Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-203
A Nemzetgyűlés ::0S. ülése li minister urat, hogy ezirányu jóindulatát ne vonja meg tőlük. A nyugdíjasok ügyével külön kellene foglalkoznom és nagyon szeretném, ha a nyugdíjasok, amit már régen, egy esztendővel ezelőtt sürgettem, orvosi kezelésben részesittessenek és gyógyszerekkel láttassanak el. Azután volna a vasutasságnak egy igazán csekély kérelme, amely már a kereskedelemügyi minister ur előtt fekszik, s amely igazán pénzbe nem kerül, csak le kellene kopirozni — ez ugyan helytelen kifejezés — vagy talán inkább át kellene venni a postának rendszerét. Ott t. i. fennáll a segédtiszti státus igen helyesen. Nálunk a személyzet igen nagy részének, amely társadalmi életet él, tényleg — egész nyíltan megmondom itt — talán derogál is az, hogy ők altiszteknek vagy szolgáknak, vagy nem tudom, minek tituláltassanak. B. Szterényi József: Eégi kérdés. Homonnay Tivadar: A személyzet nagy része, és pedig a távírászok, az irodakezelők, a kezelőnők, az elöljárók, hónapok, sőt évek óta a memorandumok egész özönével, küldöttség járásokkal fordultak az illető reszortministerekhez, hogy ezt a szerény kérésüket teljesítsék a saját hatáskörükben. Ehhez tudtommal nem is kell törvényes rendelkezés. Kerekes Mihály: Törvénybe kell azt bevenni. Homonnay Tivadar: Azt hiszem, t. kereskedelemügyi minister ur, van rá precedens, és amennyiben nincs, majd a Nemzetgyűlés szíves hozzájárulásával akkor, amikor a már úgyis elavult illetékszabályzatot... ' Rassay Károly: Be kell nyújtani a törvényjavaslatot ! Homonnay Tivadar : ... módosítani fogjuk, ugy ebben a kérdésben is fogok határozati javaslatot benyújtani. Rassay Károly: Csak be kell nyújtani a törvényt. Van időnk elég, letárgyaljuk. Homonnay Tivadar : Igen fontos kérdés a magyar államvasutaknál a fegyelem teljes viszszaállitása. Azért felhívnám a kereskedelemügyi minister ur szives figyelmét arra, hogy ha a magyar államvasutaknál a helyzet javult is, vezető pozícióba — mint az állomásvezetők -— ugy a központban, mint a külszolgálatban olyan kipróbált és feltótlenül megbízható — mert van nagyon sok — és puritán jellemű férfiak állíttassanak, akik minden tekintetben teljesíteni fogják a kötelességüket, s akik nemcsak fegyelmet tudnak gyakorolni, hanem maguk is fegyelmezettek. A régebbi időben sajnosán tapasztaltam azt, hogy voltak egyes szolgálati főnökök, akik nem tartották szem előtt azt az aranyigazságot, hogy parancsolni csak az tud, aki már engedelmeskedett. A vezető állásokba kizárólag szakembereket kell állitani. Én magam diplomás ember vagyok, de kétlem azt, hogy a diploma maga valakit 1. évi június hó 7-én, kedden. 499 kvalifikálna arra, hogy alkalmas legyen vezető pozícióra. A vasútnál, sajnos, a múltban a vezető pozíciókat olyanok töltötték be, akik szaktudással nem igen rendelkeztek, legalább egy részük nem igen rendelkezett. A vasutat decentralizálni kellene s itt örömmel üdvözlöm a kereskedelemügyi minister ur szavait. Engedje meg, hogy citáljam, amikor azt mondja (olvassa) : »Foglalkozunk azzal a gondolattal is, hogy az államvasutak igazgatóságát miként kell átszervezni és hogy az üzletvezetőségeknek esetleges teljes megszüntetésével azok helyébe nagyobbszámu forgalmi főnökségek létesíttessenek. Ebben a kérdésben még nem határoztunk véglegesen, de mindenesetre kívánatosnak tartom, hogy ezen a téren szintén olyan egyszerűsítések lépjenek életbe, amelyek gyorsabbá és esetleg olcsóbbá teszik az adminisztrációt.« Méltóztassék megengedni, hogy ebbe a gondolatba kapcsolódjam be. Természetesen én nagyon helyeslem a kereskedelemügyi minister ur ezen vasutpolitikáját és nagyon helyeslem azt is, amit az egyes üzletvezetőségekről — amelyekre, ha memóriám nem csal, beszédének másik részében reámutatott — mondott. Az ideiglenesen megszállt területekhez legközelebb fekvő helyeken vannak ezek az üzletvezetőségek, ő mint szakminister nagyon jól tudja, hogy micsoda óriási következményekkel is jár ez. Tehát teljes mórtékben osztom és helyeslem a minister urnák azt az óhajtását, amelyet remélem, keresztül is fog hajtani, hogy az üzletvezetőségek száma redukáltassék, üzletigazgatóságok állíttassanak fel esetleg, nagyobb forgalmi főnökségek létesíttessenek és ehhez képest, ha nem is minden tekintetben osztozom abban a nézetben, hogy az egyes osztályokat redukálni kell, mégis sok változtatást kell tenni ezen a téren, mert az üzletvezetők sajnos, ma is abban a helyzetben vannak, hogy alig pár száz korona erejéig van utalványozási joguk, holott ilyen felelősség mellett, a befolyásnak ilyen kis mértékben való lehetősége mellett az a szolgálati főnök, üzletvezető, forgalmi főnök, műhelyfőnök, vontatási főnök, aki óriási személyzettel rendelkezik, ma nem rendelkezik olyan hatáskörrel, amilyent neki biztosítani kellene. Ami az anyagbeszerzéseket illeti, nagyon természetesen versenytárgyalások alapján képzelem azokat és hiszem azt, hogy a közszállitási szabályzat a közeljövőben úgyis módosításon fog keresztülmenni és tudom, hogy ezt a rendszert, amely talán mai napig is fennáll, ha kisebb tüszurások érik is, azok méltánytalanul érik és ez a rendszer továbbra is el fogja tudni látni a magyar államvasút szükségletét, amint eddig ellátta, bár nagyon szívesen venném, ha a vasút saját üzemek felállításáról gondoskodnék, mert hogy másra ne mutassak ra, a kőbányákon
