Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-203

A Nemzetgyűlés 203. ülése 1921. évi június hó 7-én, kedden, 491 utódok majd ismét folytatják azt, amit a jelenlegiek csináltak. Magyarországnak átka volt a múltban is, hogy minden minister ujat akart csinálni és nem törődött a múlttal. Ezért nem volt folytonosság a munkában. A minister ur kisipari programmját minden vonatkozásában aláirom, csak egyet szeretnék még hozzáfűzni, azt, ami hiányzik benne, a kisipari hitel kérdését. Usetty Ferenc : Ez az ! B. Szterényi József : Ebben az igen fontos kérdésben a minister ur és a pénzügyminister ur között egy kis kontroverzia van, melyre Schandl t. képviselőtársam rámutatott. Itt szükkeblüségnek helye nincs. Mi akkor, amikor a hadból visszatért kisiparosok sorsáról volt szó, 100 milliót bocsátottunk a kisipari hitelakció rendelkezésére. Sajnos, a forradalom ezt is eltörölte. Ma 100 millió korona semmi ahhoz a nagy feladathoz képest, amely a kisiparra hárul. Nagyon jó nyomon jár a minister ur, ha szövetkezeti alapon kivan ja ezt a kérdést megoldani. Igen helyes nyomon jár akkor, ha a központosítással a hitel kérdésével karöltve, központilag akarja megoldani — amint mi is így akartuk — az anyagbeszerzés és a gépbeszerzés kérdését. Az eltérés köztünk az, hogy mi akkor a Technológiai Múzeumnál akartuk berendezni az állami beszerzés módját s időközben a szövetkezeti kérdésben is kialakulás jött létre, melyet a minister ur fejlesztendőnek tart. Teljes megnyugvással ezen kérdés tekintetében, pro grammjának ezt a részét a legmelegebben támogatom. A minister ur egy másik eltérést is konstatált köztünk. Lényegtelen, de ki kell térnem rá egész röviden. T. i. a gépadományozásnál a t. minister ur azt mondja, hogy későbben — hangsúlyozom, hogy későbbről beszélt — ... Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Tudatosan mondtam, hogy később ! B. Szterényi József : Tudom, azért húzom én is alá, tehát nem szemrehányásként mondom, de én más adatokkal akarok jönni. Később rossz tapasztalatokat szereztek, t. i. hogy az iparosok eladták a gépeiket. Hát hiszen épen azt akarom mondani, hogy ez előfordul, ha angyalok volnának az emberek, akkor sokkal egyszerűbb volna talán a dolog . . . Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Akkor szórványosan fordulnának elő ! B. Szterényi József: . • . akkor szórványosan fordulnának elő, most talán gyakrabban. Epen az akkori gépakció és a kisipar érdekében tartom szükségesnek hangsúlyozni, hogy mi tiz év alatt, 1899-től 1909-ig 1007 kisiparosnak és 219 szövetkezetnek 2100 és 3100 segéd, illetőleg tanonc alkalmazásának kikötése mellett — mert a gépakció egyúttal kisiparfejlesztési akció is volt abban a tekintetben, hogy a jövő generáció biztosittassék — négy és félmillió koronát forditottunk gépadományozásra és ebből az egész összegből 111 esetben mindössze 278.000 K ára gépet kellett visszavenni a feltételek némteljesitése miatt, vagyis mindössze 5'9%-át. Azt hiszem, fényesebb eredményt a kisiparosok gépakcióját illetőleg nem lehet kivánni, mint amit ez produkál. .És hogy tényleg fényes ez az eredmény, azt mutatja az, hogy ugyanabban az időben 472 gyár kapott 6 millió korona gépadományt és ebből is vissza kellett venni 4'9%-ot. Ha tehát a Idsipar a maga kisebb intelligenciája mellett ilyen eredményt produkált a gyáriparral szemben, akkor azt mondhatom, t. Nemzetgyűlés, hogy ez az akció szerencsés volt, nem azért, mert én kezdeményeztem, — teljesen alárendelt az egyéni vonatkozása — de az eredmény az, hogy igenis, sikerült az akció és ha ma otfc tartunk, hogy pénzért lehet csinálni azt a dolgot, amit mi ingyen tettünk, teljesen igaza van a t. minister urnák : az egy kezdeményező akció volt, s ma már odáig fejlődött, hogy ezt a kísérletet meg lehet tenni. T. Nemzetgyűlés ! Végeztem a minister ur programmjával és most már röviden áttérek a munkáskérdésre is. Tömören, röviden, inkább távirati stílusban leszek bátor ezzel a kérdéssel végezni, — távirati cenzúra nélkül, miután erre nézve elfogadták a határozati javaslatomat (Derű, tség.) — nehogy túlságosan vegyem igénybe a t. Nemzetgyűlés türelmét. A munkáskérdés megoldása nálunk nemcsak politikai, nemcsak társadalmi, hanem elsősorban gazdasági kérdés. Ha mi azt akarjuk, hogy a termelést helyre állitsuk, hogy az országot gazdaságilag ismét felépítsük, minden rendelkezésre álló módon keresnünk kell a munkáskérdés megoldását, meit mindaddig, amig az egy-egy munkásra eső termelési mennyiség nem lesz nagyobb, mint amilyen ezidőszerint és nem lesz nagyobb, mint a háború előtt volt, a mi versenyképességünkről, a mi gazdaságunk felépitéséről szó sem lehet. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) A munkáskérdés tehár par excellence gazdasági kérdés . . . Mahunka Imre : És sürgős kérdés ! B. Szterényi József: ... legsürgősebb kérdés, amellyel ugy állunk, hogy el kell mennünk a politikai lehetőség határáig, amely határt én a teljesen egyenlő elbánásban látom a polgári és munkástársadalom politikai szervezeteit illetőleg. ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) El kell mennünk a politikai lehetőség ezen határáig, hogy megnyugtassuk a mi munkásosztályunkat, legyen bár politikailag szociáldemokrata vagy keresztényszocialista irányzat, mert azt viszont nem szabad tűrnünk, hogy terrorisztikus módon, egyik vagy másik irány előnyére vagy hátrányára befolyások gyakoroltassanak, t. i. kölcsönösen értem ezt, nem pedig kormányzati részről, hiszen ez ki van zárva. El kell mennünk odáig, hogy a munkásosztálynak politikai szervezését épugy honoráljuk, mint a polgári társadalom politikai szervezését. Zeőke Antal : Munkát, munkaalkalmat nekik! 62*