Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-204
A Nemzetgyűlés 204. illése 1921. évi június hó 8-án } szerdán. 563 is azt mondom, hogy a jelenlegi viszonyok között ezen hid felépítése valóban utópia, mert amig kint a falvakban roskadozó, sötét népiskolák vannak, amig a falvak utjai között düledezőfélben levő hidak és járhatatlan utak szolgálnak a közlekedés lebonyolítására, addig ujabb költséges hid építésére és ennek a világvárosnak .továbbfejlesztésére semmit, de semmit nem áldozhatunk. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) A kultúrára most már a falunak van égető szüksége, az elmaradt kultúrát a falvakban kell fejleszteni elsősorban, mert Budapest fővárosunknak világvárosi jelentőségét csak akkor érthetjük meg igazán és csak akkor méltányolhatja az ország, ha a falvak is kellő kulturfokra emelkedvén, meg tudják becsülni azt, hogy nekik egy modern világváros fővárosuk van. Igen t. Nemzetgyűlés! Legelső sorban arra kell törekednünk, hogy a falu kultúrája előmozdittassék s a falvakban minden, de minden, ami a népnevelés terén eddig elmaradt, — mert sajnos, nagyon sok dolog maradt el, . . . Usetty Ferenc: Semmi sem történt! Csukás Endre . . . pótoltassák, az iskolák helyreállíttassanak és a kultúra mennél magasabb nivóra emeltessék. Egyetlenegy tárcának élére sem kell annyira olyan férfiú, akinek annyira szivén és lelkén kell valósággal tárcája ügyét viselnie, mint a kultuszministerium élén a kultuszmánisternek. Neki nemcsak rideg számokká], nemcsak mérésekkel és mérlegelésekkel kell foglalkoznia, hanem igazán szívvel-lélekkel fel kell karolnia az ő tárcája ügyeit s meleg érzéssel kell viseltetnie a resszortjába tartozó minden dolog iránt. Mert az ifjúság nevelése, a kultúra előmozdítása egyszersmind meleg érző szivet is követel. Ezt a meleg érző szivet, ezt az egész lelki átadást tapasztalom én a mi kultuszministerünknél, (Igaz ! Ugy van !) épen ezért bízom benne, hogy a falu kultúrájának előmozdítása az ő kezeiben a lehető legjobb helyen van. Hiszen máris tapasztaltam, hogy a falu munkásainak, a tanítóságnak és a papságnak érdekei iránt teljes egyetértéssel és meleg szimpátiával viseltetik. (Igaz ! Ugy van ! Éljenzés.) Igen t. Nemzetgyűlés ! Amidőn a falu kultúrájáról szólok, engedtessék meg nekem, hogy kitérjek annak a két egyetemnek sorsára is, amelyek kiüldöztetvén helyükről, tanári karukkal ide menekültek és uj fészket, uj várat keresnek a maguk számára. En végtelenül tájlalom, hogy ez a két kultúrintézményünk hontalanná lett, sajnálom, hogy gazdag fölszerelésük, gazdag tudományos készültségük és könyvtáraik mind az ellenség martalékául estek, szerintem azonban most négy egyetemre ennek a csoanka Magyarországnak nincs szüksége. Nem kell itt a szellemi proletariátust nevelni, inkább mindenképen azon kell lennünk, hogy redukáltassék a köztisztviselői kar, redukáltassék azoknak száma, akik sajnos, nem találják meg kellőképen kenyerüket e hazában. Ennek a két egyetemnek magvát, igenis, fenn kell tartanunk, de költséges uj építkezéseket létesítenünk, ezeknek az egyetemeknek az elrablottak helyett uj berendezést, uj felszerelést adnunk, olyan pazarlás volna, amely teljesen gyümölcsözetlen kiadásként szerepelne a mi államháztartásunk budgetjében ... Szádeczky Lajos: Nem is tervezi senki. Csukás Endre : ... különösen amig sötét odúkban, nádfedeles viskókban vannak elemi iskoláink s amig egy-egy tanitó 80—100 gyermeket kénytelen egyszerre tanitani a túlzsúfolt helyiségekben. Amig ezek az állapotok meg nem javulnak, addig négy egyetemet fentartamink képtelenség. Oda kell mennünk a forráshoz, a talajhoz, a földhöz, a kezdethez és a népnevelést és a népoktatást kell elsősorban előmozdítanunk. Másodsorban nem tartom helyesnek, ha mi uj főgimnáziumokat létesítünk. Sajnálattal tapasztalom, hogy némely városban van két-három középiskola és ehhez a két-három középiskolához még ujakat szándékoznak felállítani. Nem vonatkoztatom ezt a jelenlegi minister úrra, mert nagyon jól tudom, hogy elődje alatt kezdeményeztetett már uj főgimnáziumok létesítése, így pl. Nyíregyházán. Nyíregyházán van tudtommal két középiskola, van állami tanítóképző. Hogy ide miért állítsunk fel uj főgimnáziumot, az igazán érthetetlen előttem. Nekünk arra kell törekednünk, hogy az életre, a praktikumra neveljünk ma embereket, neveljünk szakembereket, neveljünk intelligens iparosokat, neveljünk kiváló hozzáértő mérnököket. Igenis szükség van talán itt-ott egy főreáliskolára, itt-ott egy faipari, fémipari szakiskolára, szükség van egy-egy alsóbbfoku bányászati, erdészeti vagy gazdasági iskolára, de főgimnáziumra nekünk további szükségünk nincs. (Helyeslés.) 'Ezért én nagyon, de nagyon megszívlelendőnek tartanám nemcsak takarékossági szempontból, hanem a gyakorlatiasságszempontjából is, hogy ujabb felesleges középiskolákat, kivált azokon a helyeken, ahol úgyis megvannak már a középiskolák kellő mértékben és kellő számban, ne állítsanak fel. Mindenben, de mindenben a praktikumra kell fektetnünk a fősúlyt, a realitásra. Fő az, hogy intelligens kézimunkás, intelligens gazda és igazán nagy intelligenciájú iparos neveltessék, aki megállja a helyét ebben az országban és akivel felvehetjük a versenyt a külfölddel iparilag is. Engedjék meg, hogy mint kisgazdapárti egy előttem szokatlan mezőre is elkalandozzam. Azt mondják, hogy a kisgazdapártnak a művészetek iránt érzéke nincs, hogy a kisgazdapárt talán nem kezeli kellő megértéssel azokat a dolgokat, amelyek a művészetekkel szoros összefüggésben vannak. Nyéki Józsf: Mondtak mireánk már furcsábbakat is ! Csukás Endre : Engedjék meg, hogy kiterjeszszem figyelmemet egy tőlem talán távoleső mezőre, a mi képzőművészeti főiskolánk kérdésére. A mi képzőművészeti főiskolánk igazán európai nívójú tanintézet. Amidőn a képzőművészeti főiskolák Drezdában kiállítást tartottak, a mi képzőművé71*
