Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-204

546 A Nemzetgyűlés 204. ülésé IB 23. évi fumus hó 8-án, szerdán. ezek a felügyelőségek felkarolnák a háziipar többi ágait is, úgymint gyékény, szalma, füzfonást stb. Ezen felügyelőségek kell hogy egy tanfolyamon minden téren szakszerű elméleti és gyakorlati kiképzést nyerjenek a főfelügyelőségtől, mert feladatuknak csak igy tudnak jól megfelelni. Minden községből kell hogy egy tanitó, egy rövid ideig tartó tanfolyamon résztvegyen, de szükséges, hogy a tanitóképezdékben a növendékek a népipar minden ágában alapos kiképzést nyerjenek. A földmivesiskolák és egyéb gazdasági tanintézetekben a népipar fentartására szükséges nyersanyagok helyes termelése és szakszerű kikészítése mint szigorúan vett tantárgy adassék elő és pedig a népipari kormánybiztosság ellenőrzése mellett. A népiskolák IV—

V. és VI. leányosztályaiban a kézimunkák között elsősorban is a fonás és szövés, mint kötelező tantárgy bevezetendő, megállapítandó hetenkénti munkaidővel, melyeken a kincstári szükségletek készülnének megfelelő díjazás mellett, ami által a munkakedv növekednék, de a gyermekek, többi családtagjai is gyorsan elsajátítanák és megkedvelnék ezen hasznos foglalkozást. Az igy nyert fonalat a felügyelőségek vennék át, osztályoznák és minőségük szerint adnák további feldolgozás alá céljuknak megfelelőleg. A kerületi felügyelőségek a községi tanitó segítségével erős propagandát kell hogy kifejtsenek a nyersanyagok termelése érdekében a nép között, terjesztve és ismertetve a termelés és feldolgozás a mai kor igényeinek megfelelő szakszerű módjait. A kendertermelés biztositása földreform révén rendeletileg történhetik. Kötelezendők a nagy- és középbirtokosok arra hogy mindazoknak, kik földhöz nem jutnak, de kendert vagy lent termelni akarnak, meghatározott haszonbérért 100—300 négyszögöl alkalmas földet adjanak. A földbirtok révén a földigénylők kötelesek lennének bizonyos éven át a föld csekély hányadán kendert termelni, a bérlet, vételár,^ esetleg az adó egy csekély részét kenderrel természetben leróni, amit a kerületi felügyelőségek minőség szerint értékelve, átvéve igazolnának és iskolai feldolgozás céljából kiosztanának. Ilymódon a kincstár igen csekély áldozattal óriási és értékes készletekhez jutna, melyekkel minden szükségletét fedezhetné, de ezzel kapcsolatban hatalmas népipart teremtene, mely TÖvid idő alatt a világpiacon is jelentékeny helyet foglalna, különösen, ha a felügyelőségek vidékenként jellegzetes, a mai kor igényeinek megfelelő áruk előállitására súlyt helyeznének. Ami a népipar megvalósításához szükséges eszközöket illeti, mivel azok ma csak nehezen és drágán szerezhetők be, készíttesse azokat a kincstár a fegyházak műhelyeiben és ossza azokat azon arányban pedig a szomszéd államok iparának fejlődését erősen elősegítettük, saját mérhetetlen kárunkra. A kendertermelés fejlesztése érdekében történtek egyoldalú intézkedések, néhány nagyobb kenderkikészitőtelep létesitése által, melyek részére némely uradalom nagyobb területen termelt kenderkórót ; ennek sem az állam, sem a nép nem vette hasznát, csak néhány bank. Szociális szempontból a népipar fejlesztése rendkívül fontos, mert a nép széles rétegeinek hasznos foglalkozást nyújtana oly időben, mikor minden más munka szünetel, lehetővé téve a nép ingyen önruházkodását s az önszükséglet fedezése után fedezni fogja a nemtermelő szükségletét is olcsó és jó áruval, miáltal a nép jelentékeny keresethez jut. Erkölcsi szempontból fontos, mert a szükséglet fedezésével, azokban hiányt nem szenvedve, keresetet is nyújt, ami csak megelégedést szülhet. Igaz, hogy a fonás és szövés jobbára női munka, de tagadhatatlan, hogy a nő tevékenysége befolyásolja és irányitja az egész család munkásságát és szorgalmát minden téren, aminek üdvös hatása minden más termelési ágnál is érezhetővé válnék, mert ha valaha kellett dolgoznunk és termelnünk, ugy most kell. Közgazdasági szempontból a fonó- és szővőnépipar fejlesztése ezirányu külföldre utaltságungat erősen korlátozná, ha figyelembe vesszük hazánknak textilárukban jelenleg milliárdokra menő szükségletét, hogy a hiányokat pótoljuk. Az idegen áru beözönlésének, pénzünk és egyéb értékeink kivándorlásának megakadályozása sohase volt reánk nézve oly fontos, mint épen most, mert ha általános gazdasági helyzetünkön komolyan akarunk segiteni, ugy szükségleteink fedezésénél, amennyire csak lehet, idegen forrásokat kerülve, amit csak lehet, itthon kell termelnünk. A hadsereg, csendőrség, államrendőrség, pénzügyőrség, dohányjövedék, államvasutak, kórházak stb. felszereléseit, úgymint alsó-, felső-, nyári vászonruhák, szalmazsákok, hátizsákok, torniszterek, lepedők, csomagolóvásznak, kárpitosvásznak, zsákok és még számtalan sokféle, nagymennyiségű szükségleti cikk, melyek évente óriási összegekbe kerülnek, mindezek, ha a népipart helyesen szervezzük, a kincstárnak alig kerülnének valamibe. Ez oly óriási megtakarítást jelent, mely az államháztartás költségtehermentesitésére jelentékeny befolyással lehetne. A népipar megteremtéséhez, mivel az tág keretű munka, szakértő és ügyszerető szervezet szükséges, és pedig : "Egy népipari kormánybiztos és egy országos népipari főfelügyelő,a szükséges irodai segédszemélyzettel. Ezek lennének hivatva a népipart országszerte szervezni, helyesen irányítani és ellenőrizni. Minden vármegyében egy népipari felügyelő, ki kerületében községenkint egy agilis tanitó segítségévek a népipari mozgalmat meginditja, szervezi és az üzemet gyakorlatilag megvalósítja. Ugyan-