Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-205

À Nemzetgyűlés 205. ülése 1921. Én nem hiszem, hogy a m. kir. államvasutak, ahol olyan nagy beruházásokat eszközölnek most és amely — amint hallottuk a kereskedelemügyi minister úrtól — igen szép jövedelmet is mutathat fel, rá volna utalva azokra a fillérekre, amelyeket legtöbb szülő a szájától von meg, csakhogy gyermeke láthasson és tanulhasson valamit. Nagyon kérem az igen t. kereskedelemügyi minister urat, hatálytalanítsa ezt a rendeletet. Meg vagyok róla győződve, hogy a szülők ezrei áldani fogják ezért. Az igen t. kultuszminister urnák bátor vagyok még szíves figyelmébe ajánlani egy dolgot, amely szintén nem újdonság. Az országos középiskolai tanáregyesületek ugyanis már évekkel ezelőtt azzal a kéréssel fordultak a kultuszministeriumhoz, hogy a középiskolákat nevezzék el a mi nagy férfiainkról. Mennyivel szebb volna, ha pl. a IX. kerületi gimnázium helyett azt mondanák, hogy Madách gimnázium, Arany János gimnázium, Petőfi gimnázium, vagy nem tudom milyen. Az erre vonatkozó felterjesztés ott fekszik a kultuszmin is terium illetékes ügyosztályánál. Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Már nem fekszik ott. Aláírva expediálták ! Usetty Ferenc : Nagyon köszönöm. Beszédem elején, mikor a kultuszminister urat még nem volt szerencsém itt üdvözölhetni, megmondottam, hogy bizalommal viseltetem politikája iránt és vaskezétől sokat várok. Mutassa hát meg Vass igen t. kultuszminister ur, hogy csakugyan vaskézzel nyúl bele a középiskolák és általában az iskolák dolgaiba és ezzel a nemzet javára dolgozva, maradandó emléket fog állítani magának milliók szivében. Szeretném az igen t. minister ur szíves figyelmébe ajánlani azt a dolgot, ami mélyen sérti a középiskolák igazgatóit, és mikor ezt említem, nem azokat akarom megbántani, akik most körülötte vannak a minister urnák és akik nekem is jó embereim, mert hiszen ez az intézkedés nem ennek a rezsimnek a hibája, hanem meg a háború előtti időből származik. A középiskolai törvény világosan mondja, hogy minden konferenciának elnöke az igazgató és a magántanulók vizsgáján is az igazgató elnököl. Valamikor régesrégen, mikor nem arra való embereknek is osztogatták a tanárjelölteket, egy igazgatónak eszébe jutott, — meghalt már az illető — hogy jó lesz azt a tanácsot adni a ministeriumnak : némelyeket boszantani és elnököket küldeni a magánvizsgálatokra. Már pedig, ha egy igazgatóban megbízik a kultuszkormány és felteszi róla, hogy ő egy egész iskolát vezetni tud, 400 vagy 700 gyermeknek jövője felett ítéletet tud alkotni és tud ellenőrizni, akkor azt az 5—6 magántanulót, aki év végén odamegy vizsgázni, szintén ellenőrizheti az igazgató és nincs semmi szükség arra, hogy ujabb vizsgálati elnököt küldjenek ki. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — X, KÖTET. évi junhts hó 9-én, csütörtökön. 609 Vass József valiás- és közoktatásügyi minister : Teljesen igaz ! Usetty Ferenc: Az érettségi vizsgáról nem szólok. De ez a fenti állapot mélyen sérti az igazgatók önérzetét és ezért nagyon kérem a minister urat, hogy ezt a rendelkezést, amelyet nem mostani tanácsosai csináltak, nullifikálja. A felvételi vizsgálatokról is szeretnék pár szót szólni, mert néhány hónap múlva ismét fogunk majd eseteket hallani, hogy ilyen és olyan igazságtalanok voltak a tanári testületek. A felvételi vizsgálatokat én igenis helyeslem. Legyenek azok szigorúak, de legyenek méltányosak is. A középiskolából távol kell tartanunk mindazokat az elemeket, amelyek nem odavalók. Akiket a középiskolától ekként távoltartunk, azok idővel áldani fogják azt a tanári kart, amelynek határozata folytán ők ipari pályára mentek, szakiskolába kerültek és ezerszer boldogabb emberekké váltak, minthogy ha megtöltve a gimnáziumi osztályokat, a középiskolákat, már csak nagy számukkal is lehetetlenné tették volna az eredményes munkát és önmaguknak sem használtak volna. A szakfelügyelet rendezését is szíves figyelmébe ajánlom az igen t. kultuszminister urnák. A szakfelügyelet igen helyes dolog, de nincs teljesen kiépítve. Arravaló embereket szemeljen ki a kultuszminister ur, azokat lássa el tudományos és tanári munkásságuknál fogva őket megillető minden ranggal, neveztesse ki őket igazgatókká. Legyenek kevesebben, ha ez nagy kiadást jelent, de a tanári és középiskolai munka terén kiváló egyéneket legalább igazgatói rangba neveztesse ki a minister ur és bizza meg őket azzal, hogy a főigazgatónak legyenek segítő munkatársai. Mert újra vissza kell térnem arra, hogy bármilyen reformot méltóztatik is életbeléptetni, bármilyen szép és bármilyen jó legyen is az a reformtervezet, ha nem arravaló tanárok fognak tanítani és ha azok a tanárok, akik becsülettel dolgoznak, nem fognak megbecsültetni, akkor megint ott leszünk, ahol voltunk. (Igazi Ugy van!) Nekünk, igenis, be kell bizonyítanunk, hogy az, aki hivatása magaslatán áll, akit nem protekció, nem politikai szolgálat állított arra a helyre, hanem rátermettsége, azt megbecsüljük s ezek érdek nélkül, egyenesen és őszintén meg fogják mondani, hogy ez az ember arravaló, ez nem arravaló. Ilyenekből lesz azután alkalma a minister urnák kiválogatni azokat, akiket fel akar emelni és akiket akár egy intézet, akár egy tankerület vezetésére méltók nak fog találni. A szakfelügyeletet tehát rendezni kell, egyidejűleg azonban be kellene hozni a vidéken is, mert eddig sajnos, csak Budapesten van meg, a vidéken még nincs teljesen kiépítve. Nem uj ez a gondolat, mások is mondották már s én most csak felelevenítem. A múltban megtörtént, — igen helyes dolog volt, amit 77