Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-203
A 'Nemzetgyűlés 203. ülése 1921. évi június hó 7-én, kedden. 489 álláspontunk az volt mindenkor az iparfejlesztési politikában, hogy azokban a cikkekben, amelyeknek nyersanyaga bár nem hazai, de melyekben a fogyasztás olyan nagymérvű és a nyersanyag tekintetében a versenyállamokkal túlnyomóan egyenlő elbirálás alá esünk, azokban az ipar igenis fejlesztendő, mert hiszen a fogyasztás érdeke követeli ezt. A pamut Amerikát és az egyiptomi, indiai pamutot, tehát a kisebb mennyiséget, Angliát kivéve, minden európai államra nézve egyenlően idegen anyag ós ebben a tekintetben az az állam lesz versenyképes a maga iparával, amely a legújabb technikai berendezkedéssel bir, amely a legtökéletesebben tudja kihasználni a gyártás előnyeit és igy a versenyképesség tekintetében is kedvezőbb helyzetben van. Az egész világ textiliparában — a gyapjúról nem beszélek, mert az más elbirálás alá esik — a pamut dominál, a len természetszerűleg nem versenyezhet vele. Méltóztassék figyelembe venni azt az átalakulást, amelyet a világ textiltermelése] épen ebben az irányban tett az évek folyamán. Ausztriában még 1872-ben 69 lenfonógyár volt 418.000 orsóval; 1911-ben ezeknek a száma már leszállott 29-re mindössze 200.000 orsóval. Helyettesíti a pamutipar, amely Ausztriában ezzel szemben 3,000.000 orsóval dolgozik. Az egész világon 1913-ban 3,200.000-t tesz ki összesen a lenorsók száma, ezzel szemben 150,000.000-t a pamutorsóké. Ez természetes folyamat. Ezer lenorsóhoz kell — itt dokumentálódik az árakban való különbség is — összesen 50—60 munkás az üzembentartáshoz. Ugyanannyi pamutorsőhoz csak 8 munkás kell. Egy munkás a lenszövőszéknél legfeljebb 2 széket szolgálhat ki, ellenben a pamutiparban 3—4 széket rendszerint, ós az ujabb, az automatikus, az u. n. ISTorthorp, rendszerű gépeknél 16—24 szövőszéket. E mellett még figyelembe veendő az is, hogy a pamutiparban az 1 munkásra eső termelés négyszer-ötször akkora, — és ez döntő — mint a leniparban. Hiába erőltetnek tehát mi a pamutipar rovására a lenipart, ez lehetetlenség. Lehetetlenség, mert — amint lesz szerencsém bemutatni az árkülönbségeket is — a fogyasztás nem képes lépést tartani, a fogyasztás nem fogja abszorbeálni a termelést. Hiába minden erőlködés, ez csak mesterséges fejlesztésre vezet, ami teljesen kárba vész. Összeállítottam elsőrangú gyárosok által ellenőrizett adatokat az árak különbségére, — mert hiszen a termelésnél a fogyasztás a döntő, a fogyasztásra pedig az árak a mérvadók. A háború előtti adatok a következők : 1913-ban egy középfinomságu szövet, amely fehérnemű készítésére alkalmas, méterenként került lenben 1—2'50 koronába, pamutban 30—50 fillérbe. Finomabb szövet volt lenben 4—5 korona, pamutban 1'20— 1'50 korona. A gallér pamutban 20—40 fillér, aszerint, amint álló vagy dupla gallér, lenben 1*20—2'40 korona. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — X. KÖTET. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Kégen ! B. Szterényi József: Ezek 1913-as adatok. Hogy a mostani árakra rátérjek — miután a minister ur az ujabb árakra kíváncsi — ma a helyzet az, hogy a legolcsóbb kalikó árát véve alapul és az annak megfelelő legolcsóbb lenszövetet, pamutban egy méter 34 korona —• ugyanaz, ami akkor 30—50 fillér volt — lenben 80 korona. Vagyis a különbség 46 korona. Egy előkelő gyárosunk, Szurday Róbert, — egyike a legelső magyar szakértőknek — amikor az átmeneti ministerium foglalkozott a háború utáni gazdaság kérdésével, kiszámította, hogy mennyi a fogyasztása Magyarországnak textil-cikkekben és megállapította, hogy az ország fogyasztásának pamutban fejenként 26 méter felel meg. Ma nagyobb lesz a fogyasztás, mert az intelligensebb magyarságnak nagyobb a szükséglete, míg régebben a kevésbé intelligens határszéli lakosság rontotta az arányt. De ha csak 26 méteres alapon mozguuk, akkor is az ország 8,000.000 lakosára átszámítva azt a 34 koronás és 80 koronás árat, a helyzet ugy áll, hogy 208,000.000 méter az összes szükséglet csonka Magyarországon, ami pamutban 7772 millió korona lenne, lenben pedig 16.340 millió korona. Vagyis a legalacsonyabb árunak, a leggyöngébb minőségű kalikónak az árát véve alapul, mintegy 8'5 milliárd volna a különbség, ha lenre számítjuk át azt, amit pamutban fogyaszt az ország. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: De ki gondol ilyen őrületre ? '.őrület ilyet mondani. B. Szterényi József: Bocsánatot kérek, ha a minister ur azt akarja, hogy a pamutot lennel helyettesítse . . . Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Dehogy akarom ! (Egy hang jobbfelöl : Bár lehetne !) B. Szterényi József: Engedelmet kérek, én tudok olvasni és én értek annyit az iparhoz, mint a minister ur, ezt arrogálom. magamnak . . . Rubinek Gyula : Tessék prémiumot adni a lentermelésnek, mint Franciaországban ! B. Szterényi József : Rá fogok erre is térni. Méltóztatik tudni, hogy próbáltuk ezt is, bőven próbáltuk, de még csak a kendertermelésnél sem tudtunk valami nagy eredményt elérni vele. A franciák holdankint azt a bizonyos 15 frankos prémiumot alkalmazták. Nálunk Darányi Ignác és boldogult Serényi Béla csinált ebben nagy akciót. Sajnos, az eredmény szinte nulla volt. Somogy, Tolna, Zalamegyék és Horvátország voltak az egyedüliek, ahol bizonyos lentermelést lehetett volna biztosítani, míg ma csak Zalában van egy kis termelés. (Mozgás a középen.) Ernst Sándor : Most megy előre ! B. Szterényi József: A minister ur most azt mondja, hogy ki gondol ilyen őrületre, de akkor egész világosan mondotta, hogy nem áll ez a pamutiparra, azt azonban igyekeznünk kell más anyaggal helyettesíteni, ez pedig a len és a kender. 62
