Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-204
A Nemzetgyűlés 204. ülése 1921. êi>i yunius hó 8-án, szerdán. 547 szét, de nem pénzért, hanem megfelelő értékű nyersanyag, fonál, vagy kész vászonért. Ezen népipar megvalósítható egy nagy pénzintézettel is, megfelelő feltételek és állami ellenőrzés mellett. A gyakorlati megoldásnak csak főbb vonásait vázoltam, a részletekre itt nem térhetek ki, ezen tervezetem egyes részeiben talán módositásra is szorulnak, bár az egész első pillanatra talán megvalósíthatatlannak látszik, de akadályokat ismerni nem szabad és az eredmény csak a szervező erők gyakorlati érzékétől és ügyszeretetétől van függővé téve. önmagától misem megy és ha erős akarattal a kezdet nehézségeit leküzdve, segitünk magunkon, akkor az isten is megsegit. Cibakháza, 1921 február 25-én. Luft Károly, ministeri kenderszakértő.« Ez után a felolvasás után vagyok bátor ezt a memorandumot egy határozati javaslattal átnyújtani a földmivelésügyi ministeriumnak. Kérem ugyanis, hogy mondja ki a Nemzetgyűlés, hogy a kendertermelésről szóló mellékelt memorandumot pártolólag adja ki a földmivelésügyi ministeriumnak. Ezenkivül még .egy dologra vagyok bátor felhívni a földmivelésügyi minister ur figyelmét. A kunszentmártoni Hármas-Körös partján az 1900-as évek elején mintegy 80.000 koronát adót ki a földmivelésügyi minister ur a Hármas-Körös partjának kikövezésére. De akik intézték a dolgot, ott kezdték el a munkálatot, ahol nem volt nagy a viz sodra. A kikövezést ugyanis azért kérték, mert a kanyarodónál már a városi épületet kezdte szaggatni a viz. Szóval, nem ott kezdték, ahol kellett volna, és amire a végéhez értek, — ahol tulaj donképen kezdeni kellett volna — ahol legjobban kellett volna a kövezés, oda már nem jutott kő. En jól tudom, milyen nehezen lehet most anyaghoz jutni, de épen azért felhivom a földmivelésügyi minister ur szives figyelmét arra, hogy ezt a hiányzó részt nagyon könnyen meg lehet csináltatni. T. i. nyáron a Kőrös medréből nagyon kiapad a viz, ugy hogy a folyón jóformán gyalog is át lehet menni. Annak idején, amikor haj ókon odahordták a köveket, egy csomót elszórtak. Ezeket csónakokon össze lehetne szedetni és igy a hiányzó részt minden nagyobb költség nélkül ki lehetne köveztetni. Mivel itt azt látom, hogy »Segélyek az állami szabályozás alá nem eső folyók kártételei ellen végrehajtandó munkálatokra és az azok folytán felmerülő személyi kiadásokra« címén 1,500.000 korona van felvéve, azt hiszem, hogy ha erre még egy kevés összeget rászán a földmivelésügyi minister ur, vagy ha elrendeli, hogy az ármentesitő társulatok őrködjenek a partvidék felett, nagyon kevés költséggel ki lehetne kövezni ezt a hiányzó részt Erre voltam bátor felhívni a földmivelésügyi minister ur szives figyelmét. Ezek elmondása után a költségvetést elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Ki következik szólásra ? Szabóky Jenő jegyző: Henzer István! Henzer István : T. Nemzetgyűlés ! Röviden én is hozzá akarok szólni a földmivelésügyi költségvetéshez. Nagyon jól tudom, hogy a világháború alatt, azután a világháború után, a román megszállás alatt, országunk lóállományát, a legjobb fajokat kipusztították. Mi gazdák nagyon jól tudjuk, hogy mi a célja az állattenyésztésnek. Ha az a kérdés, hogy rossz vagy jófajta lovakat neveljünk-e, nyilvánvaló a felelet, mert ugyanannyi eleség kell a jó lónak is, mint a rossz lónak. Tudomásom szerint az állam méncsikókat akar beszerezni. Ëpen azért arra hi vom fel a figyelmét erre a kérdésre. Én, aki lótenyésztéssel foglalkoztam egész életemben, ismerem a lófajok minőségét. A múltban nagyon tenyésztettük a telivér fajta lovakat, de csakhamar rájöttünk, hogy azok a kisgazda céljainak nem igen szoktak megfelelni. Most, a háború kitörésekor legjobb lovainkat elvitték, amire megkezdték a Nonius- és Gidránf aj okát tenyészteni. Mivel legjobb anyaállatainkat elvitték a háború alatt, olyan lovakat hoztunk be, amilyeneket kaphattunk. Nagyon sok helyen a hidegvérű lovakat kezdték tenyészteni, összekeverték a teli vért a hidegvérüvel. Ez nem felel meg a célnak. Oda kell törekedni, hogy a Nonius- és a Gidrán-fajta lovak tenyésztessenek. Mert ezekkel járunk legjobban, amennyiben a kisgazdának sokszor kell a faluról a városba bemennie, és a hidegvérű ló erre kicsit nehéz. A Nonius-fajta ló hátaslónak is jó, bár a háború alatt is láttuk, hogy nem nagy hasznát vették a hátaslónak, noha a hadvezetőség mindig odatörekedett, hogy faj lovakat tenyésszünk, jó telivéreket szolgáltassunk, de a háború bebizonyította, hogy ezek a lovak nem felelnek meg a célnak. Főtörekvésünk tehát az legyen, hogy leginkább a gazdasági célokat szolgáló legjobb lovakat tenyésszük. Mint a vármegyében hallottam, éves méncsikóvásárt rendeztek az egyik ménesben, amelyet személyesen is ismerek, s amelyben nem a legjobb fajta lovak vannak. Az egyéves csikókat 25.000 koronáért vásárolták darabját, ami a mai árakhoz képest drága, másrészt a lovak nem is abból a fajból valók, hogy céljuknak megfelelnének. Én tehát arra kérem a földmivelésügyi minister urat, hogyha lóvásáron lesz, a bizottságban egy ló-szakember is legyen. Egy olyan szakember is lenne köztük, aki tulajdonképen kisgazda lenne és ért a lovakhoz, hogy lássa, milyen lovakat, tenyészállatokat szereznek be. Mert a lovakat az állam a gazdáknak adja ki tenyésztési célokra. Megemlítem azt is, hogy erdeink is sok helyütt tönkrementek. Az utóbbi időben jártam olyan helyeken, ahol a fahiány idejében 25—30 éves erdőket letaroltak és azután nem palántázták. Ezeknek az erdőknek a tulajdonosai rendszerint uj birtokosok, akik birtokukat csak nemrégiben szerezték és most az erdő levágásával óriási hasznot vágtak zsebre. Arra kérném a földmivelésügyi minister urat, lehetőleg hasson oda, hogy ezek a 69*
