Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-203

498 A Ne.mpetgyule* 208. ülése 1921. évi június hó 7-én, kedden. megakadályoznunk és meg kell hoznunk azt az áldozatot, amelyről már itt a Nemzetgyűlés előtt több alkalommal megemlékeztem, bogy az ország társadalmának ezt a rétegét lehetőleg olyan kedvező ellátásban részesítsük, hogy azt a nagy munkát, amelyre vállalkozott és amely kötelessége, eredményesen és lelkiismeretesen el is tudja végezni. T. Nemzetgyűlés! Hiába van egy kiváló minister, hiába van jó Vezetőség akkor, hogyha nincsenek olyan alkalmazottaink, nincsenek a vasútnak olyan munkásai, akik megelégedettek, akik kellő élelmiszerrel és ruházati cikkel vannak ellátva. Elsősorban az élelmezési kérdésre hivom fel a kereskedelemügyi minister ur figyelmét, hogy bár tagadhatatlanul határozott a javulás a vasutasság élelmezése terén, a jövőben azonban még a mai mérték sem elegendő ahhoz, hogy kellő kalóriatartalmú étel fogyasztása mellett szervezetüket olyan módon tudják fentartani, hogy olyan teljesítményt mutassanak föl, amilyent a háború előtt végeztek. Schlachta Margit : Ötszáz millió van a költségvetésben a vasutasok élelmezésére felvéve. Homonnay Tivadar: Igen tisztelt képviselőtársam ! Ötszáz millió igen szép tétel, de én azt fel is hoztam beszédem elején, hogy a kereskedelemügyi minister ur, a kereskedelemügyi kormány, átérezte annak jelentőségét, hogy a vasutak reorganizálására, beruházására, a személyzet ellátására nem elegendő |10—20 millió korona; nem lehet a vasutat összehasonlitani sem egy kisebb magánüzemmel, sem pedig egy gyárral; ez országos érdek. Tehát nem ütközöm meg egy cseppet sem azon, hogy a költségvetésbe száz meg száz milliókat vettek föl a vasúti üzem folytatására, beruházkodásokra és a személyzet ellátására. A kereskedelemügyi minister ur szives figyelmét felhivom a ruházati kérdés teljes megoldására. Nagyon jól tudom, hogy a MÁV. igazgatóságánál minden megtörténik aziránt, hogy az alkalmazottak a jövő esztendőben kellő mennyiségű és minőségű ruházati cikkel láttassanak el. A szakigazgató is megtesz mindent, hiszen szakember áll ez intézmény élén, — hogy ebben ne legyen hiány. Tehát nem támadás ez, ilyesmi távol áll tőlem, sőt ellenkezőleg, a legnagyobb elismeréssel adózom ugy a kormány, mint a MÁV. ez osztálya tevékenységének; csupán felhivom a kereskedelemügyi minister ur. figyelmét arra, hogy már most gondoskodjék a kormány, illetőleg az igazgatóság, hogy az alkalmazottak, különösen azok, akik forgalmi szolgálatot teljesítenek, kellően láttassanak el. Ugyancsak ennek a keretébe tartozik a tüzelőanyag kérdése. A magyar államvasutaknál még mindig vannak olyanok, akik tüzelőanyagjárandóságukat nem kapták meg. Nem akarom azt mondani, hogy ez talán a vezetőség hibájából történt. De hiszen a vezetőség és a kormány is azért van, hogy ezeken az állapotokon segítsen, s ha már részben segített is, mindjobban és jobban segítsen és ne legyünk olyan helyzetnek kitéve, hogy az alkalmazottak hónapokra visszamenőleg tüzelőanyag-járandóságukat nem kapták meg. ígéretünk van arra, hogy ez a jövőben nem fog megtörténni, s remélem, hogy ez igy is lesz. Itt kell felhívnom akereskedelemügyi minister ur figyelmét arra is, hogy valamelyik képviselőtársam emiitette délelőtt a tisztviselői kinevezések kérdését. A magyar államvasutaknál hosszú évek óta — körülbelül nyolc év óta — nem volt előléptetés. Ez tervbe van véve és nagyon kérem a kereskedelemügyi minister urat, nyugtassa meg a magyar államvasutaknak nagy személyzetét, hogy az milyen irányban történnék és hogy tényleg fog-e történni előléptetés. Le kell szögeznem azt, hogy a Nemzetgyűlés egyik legnagyobb hibát követte el akkor, amikor a tisztviselők kinevezésétől a kormányt eltiltotta. Ez igen messzemenő súlyos következményekkel jár. Szerintem meg lehetett volna ezt a kérdést másképen is oldani, de ez alkalommal erre a kérdésre bővebben kitérni nem kívánok. Ami a vasutas munkásság kérdését illeti, köszönettel tartozom a kereskedelemügyi minister urnák, hogy szakítva teljesen a múltnak szokásaival, közérdekű dolgokban a munkásságot meghallgatja, velük az érintkezést felvette, mondom, nem magán-, hanem közérdekű dolgokban s nem a direktíváikat kérte, hanem a véleményüket s természetesen — hiszen ezt a munkásság is jól tudja — a döntést mindenkor önmagának tartja fenn. Higyje el a t. kereskedelemügyi minister ur, hogy ennek a hatása a magyar államvasutaknál nagyon, de nagyon érezhető. Ha az a munkásság tudja azt, hogy róluk gondoskodnak és hogy ők meghallgatásra találnak, akkor, ha a kérésük nem teljesíttetik is mindenkor, de az a munkás látja a méltányosságot, a jóakaratot, az többé nem hálátlan, ezt belátja. De szeretném ugyanerre felhívni — mintahogy szóbelileg már fel is hivtam — az államvasutak vezetőségét, hogy keressenek érintkezést, illetőleg, ne keressék, rosszul fejeztem ki magam, de akkor, amikor a munkásság kéréséről van szó, hallgassák meg őket, érintkezzenek velük. Hiszen ez nem parancsoló intézkedés, nem kell azt minden esetben teljesíteni, de igenis, nekünk nem szabad ott folytatnunk, ahol ebben a tekintetben 1912-ben vagy 1914-ben elhagytuk, mert nekünk a munkásságot is meg kell hallgatnunk, és kérését, amennyiben teljesíthető, természetesen teljesítenünk kell. Kerekes Mihály: Nagyon helyes! Homonnay Tivadar: A kereskedelemügyi minister ur volt szives több alkalommal a munkásság küldöttségét fogadni és velük tárgyalni azoknak a bizonyos »szorzó tényezőknek« ujabb megállapítására. Kérjük a kereskedelemügyi