Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-204

564 A Nemzetgyűlés POá. ülése 1921. évi június hó 8-án, szerdán. szeti főiskolánk igazán a világ bámulatát vivta ki azzal, amit ott bemutatott a világnak. Nem is csodálhatjuk, hogy ez a mi képzőművészeti főiskolánk ilyen nivón állt, amidőn annak az élén egy Benczúr, tanári karában egy Lotz Károly és többen hasonlók ültek. Ilyen körülmények között igazán nem csoda, hogy ez a képzőművészeti főiskola világhírre vergődött. A képzőművészeti főiskolában most személyváltozás és rendszerváltozás is á lőtt be. Most sajnálattal hallom azt, hogy ennek a főiskolának a tantervéből kezdik lassan-lassan kiküszöbölni a mértant és az ábrázoló geometria elemeit, hogy az ifjúságot, a jövendő rajztanárokat úgyszólván teljesen művészekké, festőkké akarják kiképezni. Nekünk nincs szükségünk arra, hogy itt éhenhaló festőket neveljünk fel, nincs szükségünk arra, hogy az eútra vagans eúisztenciák számát szaporítsuk. Meghajlok tisztelettel az igazi művészeti tehetség előtt, de nekünk rajzpedagógusokra van szükségünk, nekünk arra van szükségünk, aki a mi felnövő ifjúságunknak lelkében a mértan, a mérnöki rajz, az iparművészeti rajz elemeinek kifejlődésére adja meg az impulzust. Nem arra van szükségünk, hogy mindenütt úgynevezett festőcsemetéket és mfivészkedő hajlamokkal biró bohémokat neveljünk fel. Kár szaktani a régi hagyománnyal, kár szakitani azzal a rendszerrel, amely bevált és amely megnyerte a világ hozzáértő köreinek bámulatát, kár szakitani azzal a rendszerrel, hogy rajzpedagógusokat neveljünk, nem pedig ilyen művészeket. Kár szaporítanunk a Magyarországon úgyis túltengésben lévő tehetségtelen festőművészek számát. Bátorkodom tehát a kultuszminister figyelmét arra felhívni, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni szakemberek bevonásával, hogy vájjon a régi kipróbált tanterven érdemes-e változtatni, érdemes-e azt felforgatni, és az eddigi kipróbált irányzatot érdemes-e abbahagyni, amidőn ezen a téren is a praktikumra kell nevelnünk az embereket, amidőn arra kell nevelnünk őket, hogy igazán nagy szaktudású szakembereket neveljenek a mi ifjainkból. Majd, ha megint telik a mi pénzünkből művészetre is majd ha a mi pénzünkből telik bőven cifraságra, cafrangra, akkor legyen talán ezen a téren is túltengés, ámbár ekkor is egészségtelen lesz az ilyen állapot, de most, amidőn az iskolák kitöredezett ablakait sok helyen nem tudjuk ujjal pótolni, amidőn nem tudjuk a gazdasági ismétlőiskolákat kísérleti telepekkel ellátni, most amidőn egy földgömb nem kerül a legtöbb iskolába, most amidőn rongyos a nagy Magyarország térképe és pótolni nem tudjuk, akkor nekünk egy festőgárdát nevelnünk nem lehet. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Nagyon, de nagyon üdvös a falu kultúrájának emelésére a kultuszminister urnák azon intézkedése, amelyről előre olvastam már a lapokban. Ez az intézkedés pedig az, hogy ő az iskolábajárást szigorítani akarja. (Élénk helyeslés.) Ebből látjuk igazán azt, hogy neki van érzéke az élet iránt és nagyon jól látja azt, hogy hol van a hiba fő oka, hol kell a szög fejére ütni. Mert képtelenség, ami eddig történt. Eddig t. i. az volt a rend, hogy ha a gyermek mulasztott, 8 nap múlva az iskolaszék megintette. Ha még nyolc napig mulasztott, akkor a hónap 15-én 1 korona bírságot róttak ki a szülőkre. Akkor azután megint húzódott a dolog és a másik hónap végén ki lehetett róni 2 korona bírságot. Nagyon természetes, hogy derüre-borura mind mulasztottak, amit nem is lehet csodálni, ha meggondoljuk, hogy 1 koronát, de még 10 koronát is nevetve szórnak ki a szülők. Az iskolalátogatást igenis szigorítani kell, itt azonban bátorkodom felhívni a kultuszminister ur figyelmét egy körülményre. Mi agrárország is vagyunk és kérem szépen nagyon a kultuszminister urat, hogy ennél a készülő törvénynél kegyeskedjék a szociális szempontokat is figyelembe venni. Ha az elemi iskolákra kimondatik majd a kilenc hónapi szorgalmi idő betartása, legyen az a törvény ugy megkonstruálva, hogy pl. május 15-étől kezdve, mondjuk október 15-éig egyes vidékeken, ahol a szegénység nagy és ahol a szociális viszonyok követelik, legyen esetleg ebben az időszakban az iskolábajárás reggel 6 órától 10 óráig, vagy pedig más vidékeken, ahol közlegelők nincsenek, délelőtt 10 órától délután 3 óráig kötelezővé téve, hogy azután a gyermekeket ott, ahol a szociális viszonyok valóban megkövetelik, használhassák a szülők gazdaságukban. (Ellenmondások.) Bátorkodom itt a fölomivelésügyi minister ur figyelmét is felhívni egy körülményre ; t. i. igen sok olyan vidék van, ahol a népnek kenyérkeresete kizárólag a szőlőmivelés és a szőlőtermelés. Az ilyen vidékeken megtörténik, hogy hirtelen jön elő a dolog és akkor minden épkéz-láb embert fel kell használni a szőlőmunkánál, ahol az a gyönge gyermek is dolgozhat, fizikumának veszélyeztetése nélkül. Főképen az ilyen vidékeken nagyon is helye van annak, hogy pl. június hóban a gyermek csak reggel 6-tól 10-ig járjon be az iskolába, a többi idejét a kenyérkeresetben tölthesse el és támogassa a szülőket a munkájával. Nyéky József: Ez keresztülvihetetlen ! Csukás Endre: Viszont ki kell jelentenem, hogy Magyarország nyugati részében, pl. Vas megyében nagyon sok helyen nincs legelő. Mi történik itt ? Minden gazda külön őrizteti a marháját. Amikor azután a takarmányhiány beáll, hiába rójuk a szülőre a büntetést, hiába kényszeritik arra, hogy gyermekét iskolába járassa, annak az első dolga az, hogy a saját maga exisztenciáját és az igaerejét fenn tudja tartani és a gyermekét elküldi a marhát őrizni. A földmivelésügyi minister ur figyelmét arra óhajtanám felhivni, hogy nagyon jó lenne, ha a földmivelésügyi minister ur felszólítaná azokat a községeket, amelyeknek nincs közlegelőjük, hogy tekintettel az iskoláztatási törvény szigorítására, itt van az alkalom arra, hogy közlegelőt szerezhessenek, esetleg járadékbirtok utján is és a befolyó fűbérekből bizonyára fedezni tudják