Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-203

490 A Nemzetgyűlés 203. ülése 19, Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Igyekeznünk kell, amennyire lehet ! B. Szterényi József : Ugy látszik, ismét megalkúszunk 50%-ra, mert a minister ur azt mondja, hogy amennyire lehet. Akkor helyben vagyunk. Akkor egy eredményre jutunk. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: Ugyanezen az állásponton voltunk régen mind a ketten l B. Szterényi József : Múltkor már a minister ur beszéde alatt közbeszólás formájában emiitettem, hogy a minister urban igen jó munkatársam volt akkor, amikor együtt dolgoztunk a magyar iparfejlesztés nehéz munkáján. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister; Nagyon hízelgő reám nézve ! B. Szterényi József : örvendek, hogy a minister ur, amint akkor egy véleményen volt velem, most is ugyanazt a véleményt vallja, mint én. A minister ur iménti kijelentése után kijelentem, hogy rendben vagyunk. Teljesen megnyugtat, ha maga a minister ur is igy értelmezi ezt a kérdést. Amikor az egyik oldalon azokat az eltéréseket mutattam ki, melyek lehetetlenné teszik igy ridegen ezen tétel felállítását, Rubinek t. képviselőtársam közbeszólására is, de különben is szándékom volt kitérni arra, hogy igenis egy egész sorozata van a textilcikkeknek, melyekhez a len sokkal alkalmasabb és gazdaságosabb is, mint a pamut. Hisz nem kell tovább mennem, itt vannak az asztalnemüek, a kórházi szükségletek és mindazok a szükségletek, melyeknél a pamut bolyhossága nem jut érvényre, melyeknél az ártalmára van a felhasználásnak. Nekünk azon a határon belül, melyet a versenyképesség elbír, igenis mindent meg kell tennünk, mikép a múltban is mindent megtettünk arra nézve, hogy a hazai len- és kendertermelést fokozva, termésünket félgyártmány gyanánt szállítsuk ki, mint régen a tilolt lent és a tilolt kendert a külföldre szállítottuk, s Ausztriának és Németországnak len szövőiparát, mellyel a versenyt nem tudtuk felvenni, az itthon termelt és itt tilolt lennel láttuk el és ezzel a magyar mezőgazdaságot fejlesztettük. Fokoznunk kell ezt ebben az irányban, de fokoznunk kell, amenynyire lehet, abban az irányban is, hogy a magyar textiliparnak azt a részét, mely erre lehetőséget nyújt, a len- és kendertermelésre áttereljük. A ministerelnök ur uj irányok szükségéről beszélt. Tényleg ugy is van, uj irányokra van szükség a magyar ipar fejlesztéséhez. Mert lényegesen változtak a viszonyok. Amiak idején az akkori kormányok programmot adtak az akkori országgyűlésnek arra nézve, hogy mit akarnak tenni. Az előbb emiitett emlékirat volt az első ilyen programm, majd 1909-ben egy beszámolás és egy még részletesebb programm, a második, t. i, emlékirat a hazai kis- és gyári ipar fejlesztéséről Kossuth Ferenc idejében, melyben részletesen beszámolt az akkori kereskedelemügyi minister a Nemzetgyűlésnek arról, hogy mi történt az egész magyar iparfejlesztés ideje alatt és részletes, ipar21. évi június hó 7-én, kedden. ágankénti programmot adott arra nézve, hogy minek kellene történnie. Be is mutatom a t. Nemzetgyűlésnek azt az emlékiratot, mely akkor a Házban előterjesztetett. Azonképen szükségesnek tartanám, hogy most, az újraépítés nagy munkájában, a kereskedelemügyi minister ur a maga szakmáját illetőleg, a földmivelésügyi minister ur szintén a saját szakmáját illetőleg, jöjjön ide a Nemzetgyűlés elé, de nem egyszerű programmbeszédekkel, melyeken múló kritikát gyakorolunk, hanem részletes tervekkel, hogy mit és hogyan akarnak csinálni. Hiszen nekünk egy egész országot újonnan kell felépítenünk, újonnan kell gazdaságilag berendeznünk. Ehhez pedig a helyzet ismerete, az anyag tudása szükséges. Bármily bizalommal viseltessem is a t. minister ur munkássága iránt, bocsánatot kérek, itt sokkal nagyobb kérdésekről van szó, semhogy egy ember munkája, vagy a ministeriumnak mint olyannak munkája magában véve megnyugtathatna bennünket. Hiszen eléggé ismerem ezt a ministeriumot, melyben szolgáltam, melynek élén állottam s amelynek a legnagyobb elismeréssel adózhatom azon munkáért, melyet végez, de a szakkörök kritikáján kell keresztülmennie annak a programmnak, melyet kívánunk és ismerni is akarunk. Nem véletlen volt az, hogy mi a textilipart, a fém- és vasipart és a ruházati ipart fejlesztettük annak idején azon adatok alapján, melyeket nekünk a statisztika, az ország fogyasztása és termelése szolgáltatott. És hogy helyes nyomon jártunk, azt bizonyítják az eredmények. Az ország textilipara állott a behozatalban első helyen 483 millióval. Az 1903—1907. évi átlagban a textilipar 49'8%-kal állott a fejlesztések sorában Is első helyen. A fém, vas- és gépipar 162 millióval állott a második helyen és ugyanez az iparág a segélyezésekben is 17'8%-kal második helyen. A ruházati ipar 72 millióval állott a harmadik helyen, a segélyezések terén is 5'8%-kal, Ez a kapcsolat a tényleges helyzet és a kormány intézkedése között. Hogy ez nem véletlen, erre vonatkozik az én kritikám. Azt akarom látni, hogy képzeli a kormány a maga akcióját az iparpolitikában, minők a tényleges viszonyok, melyek az ezekből levezetendő kormányzati tervek. (Helyeslés.) Ezeket voltam bátor röviden a gyáriparra nézve elmondani. Most legyen szabad két szóval a kisiparral végeznem. A t. minister ur részletesebben, mint a gyáriparnál, kifejtette a maga kisipari programmját. Teljes egészében csatlakozom a minister urnák ehhez a programurjához ; hisz ez azonos azzal a programmal, melyet annak idején 1918 szeptemberében ministerségem alatt az ipartestületi kongresszuson lényegében kifejtettem. Nem szemrehányásként mondom ezt a minister urnák, hisz ujat nem hozhatott. Ezek leszűrt vélemények, s nincs az az ember, aki ezen a téren ma uj dolgokat hozhatna. Tovább kell építenünk, folytatnunk kell azt a munkát, melyet az előzők megkezdettek és az