Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-205

598 A Nemzetgyűlés 205. ülése 1921. éri június hő 9-én, csütörtökön. módon elhelyezett pénzünket teljes egészében visszakaphassuk. Nem akarok most ilyen irányban határozati javaslatot beadni, mert nem kívánok elébe vágni a pénzügyminister ur részletes javaslatának. Ellenben a Magyar Képzőművészeti Társulat és a magyar képzőművészek összessége memorandummal és beadvánnyal fog a minister úrhoz fordulni és nagyon kérem, hogy lehetőleg utasítsa a Ház már most a pénzügyminister urat, hogy a magyar képzőművészeket feltétlenül támogassa. (Helyeslés balfétől.) Elnök : Szólásra következik ? Kontra Aladár jegyző: Budaváry László! Budaváry László : T. Nemzetgyűlés ! A legnagyobb örömmel veszem tudomásul, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister ur a közeli napokban be fogja terjeszteni a népoktatás reformjára vonatkozó törvényjavaslatot. Épen ezért mindazt, amit a költségvetési vita során a népoktatásügy fejlesztésére, megreformálására, a tanítók, tanárok jogviszonyainak szabályozására vonatkozólag elmondani akartam, majd ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása során fogom a mélyen t. Nemzetgyűlés előtt felemlíteni. Most csak egész röviden három határozati javaslatot óhajtok beterjeszteni. Ezek mind régi kívánságai a magyar tanítói karnak, azokat sokszor felemiitettem magam is, de orvoslás mindez ideig még nem következett be. Az egyik határozati javaslatom a következőkép szól (olvassa) : »A Nemzetgyűlés utasítja a kormányt, hogy az 1907. évi XXVI. te. 1. §-a és az 1907. évi XXVII. te. 1. §-a értelmében, mely szerint az állami tanítók, állami tisztviselők, a községi és hitfelekezeti tanítók pedig köztisztviselők, haladéktalanul sorozza be a velük egyenlő kvalifikációju, tehát középiskolai érettségivel rendelkező tisztviselők részére megállapított fizetési osztályokba.« (Helyeslés.) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ami ebben a törvényjavaslatban mint a tanítók kívánsága kifejezésre jutott, egy régi és nagy séfelmen alapszik. A tanítók ugyanis, alak az iskolai minősítés szerint a középiskolai érettségivel egyenlő minősítésbe tartoznak, mindig kizárattak az egyenlő elbírálásból. Usetty Ferenc : Magyarország szégyene ! Budaváry László: A középiskolai érettségit végzett fiatalembereket vagy nőket, ha valamely állásba kinevezték őket, mindig magasabb fizetési osztályokba sorozták be, mint az ugyanolyan kvalifikációval rendelkező tanítókat, Usetty Ferenc : Magyarország szégyene ! Budaváry László; Hiába kérték, követelték, sohasem teljesítették a tanítóknak ezt a jogos és most már törvényen alapuló kívánságát. Már az 1907. évi XXVI., illetőleg XXVII. te. határozottan kimondja, hogy ezek a tanítók épen olyan tisztviselők, mint más tisztviselők. Miért tartják tehát még mindig fenn az egymás után következő kultuszministerek ezt a lehetetlen nagy igazságtalanságot, amely a tanítóságot a végső elkeseredésbe hajtja ? Ezt a kérdést végre valahára meg kell oldani. S a magyar tanítói kar ettől a parlamenttől, amely büszkén viseli a népparlament nevet, amely azt mondja, hogy a nép fiaiból került ki, ettől a parlamenttől most már jogosan várhatja azt,,hogy ezt a kívánságát a jognak, törvénynek és igazságnak megfelelően végre valahára teljesítse. (Helyeslés.) Epen ezért igen kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy ezt a határozati javaslatomat méltóztassék elfogadni, annál is inkább, mert a tanítóságra óriási nagy feladatok fognak várni a közel jövőben. Nekünk, tanítóknak kell mindazt a sok mulasztást helyrehoznunk, amelyet a múltban elkövettek ; a tanítóságnak kell megváltoztatni, helyes keresztény és nemzeti irányba terelni azt a megromlott néplelkületet, amelynek romlása épen azoknak vállaira nehezedik, akiket itt az imént Kasnya igen t. képviselőtársam védelmébe vett. Andaházy-Kasnya Béla: A magyar állam, polgárokat védem ! Budaváry László : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ezeknek a tanítóknak és tanítónőknek a tisztviselők részére megállapított fizetési osztályokba való besorozása az államra nézve különös költséget egyáltalában nem jelent. Ha a legmagasabb összeget veszem is, legfeljebb hárommillió koronáról lehetne szó évenként. (Felkiáltások jobbfelöl : Jó befektetés!) Azt hiszem, amikor a nemzet jövendőjéről, a nemzet jövőjének, a gyermekeknek neveléséről van szó, akkor az állam a saját jövője érdekében ezt a hárommilliót nem sajnálhatja, mert hiszen akkor sem sajnálhatná, ha mindjárt 300 millióról volna is szó. (Igaz! TJgy van!) Legyünk tisztában azzal, hogy hiábavaló minden törekvés, ha a tanítóság nem végzi el a maga munkáját tökéletesen, becsületesen és jókedvvel az iskolában. (Igaz! TJgy van!) Enélkül sohasem fog a nemzeti szellem gyökeret verni a nép lelkében, már pedig csak ettől várhatjuk a nemzet feltámadását. (Igaz! ügy van!) Másik határozati javaslatom a következő (olvassa) : »A vármegyei vezető kir. tanfelügyelők a vallás- és közoktatásügyi minister utján felhatalmaztatnak arra, hogy a tankerületükbe szabályszerűen kinevezett, megválasztott vagy áthelyezett tanítók állami fizetését, államsegélyét s minden egyéb, az államkincstártól esedékes illetményeit teljes anyagi és erkölcsi felelősség és havonkénti összesítő elszámolás kötelezettsége mellett a saját hatáskörében kiutalhassa, illetőleg a kifizetés teljesítésére a vármegyéje területén lévő állampénztárakat és adóhivatalokat szabályszerűen utasíthassa.« Azt hiszem, ennek a határozati javaslatnak indokolására nem kell szót vesztegetnem, mert a Nemzetgyűlés minden tagja meggyőződhetett már arról, legfőképen maga a kultuszminister ur, hogy — amint .ezt tegnap Csukás Endre t. képviselőtársam igen szép és értékes beszédében itt kifejtette — vannak tanítók, sőt vannak nyugdíjas