Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-203
500 À Ntmrctgyülés 203. ülése 1921. évi június hó 7-én, kedden. súlyos milliókat tudnánk megtakarítani, ba saját tulajdonunkban volnának. Kerekes Mihály : A szállítmányozási vállalatokat vissza lehet venni és a menetjegyirodákat is! Homonnay Tivadar: Legyen szabad rámutatnom itt a vámhivatali kirendeltségek szerepére. Az úgynevezett export- és importáruk a vámhivatal miatt átlag 24 órát késnek, erősebb forgalom esetén 2 vagy 3 napot is. Méltóztatnak azt nagyon jól tudni, hogy nemcsak a szállítócégek érdeke, de a vasútüzem szempontjából is rendkívül fontos az, hogy a határon kimenő, vagy a határon bejövő áruk minél hamarabb keresztülfussanak a határállomáson, mert hiszen nem rendelkezünk akkora kocsiparkkal, hogy azokat a kocsikat hosszabb ideig nélkülözni tudnók. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartanám az állomások bővítését és a kettősvágányu pályák építését, Eelhivom a kereskedelemügyi minister ur figyelmét, bár azt hiszem ő épen jól tudja, hogy a határállomások, például Hidasnémeti, Szob, Oroszvár, Kisszállás, Jánoshalma olyan kevés vágányzattal rendelkeznek^ hogy a forgalmat lebonyolítani nem tudják. Én nem képzelem azt, hogy ezeket az állomásokat olyan nagy mértékben növeljük és akkora hálózattal lássuk el, mint régi határállomásainkat. Lehet, sőt bizonyos vagyok benne, hogy ezek átmeneti intézkedések lesznek, de ahogy a világháború idején a határállomásainkat fent Mezőlaborc, Körösmezőt, Lawocnet, Komancsát és nem tudom még melyiket provizórikusan láttuk el ilyen vágányzattal, ép ugy megtehetjük ezt most is, hiszen azt a vágányzatot idővel fel lehet szedni. Kerekes Mihály : Erre nagy szükség van és ott lehet felállítani, ahol szükség van reá ! (Zaj. Elnök csenget.) Homonnay Tivadar: Ez nem sokba kerül és nagy szükség van reá. Ezekkel a megszállott területekkel a kormánynak mielőbb fel kell vennie a forgalmat, módot kell találnia erre. (Helyeslés.) Ezután a vasutaknál az egyoldalú kiképzés megszüntetése érdekében szeretnék egypár szót szólni. Elismerem, hogy a legnehezebb szolgálat a vasutaknál a forgalmi szolgálat és elismerem azt, hogy az érvényesülés, nagyon természetesen, ebben a szolgálati ágban kell, hogy a legjobb legyen, de nagy hibának tartom azt, hogy a magyar államvasutaknál a kereskedelmi szolgálat rendkívül elhanyagolt. Kiképeznek valakit jó forgalmistának, de a kereskedelmi szolgálathoz csak akkor kerül, amikor már kényelmesebb pozícióba kíván jutni, holott a kereskedelmi szolgálathoz igazán vajmi, keveset ért. Talán tényleg utópisztikus gondolat, ha felvetem annak a szükségességót, hogy a magyar államvasutaknál a tisztviselői karnak legalább a távol jövőben tudjunk módot adni arra, hogy külföldre tanulmányútra mehessen, tudjunk módot találni arra, hogy egy kisebb segéllyel az a tisztviselő elsajátítsa a német, francia vagy angol nyelvet. Rendelkezünk a tisztviselők között olyan kiváló becsületes szakférfiakkal, hogy merem állítani, kevés külföldi állam rendelkezik ilyen szakemberekkel, mint a magyar államvasút, ha talán nincsenek is túlmagas pozícióban sokan közülük, — egyesek igen — de ha ezeket az urakat ki tudnók küldeni és elsajátítanák a nyelveket, az idegen nemzet nyelvén érintkezve sokkal inkább tudnák az államvasút érdekeit képviselni, mint ahogy ma kénytelenségből teszik. Még a személyzet elosztására kívánom a kereskedelemügyi minister ur figyelmét felhívni. Látjuk azt, hogy a központi szolgálatban rendkívül sok tisztviselő van elhelyezve. Ma, amikor ezt a létszámot még inkább növeli a menekültek nagy létszáma, szükségesnek tartanám azt, hogy a külszolgálatnál helyezzük el ezeket a tisztviselőket. Redukáljuk a központban a tisztviselői kart, ahol kell — mert nem mindenütt kell, például az anyagbeszerzési osztálynál, amely szerintem a jövőben egyik legnagyobb és legterhesebb osztály lesz, ott létszámredukcióról nem beszélhetünk, és létszámszaporitás kellene kint a vontatásnál és kint a műhelyekben. Létszámszaporitás kell különösen a mérnöki karban, a műhelyekben ós a munkavezetőknél is. Egy-egy munkáscsoport vezetője, vagy egyegy műhelyosztály vezetője olyan nagy teljesítményt végez, és annyi irányú elfoglaltsága van a mai nehéz viszonyok között, hogy teljesen lehetetlen, hogy munkáját lelkiismeretesen és tökéletesen el tudja végezni. Azért kérném én a kereskedelemügyi minister urat, hogy méltóztassék a mostani létszám redukálásánál a vasúti tisztviselők helyzetét különösen szem előtt tartani. Nagyon, de nagyon sok olyan vasutas van ugyanis, aki olyan kérelemmel fordul hozzám, hogy ő már harminc esztendő óta szolgál, és maradni szeretne. Nem beszélek a fiatalokról, bár a fiataloknál is nagy különbség van, azokat is meg kell válogatni. Akik nem alkalmasak, először azok menjenek el, és aztán azok, akiknek természete összeférhetetlen, szóval akikre nézve fennforog valami ok, hogy más szolgálatot teljesítsenek, vagy akiknek anyagi viszonyaik olyanok, hogy másból is meg tudnak élni. Ezek menjenek el és adjanak lehetőséget a megélhetésre a vasutasoknak. Nagyon kérem a kereskedelemügyi minister urat, viselje szivén ezt a kérdést és elsősorban is azokat az urakat — tisztviselőket és altiszteket — helyezze el, akik maguk is távozni kívánnak. Mert tessék elhinni, hogy 30—35 évi szolgálat után még azok sem szívesen válnak meg attól a munkakörtől, amellyel több évtizede foglalkoznak, akik nyugdíjazás előtt állanak. A szakemberek továbbra is teljesiteni akarják az ő hivatásukat, továbbra is szolgálni kívánják a vasút és a nemzet érdekeit. T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni,
