Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-203

A Nemzetgyűlés 203. ülése 1921. évi-június hó 7-én, kedden. 501 hogy itt egy pillanatra visszatérhessek a vasutasság egy nagy részének kérelmére. Igen sok vasutas van, aki katonai szolgálatot telj esitett s aki 30 napon túl tudott csak szolgálata helyén jelentkezni. Ezekkel az a sérelem történt, hogy katonai szolgálatukat nem számitották be s ezért az a kérésük, hogy hetudassék szolgálati idejük azoknak is, akiknek csak 30 nap után volt módjukban jelentkezni. Azt hiszem, a kereskedelemügyi minister ur az erre vonatkozó kérés teljesitése elől nem fog elzárkózni. Van az összes vasutasoknak egy másik kérésük is, amely szintén nem kerül pénzbe. Ez a cimek megváltoztatására irányul, amiről, azt hiszem, a kereskedelemügyi minister is tud. Tudomásom szerint a Vasúti és Hajózási Club is több izben ólt már felterjesztéssel ebben a tárgyban és remélem, hogy a közeljövőben ez a kérdés is a megvalósulás stádiumába kerül. (Halljuk ! Halljuk !) Egy másik panaszra is felhívom a t. Nemzetgyűlésnek és a kereskedelemügyi minister urnák figyelmét és ez az, , hogy a ki nem nevezett alkalmazottak a MÁV. 140.918 B. II. E. számú rendelete értelmében a gyermeksegélyt csak a 16 éven aluliak után kapják meg, akik önálló keresettel nem birnak, saját háztartásukban eltartott idősebb gyermekeik után pedig nem. A természetbeni ellátást pedig a házvezetőnők, vagy pedig tizenhat éven felüli saját leányuk és általában gyermekeik után nem kapják meg azzal az indokolással, hogy azok tudnak maguknak egyéb foglalkozást is keresni. T. Nemzetgyűlés! A mai nagy munkahiány idején méltányosnak találnám, ha a kormány valami utat és módot találna arra, hogy ez a kérdés is megfelelően szabályoztassék. A takarékosság behozatalát a vasútnál is az egész vonalon feltétlenül szükségesnek tartom és tisztában vagyok azzal, hogy a kereskedelemügyi minister ur, aki a takarékosságban vetélkedik a pénzügy minister úrral, ezen a téren maga is elmegy a legszélsőbb mértékig. Sajnos, hogy ez a vasutassagot elég fájdalmasan is érinti. A takarékosság kérdésénél a magam részéről csak arra akarom felhívni a figyelmet, hogy a nyugdíjasok és a menekült tisztviselők, akiket a vasúti üzem maga nem tud foglalkoztatni, helyeztessenek el az egyes vasúti állomásokon meglévő különféle elárusítóhelyeken. Örömmel vettem, hogy azt az indítványomat, amelyet 1920 április 2-án terjesztettem volt a Nemzetgyűlés elé, a kereskedelemügyi minister ur, honorálta, de szeretném azt is, ha a hírlapok, folyóiratok, cukorkák és illatszerek elárusitása, a játékbazárok stb., szóval a vasútnál létesített elárusítóhelyek kizárólag, vasutasok kezébe adatnának, akár a vasutasok egyes gazdasági egyesületeire, akár pedig a menekült vagy — és ezt még szerencsésebb megoldásnak látnám — nyugdíjas vasutasokra bízatnának. Budaváry László : Hadiözvegyek és hadiárvák kezébe kell adni. Homonnay Tivadar: Vasutas-árváknak is! Feltétlenül szükségesnek tartom felhívni a minister ur szíves figyelmét a nyomtatványokkal való különös takarékosságra is. Ezen a téren legyen szabad csak a szabadjegyek kérdését említenem. Nem is kiló-, hanem métermázsaszámra használnak el erre a célra nyomtatványokat. En a megoldás módját abban látnám, ha erre a célra szolgálnának a meglevő arcképes igazolványok — hiszen minden vasúti tisztviselő és alkalmazott akkor utazik, amikor csak akar — s ezzel feleslegessé válnék annak a rengeteg sok tisztviselőnek a jegyek kiállítása körül való igénybevétele. Egyébként azt hiszem, hogy a jegy kiállítási osztály vezetője maga is hasonló javaslatot terjesztett elő, ugyanezt az álláspontot foglalva el, hogy a szabadjegyek időközönként való kiadásánál ne foglalkoztasson az államvasút oly rengeteg sok tisztviselőt és ne fogyasszon olyan nagymennyiségű anyagot. T. Nemzetgyűlés ! A Magyar Államvasutaknál működik egy gazdasági hivatal, mely a háború alatt nagyon szépen teljesítette hivatását, ma azonban, amikor már a viszonyok ennyire konszolidálódtak, sokkal helyesebbnek látnám, ha mindazokat a teendőket, amelyeket eddig a gazdasági hivatal az élelmiszerek beszerzése stb. körül ellátott, a magyar államvasutak fogyasztási szövetkezete végezné el, a gazdasági hivatal pedig olyan magasabbrendü kérdésekkel foglalkoznék, mint pl. a pályavendéglők bérlete, az azokból befolyó összegeknek a vasutasság érdekeire hasznos hovaforditása stb. volna. A gazdasági hivatal foglalkozhatnék a vasutvonalak mentén bérbeadandó területeknek a vasút részéről leendő bérbevételével is, amely területeken aztán nagyobb gazdaságot folytathatna. Véleményem szerint ez sokkal megfelelőbb foglalkoztatása volna a gazdasági hivatalnak, mint az, hogy pár métermázsa élelmiszert oszt ki ennek, vagy annak a csoportnak. Az uj szolgálati szabályzatmódositásról is szeretnék még néhány szót szólni. B. Szterényi József: Van már uj szabályzat? Homonnay Tivadar: Sajnos, uj szabályzat nincs, én a régi szabályzat módosításáról akarok beszélni, amivel szolgálni kívánom azt a célt, hogy mielőbb uj szabályzat bocsáttassék ki. Kerekes Mihály: De van ujabb szabályzat is ! Homonnay Tivadar: Nincs, csak pótlékok vannak, ezekkel el vannak a vasutasok árasztva. Az utasítások ma is a régiek, mind elavultak, s a kiadott rendeletek tömkelegében igazán kevés tisztviselő van, — még a szaktisztviselőket sem véve ki — aki el tud igazodni. Méltóztassék ezért megengedni, hogy felhívhassam a kereskedelemügyi minister ur figyelmét ezeknek az utasításoknak elkészítésére, úgyhogy az a rengeteg pótlék, az a sok beszúrás, ami a ma-