Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-203
494 A Nemzetgyűlés 203. ülése 1921. évi június hó 7-én, kedden. Homonnay Tivadar: T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk !) A kereskedelemügyi minister ur május 11-én tartott hatalmas expozéjában részletesen rámutatott mindazokra a tárgyakra, amelyek az ő tárcájának keretébe tartoznak. Szterényi igen t. képviselőtársam foglalkozott azokkal a kérdésekkel, amelyeket a kereskedelemügyi minister ur részletesen világított meg és pedig az iparral és kereskedelemmel. Méltóztassék megengedni, hogy én azokkal a kérdésekkel foglalkozzam ez alkalommal, amelyekkel a kereskedelemÜgyi minister ur az idő rövidsége miatt, mint ahogy beszédében méltóztatott mondani, részletesen nem foglalkozhatott és pedig két kérdéssel. Az egyik amit előtérbe kívánok helyezni, a munkáskérdés, a munkanélküliség lehető megszüntetése, a másik kérdés, amelyre szintén rámutatott a kereskedelemügyi minister ur, mondván később fog róla részletesen nyilatkozni, a közlekedésügy kérdése. Ez a két tárgy az, amelyről én itt szólni kívánnék. Az első a munkanélküliség lehető megszüntetése. Nagy örömmel üdvözöltem a kereskedelemügyi minister urnák annak idején tett nyilatkozatát, amidőn kijelentette azt, hogy a közmunkák azonnali megkezdését elrendelte. De amilyen örömmel vettem ezt tudomásul, épen oly sajnálattal kell tudomásul vennem azt, hogy a kereskedelemügyi minister ur ez alkalommal ebbe a költségvetésbe nem méltóztatott felvenni az egyik legnagyobb kÖzmunkateljesitményt, ez pedig : az Óbuda—hungária-köruti hid felépítése, helyesebben szólva, egyelőre az Óbuda—hungáriaköruti hid előmunkálatainak a megkezdése. Nagyon jól tudom, hogy a mai pénzügyi viszonyok nem engedik meg azt az óriási költséget, amellyel ennek a hidnak a felépítése járna, de nem kétlem, hogy a híd előmunkálatainak megkezdése — ami szerintem csekély összegbe kerülne — legalább a jövő évi költségvetésbe felvehető lenne. Ha egy elemi csapás egy házat, egy palotát úgyszólván teljesen lerombol — akár tűzvész, akár földrengés következtében — akkor annak a háznak a lakói, ugyebár, nem válogatják ki először azokat a termeket, lakosztályokat, ahol máról-holnapra be tudnának, vagy be akarnának rendezkedni, hanem azt a helyiséget keresik, amely épen rendelkezésükre áll. Meghúzódnak a legkisebb szobában is, ha más nincs, és azt igyekeznek lakályossá tenni, így vagyunk mi is a több, mint négyesztendős világháború és az áldatlan kommün után, amely az egész nemzetet úgyszólván romba döntötte. Amikor ezt látom és tervezetemmel a Nemzetgyűlés elé jövök, nagyon jól tudom, hogy a költségvetésben elsősorban olyan költségeket kell előirányoznunk, amelyek elsőrendű szükségletek fedezésére, az állam elsőrendű érdekének kielégítésére szolgálnak. Ha vizsgálom a törvényjavaslatot, azt látom, hogy a kereskedelemügyi minister ur véleményem szerint a XV. fejezet 12. címénél ugyanezt az álláspontot méltóztatik elfoglalni. Itt ugyanis — hogy ugy mondjam, ebben az első közszükségleti teremben — államvasuti beruházásokra nem kevesebb, mint 1,119.200.000 koronát méltóztatott felvenni. Tehát már maga a kormányzat is elismeri, hogy az államvasutak berendezése, az államvasutak munkájának rendes mederben való folytatása elsőrendű szükséglet. Ugyanakkor sajnálattal kell azonban látnom, hogy a XV. fejezet 5. címének hatodik rovatában, ahol az ipari és kereskedelmi célokról van szó, a mukásügyekre csak 36.000 koronát irányoztak elő. Remélem, hogy a jövő évi költségvetésben a kereskedelemügyi minister ur és a pénzügyminister ur gondoskodni fog róla, hogy a munkásügyekkel kapcsolatos költségekre sokkal tekintélyesebb összeg irányoztassék elő, olyan összeg, aminőt ez a hatalmas kérdés megérdemel. Visszatérve az óbuda-hungária-köruti hidra, szükségesnek tartom, hogy e hid előmunkálatait megkezdjék és nagyon szeretném, ha már ezt a jövő évi költségvetésbe beállítanák. Ebben a költségvetésben erre már alkalom nincs, mert ez tulajdonképen már elköltött pénzekről számol be és ennek a hiányáról itt most hiába rekrimin álunk. Ma nekünk tulajdonképen a jövő évi költségvetésre vonatkozó óhajainkat kell a Nemzetgyűlés elé vinni és a kormány figyelmét azokra felhívni. B. Szterényi József: Ezt kérte a pénzügyminister ! Homonnay Tivadar: Nagyon szeretném, ismétlem, ha a kormány felvenné a jövő évi költségvetésbe az óbuda-hungária-köruti híd tervezésének folytatására és befejezésére, valamint a hid földmunkálatainak megkezdésére szükséges összeget. Szerény véleményem szerint ez közelről sem jelent akkora költséget, mint amekkora gazdasági és szociális eredménnyel járna ennek a kérdésnek lehető megoldása. A második kívánság, amit előterjeszteni óhajtok, az, hogy a Közmunkák Tanácsa állapítsa meg véglegesen a kétoldali városszabályozás ós a Margitsziget-szabályoz ás tervét. Minthogy itt csekély összegről van szó, nem kétlem, hogy a kereskedelemügyi minister ur legalább e tervek folytatására és befejezésére, valamint az előmunkálatok megkezdésére hozzájárulását meg fogja adni és a t. Nemzetgyűlés is ehhez hozzá fog járulni. Az óbuda-hungáriaköruti hid felépítése tulajdonképen egy kötelezettség. Az 1908: XLVIII. tcikk elrendeli ennek a hidnak a felépítését Igaz, hogy a mi akkor 22 millió koronába került volna, t. i. a hidnak teljes felépítése, a szükséges földmunkalatokkal, kisajátításokkal és egyéb munkálatokkal együtt, az ma több száz millió koronába kerülne. Nagyon természetes dolog — hiszen erre beszédem elején reá is mutattam — hogy magam sem kívánnám, hogy ezt máról-holnapra felépítsük. De viszont nem szeretném, ha ez a kérdés halasztást szenvedne, mert amit megtudunk tenni ma, azt ne halasszuk holnapra. Ma
