, akik nem tudnak tanítani, de akiket otthagy és akikre azok, akik hivatva vannak arra, hogy sine ira et studio megbírálják, azt mondják, hogy arravalók, hogy meg van bennük az az isteni adomány, mellyel a nemzet szolgálatába állithatják legfőbb erejüket, azokat becsülje meg jobban, mint ahogy eddig megbecsülték. Ebben a reményben azzal fejezem be beszédemet, amivel megkezdettem, hogy nem félek csonka Magyarországtól, mert a magyar géniusz integritása jelenteni fogja nekünk az ország integritását is. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és taps. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Gerencsér István jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Csak néhány percre szándékozom a t. Nemzetgyűlés figyelmét igénybevenni. Azért csak néhány percre, mert példát akarok vele szolgáltatni különösen a kormánypárti padokon ülő t. képviselőtársaimnak, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) hogy vessünk már véget ennek az állapotnak, hogy hetek óta nyolcórás üléseket tartunk, állandóan, vagy legtöbbnyíre tanácskozásképtelen szám jelenlétében. így az a helyzet, hogy a többségi pártok voltaképen az ellenzéki képviselők kegyelméből tudják a tárgyalást óráról-órára tovább vonszolni, mert ha közülünk bárki ragaszkodnék ahhoz a jogához, hogy a tanácskozásképesség megállapítását kérje, nyomban megakadna a tárgyalás. Tehát csak néhány percig óhajtom a Nemzetgyűlés idejét