Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-205
608 A Nemzetgyűlés 205. ülése 19.21. az osztályban ugy, hogy egy nyolcadik osztályos 18 éves ifjú egy első elemi osztályos tanuló részére készült padban ül. Ez egyenesen lehetetlen állapot. Szertára van kettő, de egyikben sincs köszönet. Felszerelése, pl. fizikai előadói terme nincs, kisérleteket ott előadni nem lehet. Nincs bevezetve az elektromos áram ugy, hogy bár 12 év óta működik ez az iskola, egyetlen növendéke sem látott még közelről egyetlen egy experimentumot sem. A természetrajzi szertár fele a barakkban, fele a Mester-utcában van. Ha kitömött állatokat vagy más preparátumokat akarna bemutatni a tanár, aki a Mester-utcában tanít, kénytelen azt a tanulóival a Nagyvásártéren keresztül vinni, de a legtöbb esetben nem teszi meg, ami érthető, ón sem tenném, inkább nem mutatja meg a preparátumot. A rajzszertár egy alkov, inkább raktárnak mondható. Nincs filológiai, történelmi, földrajzi szertára, nincs könyvtárhelyisége, nincs tornaterme. A tornázást a Nagyvásártéren, amely állati és egyéb hulladékokkal van tele, kell végezni, télen pedig abszolúte nem csinálhatnak semmit. Nincs semmiféle tornafelszerelése. Egyetlen egy nyújtóról, bakról vagy lóról, ami szükséges volna, szó sincs. Ifjúsági egyesületekről, zenekörről, önképzőkörről, cserkészcsapatról stb. szó sincs. Van ugyan ott egy lelkes ember, aki cserkészcsapatot formált, de felszerelésről vagy helyiségről szó sincs. A laboratóriumokról nem is beszélek, semminemű gyakorlatokat nem tarthatnak. Pedig ezek szerettetik meg a tanulókkal az iskolát, ezek teszik különösen a szegény gyermekeknek második otthonává az iskolát. Nincs olyan terem, rajzterem vagy valami más nagyobb terem, ahová az intézet igazgatója legalább egy évben egyszer összegyüjthetné a tanulóifjúságot és egy-két szót mondhatna nekik. Hazafias ünnepélyeket nem tarthatnak, mert nincs erre helyiség. Az épületben való tanitás lehetetlenné teszi a pedagógiai szempontok érvényesítését, mert az órarendet sehogy sem lehet ugy megcsinálni, hogy a tanár az egyik óra végeztével egy kis szünet után a másikban taníthasson, mert mire odaér, az órának körülbelül a fele már elmúlt. Ezért a tanárok legnagyobb része számkivetésnek tekinti ezt a helyet, szeret szabadulni tőle, megragad erre minden alkalmat és a legelső alkalommal istenhozzádot mond az iskolának. Sajnos, az iskola olyan lerongyolódott állapotban van, hogy emiatt igazságtalan és bántó következtetéseket és ítéleteket vonnak le a szülők és a tehetősebbek, akik ott laknak, látván ezeket a sajnálatos állapotokat, hátat fordítanak a gimnáziumnak és másfelé próbálnak szerencsét. Vass József vallás- és közoktatásügyi minister: Három hónap múlva más elhelyezést fog kapni ! Usetty Ferenc: Végtelenül örülök és hálás vagyok ezért és, amint hallottam, négy millió van felvéve a költségvetésben erre a célra. évt június hó 9-én, csütörtökön. Nem is folytatom ezt a leírást, mert kétségbeejtő volna ezt tovább folytatni. Csak kérve kérem az igen t. kultuszminister urat, méltóztassék a fővárossal a lehető legrövidebb idő alatt összeköttetést keresni, hogy alkalmas iskolaépületet bocsásson a IX. ker. gimnázium céljaira addig is, amig abból a négy millióból és a következő esztendőben ujabb négy millióból és igy tovább, amig elegendő pénz nem lesz együtt, az építkezést be is fejezhetik. Kérve kérném az igen t. kultuszminister urat, hogy ha már most meg lehetne kezdeni az építkezést. A város mindig olyan munificenciával járt elől, hogy jóformán minden kerületnek telket adományozott. Azt hiszem, hajlandó a főváros ennek a keresztény kerületnek is meghozni ezt az áldozatot, hogy valami alkalmas helyen egy telektömböt ajánljon fel és méltóztassék elrendelni, hogy még az idén fogjanak hozzá az iskolaépítéshez. Vass József vallás- és közoktatásügyi minister: Meglesz! Usetty Ferenc : Nagyon szépen köszönöm. Iskoláink épületeinek renoválását is szíves figyelmébe ajánlom az igen t. kultuszminister urnák. Tudok gimnáziumokat és reáliskolákat, ahol egy esztendővel ezelőtt még pár ezer koronával csodákat lehetett volna mivelni, de mindig azt mondották, hogy nincs pénz. Ma már nem harminc-negyvenezer koronába, hanem 800.000 koronába vagy egymillióba kerülne ugyanaz a javítás. Pedig igen rossz gazda az, aki azt mondja, hogy nekem erre most nincs pénzem. Rossz gazdának tartom azt, aki tudja, hogy az ő házán javítanivaló van és halogatja azt abban a reményben, hogy a valuta majd emelkedni fog. Hiába fog emelkedni a valuta, nem tudom hány ponttal, mégis többe fog majd kerülni akkor annak a háznak vagy épületnek renoválása. Én tehát nagyon kérem a kultuszminister urat, tegye lehetővé, hogy mindazok a szükséges javítások, amelyeket a középiskolák igazgatói jelentenek, lehetőség szerint már most megkezdessenek, mert hiába halogatjuk ezeknek a munkálatoknak megkezdését, nem lesz belőle hasznunk. (Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister helyeslőleg int.) Nagyon örülök, hogy az igen t. kereskedelemügyi minister ur is helyesli ezt. Ezek után egy fájdalmas dolgot kell felemlítenem. Tudom, hogy nem a jelenlegi kereskedelemügyi minister ur hozta ezt a határozatot, hanem egy előző ministertanács, mégis kérve kérem a minister urat, hogy már a legközelebbi ministertanács alkalmával függesszék fel, illetőleg hatálytalanítsák azt a kegyetlen rendeletet, amely lehetetlenné teszi, hogy vidékről tanárok vezetésével itteni kultúrintézményeket meglátogatni akaró ifjaink kedvezményesen utazhassanak. (Igaz ! Ugy van !)
