Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-203
A Nemzetgyűlés 203. ülése 1921. évi június hó 7-én, kedden. 483 Birtha József jegyző: B. Szterényi József! B. Szterényi József: T. Nemzetgyűlés ! Beszédem tárgya kizárólag a kereskedelemügyi minister urnák az általános vitában mondott programmbeszéde. Ez alkotja beszédem legfőbb anyagát ós minthogy a minister ur akkor az idő rövidsége miatt csak kereskedelmi és ipari vonatkozásaiban fejthette ki részletesen a programmját, természetesen magam is csak ezzel a tárgykörrel kivánok beszéde kapcsán foglalkozni. Ezenkivül röviden a munkáskérdéssel is kivánok foglalkozni általánosabb vonatkozásokban a Nemzetgyűlés engedelmével, hogy kissé megvilágítsam azt a kapcsolatot, amely a termelés és a munkásság között fennáll és igyekezzem hozzájárulni ama felfogások tisztulásához, amelyek szükségesek, hogy ezen a téren végre közelebb jussunk egymáshoz, a gazdasági és munkástársadalmat értve alatta. Mielőtt azonban a kereskedelemügyi minister ur programúijának emiitett részeire reátérnék, természetszerűleg teljes tárgyilagossággal, kizárólag az ügy érdekében, méltóztassanak megengedni, hogy egész röviden érintsem azt a nagy kérdést, amelyről itt heteken és hónapokon át időről-időre vitatkozni szoktunk, — értem alatta a forgalom szabadságának kérdését. Mióta a Nemzetgyűlés összeült és alkalmam van itt szót emelni, alig mulasztottam el egy alkalmat is a kereskedelmi forgalom szabadságának követelésére. Bőven ért emiatt támadás jobbról is balról is, de meg nem ingatott abban a meggyőződésemben, hogy gazdasági élet csak szabadság mellett fejlődhetik, hogy gazdasági élet csak a verseny alapján érvényesülhet a maga igazában és mindaz, ami fölösleges módon aláköti a gazdasági életet, az ország érdekei ellen van. Különösen vonatkozott ez az észrevételem és ez a küzdelmem a mezőgazdasági termények forgalmának szabadságára. Készséggel elismerem, hogy ebben a tekintetben az utóbbi időben a helyzet már lényegesen megjavult, mert a kormányzat részéről intézkedések történtek, amelyek a kötött forgalmat különböző vonatkozásokban feloldották; sajnos azonban, az egész vonalon mindeddig mégsem tudott a szabadforgalom érvényesülni, mert a háborús gazdasági rendszert tovább is fentartottuk mind a mai napig, anélkül hogy meggyőződésem szerint arra különös, gazdaságilag megokolt indokok fenforogtak volna. Most abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy most már nemcsak a kereskedelem követelésével állhatok elő, hanem hivatkozhatom egy olyan támogatásra, egy olyan megnyilatkozásra, amely, azt hiszem, mindazokkal szemben, akik ezen álláspontomat, amelyet magam és néhány barátom kezdettől fogva képviseltünk itt a Házban, oly módon erősítette meg, hogy *ezzel , szemben, azt hiszem, minden ellenérv elnémul. Ertem ez alatt az Országos G-azdagyülés legutóbbi egyhangú határozatát. A gazdaközönség — a legilletékesebb tényező a magyar mezőgazdaság érdekeinek képviseletére — június l-jén tartott országos gyűlésén nagy manifesztációt tett a szabadforgalom mellett és minden kötött forgalom ellen. Elismerte azt, hogy a mezőgazdaság és a kereskedelem érdekei nem ellentétesek, — amint csak rövidlátás képes a kettő közt ellentétet konstruálni — hogy a kereskedelem és a mezőgazdaság érdekei azonosak és a szabadforgalom a legerősebb fejlesztője minden mezőgazdasági érdeknek. Elismerte az Országos Gazdagyülés, hogy »a háborús gazdálkodási rendszer már a háború alatt is gyakran felpanaszolt korlátozásaival ma már nemcsak fölösleges, hanem a mezőgazdasági termelés fejlesztése és a termelés eszközeinek beszerzése szempontjából egyenesen káros, ezért követelte általában a szabadforgalomnak minden terményre és cikkre való helyreállítását«. Követelte különösen először, — ami azóta már teljesedésbe ment — hogy a kenyérgabona belföldi forgalma minden korlátozástól mentesen szabaddá tétessék. Követelte másodszor, hogy »az egyéb gabonafélék, mint árpa, zab, tengeri és köles, takarmány és egyéb magvak, ugy a belföldi, mint a külföldi forgalomban minden korlátozástól mentesen teljesen szabaddá tétessenek«. Nem részletezem ezt a határozatot, amelyben tiz, vagy tizenkét pontban vannak felsorolva a különböző kívánságok, csak épen Szabóky t. képviselőtársam felszólalását emelem ki. 0 a paprikaforgalom kérdésében velem állandóan ellentétes álláspontot foglalt el itt a Házban. Szabóky Jenő : Tisztességes kereskedelem alapján nem ! B. Szterényi József: Bocsánatot kérek t. képviselőtársam, én kezdettől fogva sohasem képviseltem más álláspontot, mint az abszolút tisztességes, legitim t# kereskedelem álláspontját. Szabóky Jenő : Örömmel veszem tudomásul ! B. Szterényi József: En mindig hangoztattam ebben a Házban, hogy ha van fattyuhajtás, azt ki kell irtani, le kell kérlelhetetlenül nyesni és csak a tiszta erkölcsi alapon álló kereskedelem jöhet szóba. Ami avval ellenkezik, az ellenkezik egyúttal a nemzet gazdasági érdekeivel. Szabóky t. képviselőtársam azt mondta ezen a gyűlésen, hogy kivánja a paprika és a hagyma kivitelének teljes szabaddátételét. Ezek kivitelénél — különösen a paprikánál — őszerinte csak a minőség volna hatóságilag ellenőrzendő. Ebben teljesen aláírom a gazdasági kongresszus határozatát. Épen a paprikát illetőleg ajánlom a t. kormány figyelmébe azt az eljárást, amelyet Japán a maga kiviteli cikkeinek védelmére alkalmazott. A hamisításokról van szó, arról van szó, hogy biztosítsuk a magyar paprika jó hírnevét. Szabóky Jenő : Meg kell csinálni az élelmiszertörvényt ! B. Szterényi József: Japán a maga kiviteli cikkeit minőségi ellenőrzésnek veti alá, ugy61*
