Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-203
504 A Nemzetgyűlés 203. ülése 11 takarmányt költött, az kilónkint 20—25 koronát kap, ellenben az az ember, aki csak felhozza és levágja az állatot, 24 órai munkáért ennek a dupláját, sőt a háromszorosát kapja. (Igaz! TJgy van!) Azonban nemcsak a piacokon látjuk, hogy 100—200%-os hasznot vágnak zsebre olyanok, akik nagyon keveset dolgoztak annak a húsnak az előállítására. Mert a piacokról van még^egy ut be a vendéglőkbe ós a háztartásokba. És mit látunk ? A vendéglőkben ugyanazokat az árakat fizetjük, mint akkor, amikor a húsnak piaci ára 100—140 korona volt. (Igaz! TJgy van!) Az ilyen egészségtelen szimptomák láttára az államnak közbe kell lépnie és az olyan szervnek, mint a minők az árvizsgáló-bizottság, — amelynek egyenesen ez a hivatása — azonnal el kellene járnia és a legszigorúbban meg kellene büntetnie azokat, akik képesek 500—600 koronás haszonnal^ túladni a vidékről felhozott állatokon. (Élénk helyeslés.) En arra kérem a kereskedelemügyi minister urat, méltóztassék az árvizsgáló-bizottságnál közrehatni, méltóztassék a bizottságot utasitani, hogy ezen a téren tegye meg a maga kötelességét. (Helyeslés.) Ugy látom, hogy a minister ur már intézkedett ebben az ügyben, azonban ez az állapot már két vagy másfél hónap óta tart, úgyhogy ma már mindenki elveszti türelmét, mert csak az állami szervek tehetetlenségét látja. En meg vagyok győződve, hogy a minister ur ezt meg fogja tenni, de nagyon szeretném, ha az árvizsgáló-bizottság valamivel gyorsabban járna el. Ha tudott gyors lenni akkor, amikor az árakat máról holnapra emelni kellett, legyen most is szorgalmas, amikor az árakat le kell szorítani, mert megvan rá a módja, & hatalma, és megvannak hozzá az adatok. (Ménlc helyeslés.) Még egy utolsó dolgot akarok csak egész röviden megemliteni. A minister ur volt szives a vásárok revízióját bejelenteni. Azt mondotta, hogy revízió alá veszi a vásárügj^et és azt rendezni fogja. Hiszen ha valahol szükség van rendezésre, mindenesetre a vásárok ügyén igen sokat kell rendezni. Régi magyar szokás, évszázadokra visszamenő szokás, hogy vasárnaponként tartják a vásárokat. A vasárnapi nap elnevezése is innen ered. Régi szokás ez, ami azonban speciális magyar szokás, mert más államok igyekeztek ettől eltérni. A keresztény állam gondolatával igazán nem fér össze, hogy mi fentartsuk ezt a rendszert, amely nincs megindokolva. Budaváry László : Meg van indokolva ! Hogy a gojt elriasszák a templomba! Frühwirth Mátyás: Igyekezni kell tehát, amennyire lehetséges, a vásárokat valamely más napra áttenni. Tegyük át azért is, mert a keresztény államok berendezkedésének az felelne meg leginkább, (Helyeslés.) ha a vasárnap a pihenés napja volna. A vasárnap legyen az istentiszte. évi június hó 7-én, kedden. létnek és a pihenésnek szentelve. A vasárnap legyen az a nap, amely a keresztény államban azt a szerepet játssza, amire a kereszténység elvei predesztinálják. (Helyeslés.) Ezzel kapcsolatosan legyen szabad azonban arra is hivatkoznom és arra is felhívnom a minister ur figyelmét, hogy ha mi a vasárnapot teljesen meg akarjuk ülni, akkor nekünk a gyárakban divó fizetési kötelezettségeket és fizetési rendszereket is meg kell változtatnunk. B. Szterényi József: Próbáltuk! Frühwirth Mátyás : Tudom, hogy voltak próbálkozások. Egyik-másik amerikai államban meg is csinálták és szépen be is vált, de sok helyen bizony nem vált be, nem járt kellő eredménynyel. Más napra tették át a szombati napról a fizetéseket és csütörtökön vagy szerdán fizették a munkásokat és mindazokat, akik hetifizetóst kapnak. Evvel meg kellene próbálkozni nálunk is. Újjá kell alakitanunk most iparunkat, újjá kell felépíteni egész ipari alkotmányunkat. Meg kellene próbálni evvel kepcsolatban ezeket az újításokat is, talán sikerre fognak vezetni. Én bízom benne, hogy amint másutt sikerült megalkotni, talán sikerül nálunk is megtenni. Mert a vasárnapi munkaszünet kérdése csak ugy gondolható el, ha az előttevaló 24 órában is meg van adva az embereknek a mód arra, hogy a vasárnapot meg is ünnepelhessék. A vásárokra és azoknak a hétköznapokra való áttevésére vonatkozólag . . . Budaváry László : Feltétlenül szombatra kell áttenni. (Derültség.) Frühwirth Mátyás : . . . rövid határozati javaslatot bátorkodom előterjeszteni (olvassa) : »Utasítsa a Nemzetgyűlés a kereskedelmi minister urat, hogy a keresztény állam belső berendezkedésének megfelelőleg a vásárnapokat hétköznapra tegye át, hogy a vasárnap ezzel is keresztény és szociális szempontból a dolgozó ember pihenésére rendelt nap legyen.« (Helyeslés.) Tisztelettel kérem határozati javaslatom elfogadását. (Elénk tetszés és helyeslés.) Elnök : Ki következik szólásra ? Szabóky Jenő jegyző: Weiss Konrád! Weiss Konrád : T. Nemzetgyűlés ! A magam részéről szintén csak egész röviden kívánok a kereskedelmi költségvetéshez hozzászólni, nem is általánosságban, hanem csak bizonyos jelenségekre és egyes panaszokra óhajtanám a kereskedelemügyi minister ur figyelmét felhívni és néhány szóval ki fogok térni a vasúti személyzet kérdésére is. Mindenekelőtt arra kívánom felhivni a minister ur figyelmét, hogy a legutóbbi időben, mikor a szomszéd államokkal megkötöttük azokat a bizonyos szerződéseket az átmenő vonatokra, a Cseh-Szlovákiába tartó vonatokra nézve olyan megállapodás köttetett, hogy Budapestről Cseh-Szlovákiába ezidőszerint mással, mint gyorsvonattal utazni nem lehet. Ez óriási sérelme a Budapest és Szob között lakóknak.
