Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-203

502 A Acmzetgyülés 203. ülése 1921, évi június hó 7-én, kedden. gyár államvasutaknál kiadatott, végre összefoglaltassék egy egységes munkába. Bizom abban, bogy a kereskedelemügyi minister ur, valamint a kormányzat is a vasutasság gazdasági és kulturális helyzetét szivén viseli és mindent el fog követni abban az irányban, hogy a vasutasság helyzetén segitsen. T. Nemzetgyűlés ! Beszédemnek három része volt : ezek a munkanélküliség lehető megszüntetésére, a közlekedés előmozdítására, a Hungáriakörűt és f Óbuda közti hid felállítására vonatkoztak. En ezeket egy konstruktiv munkának látom, amelynek feltétlenül meglesz a maga gazdasági és szociális kihatása. Kérem a kereskedelemügyi minister urat, hogy ezen kérdésekre — expozéjában ugyanis szives volt említeni, hogy az idő rövidsége miatt a részletekkel nem foglalkozhatik — méltóztassék politikáját megvilágítani és méltóztassék a vasutasságnak tömegét megnyugtatni. Az Óbuda—hungáriaköruti hid előmunkálatai megkezdéséhez pedig kérem, méltóztassék hozzájárulni ; legalább a tervezetekre vonatkozó költségeknek a jövő költségvetésben való előirányzását méltóztassék biztosítani. A kereskedelemügyi ministerium költségvetését elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Gerencsér István jegyző : Frühwirth Mátyás ! Frühwirth Mátyás: T. Nemzetgyűlés! Az utolsó három héten hallottunk igen szép, de nagyon hosszú beszédeket is. Én jól tudom, hogy a t. Nemzetgyűlés már irtózik attól, hogy a szónok feláll és reggel 10-től este 8-ig tartó beszédet mond. ^ Evvel szemben én telegrammstílusban akarom előadni azt, amit szükségesnek tartok (Helyeslés. Halljuk!) és nagyon kevés ideig veszem igénybe szives türelmüket. (Helyeslés. HalljuTc! Hälljuh!) Az olcsósági hullám után el fog következni a munkanélküliség hulláma is. A hazánkat környékező államokban óriási arányban nő a munkanélküliség, amely horribilis veszedelmeket rejt magában különösen hazánkra nézve, mert sokkal több az ipari munkások számaránya, mint volt Nagymagyarországon, viszont sokkal kevesebb nyersanyaguk van, mint Nagymagyarországnak volt. A munkanélküliség tehát kétszer-háromszor akkora veszedelmet jelent ránk nézve, mint jelent Angliában vagy Amerikában. Amerikában az utolsó időkben már ötmillióra rúgott fel a munkanélküliek száma, Angliában pedig másfélmillió munkanélküliről beszélnek. Aki a németországi jelentéseket figyelemmel kiséri, láthatja, hogy az utolsó hetekben 2—300 ezerre megy ott a munkanélküliek száma és a német hatóságok is minden eszközzel küzdenek a munkanélküliség ellen. Helyesen mondotta a kereskedelemügyi minister ur, hogy ő a munkanélküliséggel szemben felhasznál minden eszközt, amely annak leküzdésére alkalmas, (Helyeslés.) Két módon lehet a munkanélküliség ellen küzdeni: munkaalkalmak megteremtésével és a munkanélküliek segélyezése által. A minister ur a jobbik módot, a munkaalkalmak megteremtésére irányuló törekvést választotta és ezt illesztette be munkaprogrammjába, amely meg is valósitható, amelynél alkalmasabbat nem is lehet elgondolni. Csak arra kérjük a kereskedelemügyi minister urat, hogy tájékoztassa a magyar közvéleményt arról, hogy mennyire vannak azok a közmunkák, mennyire haladt a munkaalkalmak megteremtése. Mert láttuk, hogy minden kormánynak voltak ily tervei ; hogy minden kormány azt hirdette, hogy a munkanélküliséget közmunkákkal akarja megszüntetni. Láttuk ezt az 1918-ik évi szocialista kormánynál is ; azok a kormányok, amelyekben a szocialista elem többségben volt, óriási, gyönyörű közmunkaterveket dolgoztak ki, de a tanácskozásnál tovább nem jutottak. Én bizom a kereskedelemügyi minister urban, akinek szorgalmát, kitartását látom eddig is. Ha figyelemmel kisérem az ő munkálkodását, abból azt a reményt merítem, hogy ezek a tervek nem maradnak csupán tervek, hanem élő valósággá is válnak. A munkanélküliséggel szoros kapcsolatban fellép a munkabérredukció kérdése is. Látjuk, hogy akárhány ipari vállalat igyekszik az olcsósági hullámnak ódiumát áthárítani a munkásra, a kereskedelmi alkalmazottra és magántisztviselőre, pedig aki figyelemmel kiséri a munkabéreket és az olcsósági hullámot, az láthatja azt is, hogy az olcsóságnak még sokkal lejjebb kell szállania, hogy a munkabért le lehessen szállítani. (Igaz! Ügy van!) Nem szabad addig hozzányúlni a munkabérredukcióhoz, amig a munkabér nem elegendő annak a munkásnak, annak az alkalmazottnak tisztességes megélhetésére. Ezek igen fontos kérdések, t. Nemzetgyűlés ! A munkabér-redukció ugyanis oly szociális harcokat fog előidézni, hogy azokra előre el kell készülnünk. Sem Amerikában, sem Angliában nem ment simán végbe a munkabér-redukció, amelynek nálunk is előbb-utóbb be kell következnie, mert a termelés maga után vonja a bérek redukcióját is. Ezt, ha igazságosnak tartom, sürgetem is. De miképen kell ennek bekövetkeznie? A legveszedelmesebb az lenne, ha ezt maga a munkanélküliség vonná maga után. A gazdasági életre az lenne a legveszedelmesebb, ha a munkanélküliségre biznok, hogy a munkabéreket szállítsa le. Nekünk ezt meg kell előznünk, megfelelő szerveket kell teremtenünk, amelyek az olcsósággal kapcsolatosan, azzal arányban a munkabéreket leszállítják. Ilyen szervek működnek más országokban is. A háború alatt különösen a hadiüzemekben nálunk is éveken keresztül volt panaszbizottság néven egy szervezet, amely a munkabéreket rendezte. B. Szterényi József:,Az más volt! Frühwirth Mátyás: En tudom, hogy ez nem ideális szervezet. Volt sok hibája, de volt előnye is.