Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-203
A Nt mzetgyuiês 203. ülése 1921. évi június- hó 7-én, kedden. 497 mintha ez egy megzavart hangyabolyhoz hasonlítana. Villamoskocsira szállva, megpróbáltam már néhányszor — jó magyarsággal élve — stichpróbát csinálni, hogy vájjon azok, akik a Kelenföldről jönnek, hova tartanak és láttam, hogy Angyalföld felé és akik pl. a Zuglóból jönnek, Budára mennek. Saját tapasztalatomból mondhatom, hogy akik a Zuglóból jönnek és lakásuk ott van, a hivataluk pedig fent a Várban. Akiknek pedig Kelenföldön van a hivataluk, azok egy részének Angyalföldön van a lakása. Ezt a kérdést máról holnapra megoldani természetesen nem lehet, de méltóztassék elképzelni, hogyha a lakáskérdést meg tudnók oldani, mi lenne ennek a következménye. Azt mondják, miért van annyira tele Budapesten a villamoskocsi, hiszen a statisztika szerint — amelyre ráfogják, hogy meghamisították — alig egypár ezer emberrel van Budapestnek több lakosa, mint volt a békében és a villamoson mégis lehetetlenség az utazás, igaz, hogy a kocsipark is kisebb, de nem olyan nagy arányban. Én ennek okát egyes-egyedül a lakások rendezetlen elhelyezésében látom. Ha a lakáskórdést az építkezési kedv felkeltésével meg tudnók oldani, ne tessék arra gondolni, hogy ezzel csak a lakáskérdést oldanánk meg, hanem akkor dolgoznának az iparosok is, dolgozna a kőműves, az építőmester, az ács, a lakatos, az asztalos és sok-sok ezer kisiparosnak adnánk munkát. De a sok ezer kisiparosnak sok-sok ezer családtagja is van, akiket igy szintén el tudnánk látni és kenyérkeresethez juttatni. Ezek azok a kérdések, t. Nemzetgyűlés, amelyeket itt a hídépítéssel kapcsolatban felhozni kívántam és amely kérdések megoldása nemcsak a székesfővárosnak érdeke, hanem, igenis, érdeke az egész országnak. T. Nemzetgyűlés! En újból kérném a kereskedelemügyi minister urat, méltóztassék a jövő évi költségvetés keretén belül módot találni arra, hogy legalább ezek az előmunkálatok megkezdessenek. A kétoldaln városszabályozás, a Margitsziget szabályozásának terveit végleg meg lehet állapítani. Fábián István: Vidéken egy fahidra sem telik pénz! Usetty Ferenc : Csináljanak ott is. Fábián István : Nem muszáj mindent a zsidóknak . . . Usetty Ferenc : Nemcsak zsidók vannak itt. Homonnay Tivadar: Egy t. képviselőtársam rámutatott arra, hogy a kormányhatalom nemcsak budapestieket, hanem vidékieket is elláttat a budapesti kórházakban és egyéb közintézményekben. Azokról a hidakról tessék a helyi. hatóságnak, a városnak gondoskodni. Csukás Endre: Az állam gondoskodjék! Fábián István: Vidéken azt se építenek. Budapesten nagyon sok évvel előbbre vannak. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — X. KÖTET. Usetty Ferenc: Nem kell az ellentétet szítani város és falu között. Homonnay Tivadar : T. képviselőtársam ! Ha méltóztatott volna végighallgatni az előbbi fejtegetéseimet, nem rekriminálna igy. Fábián István : Dehát tessék kimenni a falura, akkor beszéljen a pesti ember! Usetty Ferenc : Annak is joga van élni és beszélni ! Homonnay Tivadar: Ismétlem, a városszabályozás és a Margitsziget szabályozásának terveit végleg meg lehetne állapítani és a kormány a költségvetésbe legalább a tervezet folytatását és az előmunkálatok megkezdését felvehetne. T. Nemzetgyűlés! Most rátérek beszédem második részére: a közlekedésügyre. Tudom jól, hogy a jelen kormányzat egyik legfőbb célja a vasutasok gazdasági és kulturális helyzetének javítása. Meg kell említenem, t. Nemzetgyűlés, hogy a vasutasok gazdasági és kulturális érdekeinek előmozdítását, a vasút fejlődését az egész ország lakossága, de különösen a vasutasság a jelenlegi kereskedelemügyi minister úrtól várja; igen sokat vár a jelenlegi kereskedelemügyi minister úrtól, főképen azért, mert ő is vasutasok közül való, és ismeri a vasút csinyját-binyját, ismeri a bajait, nehéz viszonyait és ismeri a személyzet nehéz megélhetési viszonyait. Vasutaink leromlása már tulajdonképen a háború előtt kezdődött, amikor nagyon sok vasutast bevonulásra kényszeritettek, — illetőleg nem is kényszeritettek, természetesen, mert hiszen parancs volt, azt természetesen teljesíteni kell, — de a vasutasság színe-java közül igen nagy százalékot vittek el megszállott területekre hadi szolgálatokra; az itthon maradtak pedig az élelmiszer állandó drágulása miatt az élet nehézségeivel küzdöttek és, fájdalom, nem voltak abban a helyzetben, hogy minden tekintetben a szolgálat érdekeit szem előtt tartva, éjt nappal egybekötve csakis a vasutért, a vasút érdekeiért dolgozhattak volna. Másrészt a nyersanyagok folytonos drágulása és hiánya mellett a javítások nem voltak olyan mértékben eszközölhetők, mint ahogy az szükségessé vált, megfelelő munkaerő sem állott rendelkezésre, az anyagok nem pótoltattak, s igy nagyon természetes, hogy a vasúti berendezések, a kocsiparkok, a mozdonyok állandóan romlottak és nagyon természetesen állandóan kisebb és kisebb teljesítményt tudtak végezni. T. Nemzetgyűlés! De hogy a vasútüzem megfelelőleg és rohamosan haladjon, annak én a személyzet megfelelő ellátásában és megelégedettségében látom alapfeltótelét. B. Szterényi József: Ez igy van, nagyon helyes ! Es a fegyelemben ! Homonnay Tivadar: Nagyon természetes, hogy abban a személyzetben, mely nap-nap mellett a nélkülözésekkel küzd, a fegyelmezetlenség magva igen hamar talajra talál. Ezt kell nekünk 63
