Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-203

496 À Nemzetgyűlés 203. ülése 1921. évi június hó ?-én, kedden. litani, a többi kilenc és fél kilométer, majdnem | tiz kilométeres vonal pedig teljesen össze- I kötetlenül hever, ugy hogy pl. ha az óbudaiak, vagy az angyalföldiek át akarnak jutni a Dunán, kénytelenek 6—8 kilométernyi utat megtenni. Nagyon természetes, t. Nemzetgyűlés, hogy ennek a kérdésnek megoldása egyesegyedül ennek a hidnak felépítésével történhetik. Ha az Óbuda—hungária-köruti hidat felépitenők, több, mint hat kilométernyi ut kapcsolódnék be egyszerre a közforgalomba és ha még ehhez hozzávesszük azt, hogy a kettős vasúti hid mellett a lágymányosi hidat is meg lehetne nyitni a személyforgalomnak, akkor nyolc, esetleg tiz kilométerrel nagyobb területet tudnánk a közlekedésbe bekapcsolni. T. Nemzetgyűlés! A földmunkák megkezdését, az előmunkálatokat a munkanélküliség megszüntetése szempontjából óriási horderejűnek látom, mert — mint az előbb a közmunkáknál emiitettem — mondhatni, a lehető legnagyobb közmunka az Óbuda—hungária-köruti hidnak felépítése, amely nem ezer, de több ezer munkást tudna hosszú időkön át foglalkoztatni. Itt jegyzem meg, t. Nemzetgyűlés, hogy ha erre költségünk volna, ha a jövő költségvetésbe fel tudnók venni ezeknek az előmunkálatoknak csak a megkezdését, amire nézve nem nagy reménységem van, de ha legalább a tervezés, a földmunkák megkezdésére gondolhatnánk, ha mi a Vörösvári-utat, azután ,a Bécsi-uton az óbudai hídfőnél, a Hungária-uton egészen az összekötő vasúti hidig, a ferencvárosi régi vasúti hidig a Hungária-körutat a két Duna között összekapcsolnék, olyan óriási munkaalkalmat teremtenénk, amely sok ezer munkást éveken keresztül foglalkoztatni tudna. Nem kell bővebben rámutatnom arra. mit jelent a munkásságot foglalkoztatni. Hiszen ha a munkásnak munkaalkalma van, az dolgozik. Ha dolgozik, van keresete és ha van keresete, akkor el tudja látni a családját azzal, amire minden tisztességes kulturembernek a megélhetéshez szüksége van. Ha pedig ez megvan, akkor a munkásság nem fog annyit politizálni, mint amennyit ma politizál. Tisztelt Nemzetgyűlés! Nagyjában ezek azok a kérdések, amelyek a közlekedésügyi szempontból a hid felépítésére vonatkoznak. Az iparnak és a kereskedelemnek szintén óriási érdeke, hogy ez a hid felépíttessék, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy O-Buda és a Hungáriakörűt csak propellerrel van ezidőszerint összekötve, már pedig Budapestnek egyik leghatalmasabb ipari gócpontja épen az Angyalföld, a Hungária-ut, és az ott lebonyolítandó forgalom bizony igen nagy hátrányt szenved azáltal, hogy hid hiányában 8—10 kilométernyi távolságra kell az embereknek menniök. Ami az élelmezés kérdését illeti a hid felépítésével kapcsolatban, legyen szabad felhívnom a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy ha ezt a hidat már régen megépítették volna, az élelmezés kérdése is megoldást nyert volna a külső periférián, ahol igazán csakis nincstelenek vannak legnagyobbrészt, mert be lehetett volna kapcsolni a forgalomba az egész budäpest— esztergomi vonalat és igy Vörösvár és a többi falvak, községek az ő élelmicikkeiket mind elsősorban természetesen Budáról át, ebbe a városrészbe vinnék, amely városrész jelenleg is a legnagyobb nélkülözés között él. De ugyancsak a híddal találom összefüggésben a közegészségügy kérdésének ott kint való megoldását is; de nemcsak erre a külső kerületre, hanem magára Budapestre nézve is veszélyesnek tartom a mai állapotot, mert azok a gőzölgő szemétdombok — amelyek a Rákospatakot felfogják — határolják azokat a mocsarakat, amelyekben télen a Rákospatakot egy-két kilométernyi távolságban — vagy ne mondjunk ilyen sokat, egy-két száz méternyi, egy kilométernyi távolságban fölfogják — és ebből gyártják a jeget, ezzel a jéggel látják el kórházainknak, sőt a cukrászoknak egy részét is, ami a közegészségügyet a legnagyobb mértékben veszélyezteti. Ha a híd már . meglenne, ugy lehetetlen, hogy megmaradt volna odakint az az óriási szeméthalmaz, ami ebben a külső városrészben ma megvan. A legfontosabb kérdés, amit ennek a hidnak felépítésébe bekapcsolni kívánok, a lakáskérdés lehető megoldása. Ez a lehető legnagyobb — ne mondjuk bűne, de — könnyelműsége vagy legsúlyosabb konzekvenciája, hogy enyhén fejezzem ki magamat, annak, hogy a híd nem épült fel, mert ha a híd megépült volna, ez az építkezési kedvet ezen a helyen mindenesetre fokozta volna. Jól tudjuk, hogy Budapest fejlődése — legalább szerintem — a Terézváros külső perifériája felé hajlik. Budapest csak a Terézváros külső része és a Lágymányos-Kelenföld felé fejlődhetik. Hogy az állam és a város most nem tud építkezni, az ugyebár érthető, de adjuk meg az építkezési kedv élesztésére erkölcsi támogatásunkat azzal, — és erre kérem ugy a kereskedelmügyi, mint a pénzügyminister urakat — hogy a híd, ha nem is ma vagy holnap, de a közel jövőben fel fog épülni. Az építkezési kedv már kezd növekedni és egyes társaságok alakulnak, amelyek csak a kedvező alkalmat várják, hogy odakint egész tisztviselő- és munkástelepet létesítsenek. A lakáskérdés megoldásának hiányában látom én konszolidációnknak legnagyobb akadályát. Ha a lakáskérdést meg tudnók oldani, — nem mondom hogy máról holnapra, mert az csoda lenne, ezt nem lehet kívánni, de ha meg tudnók oldani a lakáskórdést a közel jövőben — akkor a konszolidáció rohamosan helyreállna. Ha nézem Budapestet, én, mint aki örökké ebben a városban járok mindenfelé, ugy látom,