Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-205
606 A Nemzetgyűlés 205. illése 1921. évi június hó 9-én, csütörtökön. előjoga, amelyet nem tudom, mi okból, egyszerűen konfiskáltak. Valahányszor nagyobb városban, egy középiskolában egy katedia megürült, arra a Ministerium pályázatot hirdetett. A pályázatot az illető iskola igazgatóságánál kellett beadni, és a pályázókat sorra Tette annak az iskolának tanári testülete. A legtöbb testületben akadt olyan, aki ismerte a pályázók kvalitásait, és azután a tanári testület a kultuszministeriumnak előterjesztést tett. A kultuszminister azért azt nevezhette ki, akit akart, de mégis volt a legtöbb esetben oly substratuma, amelyre hivatkozhatott azokkal szemben, akik illetéktelen módon sanyargatásokkal és kérésekkel kipresszionálták a ministerektől az áthelyezést. En kérvekérem az igen t. kultuszminister urat, szíveskedjék a tanári testületeknek ezt a régi jogát visszaadni; az ő elhatározási joga úgyis megmarad, Ha neki nem tetszik azok közül az előterjesztett kandidátusok, vagy pályázók közül egy sem, kinevezheti a negyediket vagy ötödiket is. De a legtöbb esetben igen jó szolgálatot fog tenni, hogy ha.a tanári testületnek ezt a régi jogát visszaadja. »A hadviselt tanárjelöltek alkalmaztassanak, illetőleg neveztessenek ki és a harctéri szolgálatuk számittassék be az állami szolgálatba.« Azt hiszem, ez méltányos kérés, igen t. Nemzetgyűlés, hogy azok, akik hosszú esztendőket, öt-hat esztendőt töltöttek a harctéren, fogságban, — előnyben részesüljenek mindazokkal szemben, akiknek ezt az óriási véráldozatot nem kellett meghozniok. Következik még továbbá, t. Nemzetgyűlés, a hittanárok helyzetének sürgős javitása. Mi általában szeretünk arról beszélni, hogy vallásos, erkölcsös és keresztény alapon formáljuk át és neveljük az ifjúságot. (Uf/y van! a középen.) A hittanárok dolga Csáky szalmája volt eddig. (Ugy van! Ugy van!) Huszár Károly: Kulturszégyen! Usetty Ferenc : Ez igy, ahogy volt, nem maradhat ; ez kulturbotrány, kulturszégyen ! (Ugy van! balfelöl.) Ha mi igazán azt akarjuk, hogy gyermekeink vallásosak, erkölcsösek legyenek, és itt nincs valláskülönbség, kérve kérem az igen tisztelt kultuszminister urat, forduljon bizalommal a Nemzetgyűléshez, a Nemzetgyűlés, azt hiszem, mögötte fog állani, ( Ugy van !) és nem hiszem, hogy lesz pénzügyminister, aki azt fogja mondani, hogy nem lehet. Én utalok itt Bismarckra, és figyelmébe ajánlom a kultuszminister urnák Bismarck szavait, aki, amikor az akkori kultuszminister a strassburgi egyetem részére tanárokat kért és a pénzügyminister azt mondta: »Nincs pénz!« — igy szólt: »Bedecken Sie sie mit Gold!« Hát én is azt kérem. Nem lehet szentebb áldozat, mint az, amit e tekintetben hozunk. (Altalános helyeslés.) t Mert azt hiszem, tűrhetetlen állapotok ezek. És itt figyelmeztetek mindenkit, — nemcsak tisztán katholikus szempontból beszélek — hogy maga a hittantanitást olyan formában, mint ahogy a protestánsoknál van meg — legalább a r középiskolákban, — nem tartom ideálisnak. Én azt gondolom, hogy a vidéki városokban ezt a kérdést könnyebben meg lehet oldani, mert legtöbbször az ottani lelkész — vagy mondjuk a segédlelkész — tanitja a középiskolákban a hittant. A fővárosban pedig az az akadály, amit sokszor hallok hangoztatni, hogy egy iskolához külön református és luteránus vallástanárt kinevezni nem lehet, mert olyan csekély a tanulók száma; — ezt mind tudom, de valahogy mégis segíteni kell ezen, mert aki egy kissé körülnéz, látja, hogy az a hittantanitás, ami eddig volt, minden, csak ném hittantanitás. A gyermekek d. u. 4—5 órakor kénytelenek az ő lakóhelyükről egy félórára vagy egy órára eső iskolába menni és egy iskolában különböző nevelésű, különböző osztályba járó gyermekek jönnek össze, tehát ha megfeszíti is minden Isten adta erejét az a lelkész, képtelen lesz ugy tanítani és nevelni, mint ahogy az kívánatos volna. Nem tartom igazságos és helyes dolognak, hogy egyetemet végzett papok, akik ennek a nehéz és nem sok rózsával kecsegtető állásnak szentelik életüket, havi 250 vagy 300 koronából éljenek. Amint én összejegyeztem magamnak, pl. ezeknek a hittanároknak az anyagi helyzete olyan, — a katholikus hittanárokat értem — hogy vavi 250 korona a törzsfizetésük, korpótlékuk nincs, nyugdíjuk nincs ; ha száz évig tanítanának, akkor is csak ennyit kapnak. Jelenleg kapnak háborús pótlékot és drágasági pótlékot is, de csak annyit, mint a szolgák. Hát ez lehetetlen. Es annyit kapnak, mint egy IX. fizetési osztályban lévő tanár, mást nem kapnak, akármennyit dolgoznak is. Ebből nyilvánvaló az t. Nemzetgyűlés, hogy azok az emberek mind csak átmeneti állásnak tartják ezt az állást és szabadulnak tőle akkor, amikor az első alkalom kínálkozik. Ezt a keresztény kultúra nem engedheti meg. A hittanár a legfontosabb munkák egyikét végzi és én nemcsak ott látom befejezve a hittanár munkáját, — és itt dicsérettel emlékezem meg a Regnum Marianumban lakó hittanárokról, akik az igazi hittanároknak egy egészen uj és olyan tipusát mutatják, amilyenekről nekünk, fájdalom, fogalmunk sem volt a múltban — mondom, nem ott fejeződik be szerintem a hittanár munkája, hogy az ő óráit bevégezte, hanem annak a hittanárnak igazán az egész ifjúság második atyjává kell válnia. (Ugy van! Ugy van!) Itt megyek vissza megint arra, hogy ha az a református .vagy lutheránus hittanár nem is ad 16 órát, hanem hogy ha az ő élete javarészét ezen cél szolgálatába állítja, akkor, szerintem, megérdemli egy rendes tanárnak a fizetését.
