Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-204

A Nemzetgyűlés 204. ülése 1921. 'éti június hó 8-án, szerdán, . 565 azt az évi részletet, amibe annak a közlegelőnek beszerzése kerül. Azt a módot, amelyet én a kultuszminister ur figyelmébe ajánlottam, csak ideiglenes megoldásnak tekintem, semmiképen sem végleges megoldásnak, mert kivánatos, hogy a gyermekek ne vonassanak el az iskolától semmiféle körülmények és anyagi viszonyok által. Ezt a kisegitő módozatot esak addig ajánlom, ameddig a helyzetet szanálni nem lehet. T. Nemzetgyűlés ! Régi vágya és óhajtása a felekezeti és községi tanerőknek, hogy az ő szolgálatuk ugyanúgy díjaztassék, mint az állami tanerőké. (Helyeslés a középen.) Kivánságuk egy megértő szivre és lélekre talált, ez : gróf Apponyi Albert volt kultuszminister. ö érezte át először ennek az igazságát és ő működött közre abban, hogy a tanitók és tanárok ezt a vágyukat egyformán elérjék. Bátor vagyok azonban ezen a téren némely visszásságra felhivni a kultuszminister ur figyelmét, amely visszásságnak hire talán nem is hatolt el hozzá, vagy amit ő nem vehetett észre. Most, hogy a tanárok egyes helyeken kiüldöztettek és menekülniök kellett, a kultuszminister ur igen sok felekezeti tanerőt állami iskolákhoz osztott be. Ezeknek a felekezeti tanerőknek tulaj donképen most gazdájuk nincs. Nem államiak, a felekezeti fentartó hatóságuk pedig ottmaradt a megszállt részeken. Az államnak dolgoznak, az állami középiskolákhoz vannak beosztva és teljesen ugyanazt a szolgálatot teljesitik, mint az a tanári kar, amelynek kebelébe beosztattak. És mégis pl. Budapesten be van osztva körülbelül 12 ilyen menekült tanár és nem kapták meg a fővárosi lakbérpótlékot, s azt a drágasági segélyt, melyet azok a tanárok kapnak, akiknek körzetében működnek. Ezek száz koronával kevesebb havi drágasági segélyt élveznek, mint ugyanazok a tanárok, akikkel együtt működnek. Eddig az volt a szokás, hogy az ilyeneknél a felekezeti iskolafentartó pótolta a különbözetet. Az ő iskolafent art ójuk azonban megszállott részen van, tehát attól hiába kéri. Minthogy pedig ugyanazt a munkát végzik, mint az állami tanerő, mégis méltánytalan dolog, hogy egy tanári karnak kebelében két különböző fizetés legyen lehetséges. Nem szabad ezekkel a menekült, hadviselt tanárokkal éreztetni azt, hogy az ő gazdájuk valamikor a felekezeti fentartó testület volt. Ez igazán oly csekélységre rug, hogy a pénzügyminister ur sem emelhet kifogást ez ellen, hogy teljesen egyenlősittessék a dotációjuk és adassék meg nekik az, ami az állami tanároknak. A tanitók fizetése ma már teljesen egyenlő az állami tanitók fizetésével. Egyet azonban nem birtak elérni, t. i. azt, hogy a nyugdíjuk is teljesen egyenlő legyen az állami tanítóéval. Mi ennek az oka ? Az, hogy van egy Országos Tanitói Nyugdíjintézet ... (Egy hang a jobboldalon : Volt!) Van most is. Ennek az Országos Tanitói Nyugdíjintézetnek fentartásához hozzájárulnak azok az iskolafentartók, amelyek tanitói állást tartanak fenn. Ezt az Országos Tanitói Nyugdíjintézetet tehát úgyszólván teljesen a községi és felekezeti iskolafenntartó hatóságok tartják fenn. Ennek dacára ugyanennek a tanitói nyugdíjintézetnek kebelébe vannak besorozva az összes állami tanitók. Nagyon természetes, hogy ennek a túlterheltségnek következtében ez a nyugdíjintézet nem tud a feladatának megfeleni, ugy, hogy a legminimálisabb nyugdíjat is csak államsegély igénybevételével tudja folyósítani. Innen van azután az, hogy az állami tanitók nyugdíjjárulékaival nem egyenlők a felekezeti tanítóknak nyugdíjjárulékai, mivel ez a deficitbe jutott szerencsétlen nyugdíjintézet nem képes kellően .megfelelni a rendeltetésének. Ugyanígy volt ez valamikor a tanárok nyugdíjintézeténél is. De itt az akkori Imltuszminister ur és a törvényhozás segített a dolgon olyanformán, hogy a tanári nyugdíjintézet kebeléből kivette az összes állami tanárokat. Az Országos Tanári Nyugdíjintézetben csak a nem állami tanárok foglalnak helyet és soroltatnak be s igy a rendeltetésének kellőképen meg tud felelni. Én tehát ennél a tételnél bátor vagyok határozati javaslatot benyújtani, amely a következőképen szól (olvassa) : »Tekintettel arra, hogy az Országos Tanítói Nyugdíj egyesület hiánnyal küzd és emiatt nem tud a kötelezettségének megfelelni, aminek főoka az, hogy az összes állami tanitók is ennek a nyugdíjintézetnek keretében vannak és ezeknek nyugdíjilletményei is ezt a nyugdíjintézetet terhelik, az 1875. évi XXXII. te. akképen változtattassék meg, hogy e nyugdíjintézet kebelébe csakis a nem állami tanitók soroltassanak be, amiként ez már az Országos Tanári Nyugdíjintézetnél analóg módon keresztülvitetett. E nyugdíjintézet bevételeiből a nem állami tanitók nyugdíjjárulékai ugyanazon mértékre emeltessenek, mint az állami tanítóké, az iskolafentartók járulékainak esetleges felemelésével.« T. Nemzetgyűlés ! Én már több ízben felszólaltam abban a tekintetben, hogy a nem állami tanítóknak fizetése, nyugdíjjárulékai, az árva- és gyámsegély késedelmesen utaltatik ki. Meg vagyok győződve róla, magam is tapasztaltam, hogy a kultuszminister ur ennek szanálására Ígérete szerint megtette az intézkedéseket. Itt inkább a pénzügyminister ur figyelmét óhajtanám felhivni arra, hogy most már itt van az utolsó óra, hogy ezt a késedelmes kiutalást meg kell szüntetni, mert a napokban is panaszképen hoztak fel előttem egy olyan esetet, hogy tegyem szóvá, hogy egy tanító özvegye, akinek férje már 1918 december 20-án meghalt, noha ő személyesen sürgette meg nyugdíjjárulékának a Mutalványozását, noha a tanfelügyelőség táviratilag sürgette meg, még a mai napig sem kapott egyetlen krajcárt sem. (Nagy mozgás.) Ez szégyenfoltja kultúránknak. Ez igy tovább nem mehet. A ministeriumok mellé rendelt számvevőségeknél van a fő baj, ez a dolog pedig a pénzügyminister ur hatáskörébe tartozik. A pénzügy-