Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-204

A Nemzetgyűlés 204, 'ülése J022. évi június hó 8-án, szerdán, 545 ha gondoskodnak arról, hogy haszonbérletbe ezek a kisgazdák kapjanak földet, hogy valami utjátmódját lehetne ennek találni. A mi tájékunkon is van nagybérlet, olyan is, amelyen az illető, a nagybérlő maga nem is gazdálkodik, hanem átadta a vejének. A másiknál meg azt mondják, hogy már csak két-három év van még a bérletből. így a kisgazdák nem tudnak földhöz jutni. Ez vitte rá azt a fiút is, hogy elmenjen botos ispánnak. A fiuk legnagyobb részét ez viszi rá, amint elmondtam. Még egy másik dologra akarom felhivni a minister ur figyelmét, t. i. a mezőgazdasági kamarákra. Meghoztuk a mezőgazdasági kamarákról szóló törvényt, de van olyan hely, ahol az még nincs is végrehajtva, ahol nincsenek megválasztva még a mezőgazdasági bizottság tagjai, pedig ez nagyon időszerű és szükséges dolog volna, mert hiszen az volna a főcélja a mezőgazdasági kamarákba kiküldött mezőgazdasági bizottsági tagoknak, hogy most, mikor itt vagyunk aratás előtt, a nagy munkaidő előtt, az aratási munkadíjat a munkaadók és a munkások között, közös megbeszélésekkel, megnyugtatván egymást, közösen tárgyalják és állapitsák meg. Én azt hallottam, hogy ez nálunk több községben még nincs is végrehajtva ; nincsenek megválasztva a mezőgazdasági bizottság tagjai. Az elöljáróság könnyen veszi a dolgot, nem választatja meg őket és ahol meg is választották, nem hozzák a bizottságot működésbe, össze kellene hivni a bizottsági tagokat, hogy tárgyaljanak a kisgazdákkal, a munkaadókkal arról, hogy mi lesz az aratási díjjal, mi lesz a napszámmunkadíjjal, mert a munkások nyugtalanok. Arra óhajtanám felhivni a földmivelésügyi minister ur figyelmét, hogy ebben a tekintetben a legszigorúbban intézkedjék, hogy az illető közegek hajtsák végre a rendeletet. Amint az előttem szóló képviselő ur is felemlítette, a gazdasági munkásházak számát nagyon keveslem. Erre azonban nem akarok kitérni, hanem a kisbérletekre vonatkozólag akarok rámutatni a kérdésnek egy másik oldalára. A kisbérletekre nézve már nagyon sok rendeletet adtak ki. Na gyoh sok olyan dolog van ezekben, melyeket nem vesznek figyelembe az illető nagybirtokos urak. Rákóczifalvárói kaptam egy levelet. Ha megengedi a t. Nemzetgyűlés, felolvasom. Azt mondja ebben a levélben Karkus András és Sebe József 16 társának nevében, hogy az 1919/20. termő évben, tehát még 1919. év őszén 150 katasztrális hold földet bírtak Baghy Gyula pusztavarsányi illetve kengyeli nagybirtokostól. A föld akkor nagyon elhanyagolt állapotban lévén, anynyira gyarló termést adott, hogy némely haszon béres társunknak buzahaszonbérét tengerivel kellett lerónia, mert azelőtt nem volt hányadolva a föld és később is a szárazság miatt nem tudták megmunkálni. Az előző termő évben a földet alaposan megmunkálván, az idei hozam úgyszólván jó közepesnek ígérkezik, ami a földtulajdonos urat arra birta, hogy a fele termést követelje NEMZETGYŰLÉST NAPLÓ. 1920—1921. — X. KÖTET. tőlünk. Idáig tehát kis haszonbérletben volt nálunk a föld s most, amikor látják, hogy jó termés lesz, nem akarja, hogy ismét a munkások kezén legyen a fele termés és ezért arra akarja birni a munkásokat, hogy a fele termést adják át, holott a munkások a földet ismét csak terményhaszonbérért birják az előző évihez képest, habár csak szóbeli egyezség alapján. Kérjük tehát Nagyságodat, méltóztassék velünk tudatni, hogy a nevezett földtulajdonos urnák van-e joga a fele terméshez, ha igen, mely törvény vagy rendelet alapján. Ha nincsen, mitévők legyünk. Tisztelettel előterjesztjük még, hogy egy haszonbéres sem birt a 150 katasztrális holdból 20 holdat, mindegyik kevesebbet birt. A kisbérletről szóló rendeletnél fogva tehát a további években is meg kellene ennek maradnia. Ilyen panaszok vannak az én kerületemben is hogy nem respektálják a földbirtokosok a kiadott rendeletet s ezért akarom, erre felhívni a földmivelésügyi minister ur figyelmét. Ezenkívül tudjuk, hogy nálunk milyen drágák a textiliparáruk, a lakosság le van rongyolódva, ugy hogy nagy szükség volna arra, hogy a kendertermelést még jobban felkaroljuk. Az én kerületemben van egy ministeri kendertermelési biztos, Wolff Károly cibakházi tanító, aki átadott nekem egy memorandumot, hogy a t. Nemzetgyűlésen olvassam fel, vagy pedig juttassam az illető helyre. Ha a t. Nemzetgyűlés megengedi, fel fogom olvasni ezt a memorandumot (olvassa) : »A hanyatlás okai : 1. A haltenyészet érdekében a kenderáztatás rendeletileg el lett tiltva mindazon vizekből, melyekben hal tenyészett, azonban egyidejűleg nem történt gondoskodás arról, hogy egy ezen célra elkülönített alkalmas helyen az áztatás folytatható legyen, pedig kevés jóakarattal lehetett volna minden községben valamely kubikvagy vályogverő vödröt ezen célra anyagi áldozat nélkül közmunka utján is alkalmassá tenni, de ahol ez nem, lett volna lehetséges, egy-egy kisebb halterület feláldozása megközelítőleg sem okozott volna olyan kárt, mint ezen népipar gyökeres kiirtása. 2. A kenderáztatás ellen közegészségi szempontból is sokan emeltek kifogást, pedig a kora tavasztól késő őszig megszakítás nélkül kenderáztatással foglalkozó bácskai német munkásoknál egészségesebb népet nem ismerek. Ily módon az ügynek ellensége volt elég, pártfogója senki sem, az áztatás lehetetlenné lett téve, igy a termelés is céltalan lett. Hozzájárult az a körülmény is, hogy ahol a nép a kenderáztatás lehetőségét valamiképen fentartotta, mégis hanyatlott ez a népipar, mert annak korszerű fejlesztésével senki sem törődött, az megmaradt ős egyszerűségében, a nép folyton fejlődő ízlését és igényeit ki nem elégítve, a szomszéd államokból beözönlő olcsó és tetszetős szövetáruk egyre nagyobb tért hódítottak, a rokkák és szövőszékek egymásután mint felesleges lom előbb a padlásra, utóbb a tűzre kerültek. Népünk millióit megfosztottuk egy hasznos téli munkától, ugyan69