Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-203

484 A Nemzetgyűlés 203. ülése 1921. évi jumus hó 7-én, kedden. hogy Japánból csupán elsőrangú áruk kerülhetnek ki. T. képviselőtársamnak ez a követelése teljesen megokolt, sőt szükséges. Mit jelent az Országos Grazdagyülésnek ez a határozata? Jelenti azt — és ez az, amit leszögezni kívánok — hogy a kereskedelem szabadsága, a szabadforgalom ellenkezik minden privilégiumos rendszerrel. A kereskedelem szabadsága azt jelenti, hogy az egyéni invenció, az egyéni tudás, az egyéni vállalkozás érvényesüljön . . . Szabóky Jenő : Sőt elő kell segíteni fölösleges cikkeink exportját! Ez a termelőközönségnek érdeke ! B. Szterényi József: Ebben teljesen egyetértünk. A gazdaközönség határozata jelenti annak az álláspontnak az igazságát, amelyet itt a Nemzetgyűlésen ismételten ós ismételten képviseltem. Ezt talán most már Schandl képviselő ur is helyesnek fogja elismerni, miután nem én, hanem az Országos Gazdagyülés állítja ezt. T. barátom, a kereskedelemügyi minister ur, válaszul az én beszédemre, amelyben az ország gazdasági helyzetét ecseteltem és épen kiviteli vonatkozásokban kritikát gyakoroltam, azt mondja, hogy amit én az ország milliárdos károsodásáról állítottam, az legalább is erősen túlzott. Ezzel szemben legyen szabad az Országos Grazdagyülésnek egyik illusztris szónokát idéznem, a kereskedelemügyi minister urat pedig arra kérnem, hogy méltóztassék t. kollegájától, a földmivelésügyi minister úrtól felvilágosítást kérni, hogy minő hatást váltott ki ott a gyűlésen, az ország gazdaközönségének legillusztrisabb képviseletében, az illető szónoknak — gróf Hadik Jánosnak — következő bírálata (olvassa) : »Én állítom, hogy gazdaságilag minden rossz helyzetet is ki lehet haszálni, azt is, mikor alacsony a valuta. Ámde nem ugy, ahogy nállunk történt, hogy megakadályozták az export-lehetőségek kihasználását. Hány milliárdot lehetett volna rossz koronával behozni, amit, ha bekövetkezik Hegedüs jóslása, majd magasabb kurzus mellett fog kelleni a békeszerződés értelmében visszaváltanunk ! Az ebből származó, valamint a helytelen gazdasági politika következtében a kivitel megakadályozása révén előállott veszteségek többet tesznek ki, mint az egész vagyonváltság.« Nem állithatom, t. Nemzetgyűlés, hogy valami különösen merkantil érzés jut kifejezésre gróf Hadik szavaiban, aki tudvalevőleg exponált képviselője a mezőgazdasági érdekeknek, és aki szavát mindig a mezőgazdaság jogos érdekeinek képviseletében érvényesítette. Ezek után csak röviden kívánnék ezzel a sokat vitatott anyaggal foglalkozni, miután t. barátom a kereskedelemügyi minister beszédében a kiviteli engedélyek kezelésére vonatkozólag azt mondotta, hogy csak a megbízhatóság volt mindig kritériuma az engedély megadásának. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: Most az! B. Szterényi József: Ah, pardon, akkor nagy különbség lesz közöttünk rögtön, tisztelt minister ur. En múltkori beszédemben nem a jelenlegi kormány eljárását bíráltam, mert hiszen a kormánynak rövid fennállása óta alig volt módja e tekintetben valami nagy gyakorlatot felmutatni, én a multat bíráltam, hogy a jövőnek adjak példát, hogy mit ós hogyan nem szabad csinálni. Ha a t. minister ur azt mondja, hogy a múltban nem igy történt, hogy nemcsak a megbízhatóság volt a kritérium, szívesen elállók ennek fejtegetésétől. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: Nem mondtam. Csak azt mondtam, hogy most kritérium ! B. Szterényi József: Örömmel és megnyugvással veszem tudomásul, hogy ez a helyzet megváltozott, és a t. kormány most csak a megbízhatóság és nem a felekezeti és egyéb szempontok szerint tagozza ezt az eljárást. Ez megnyugvást fog kelteni mindenütt, mert a gazdasági életben legfőbb követelmény a pártatlanság. Budaváry László : Felekezeti szempontok sohsem vezettek itt senkit! Bródy Ernő: Mondja Budaváry. (Derültség.) Budaváry László : Igen, én mondom ! B. Szterényi József: Mellőzöm tehát a hosszas bizonyítási eljárást és csak egy esetet fogok felhozni, egy iskolapéldáját annak, hova vezethet az a rendszer, amely a múltban volt, és amelytől óvakodni kell. Ez a példa nemzeti szempontból is igen fontos. Egy soproni részvénytársaság — tehát azon területre való, amelyet féltve őrzünk, nehogy szintén elraboltassék tőlünk — múlt ősszel 10 vagon bab kivitele iránt folyamodott engedélyért. Eladta a 10 vagon babot Ausztriában abban a biztos tudatban, hogy tőle, mint legitim kereskedőtől, a kiviteli engedély meg nem tagadható. Az engedélyt azonban három hónapon belül nem kapta meg, a szállítási határidőt nem tudta betartani, mire a bécsi vásárló befedezte magát az eladó terhére, pert indított a bécsi tőzsdebiróságnál, amely elmarasztalta ezt a soproni részvénytársaságot 800.000 korona kártérítésben azért, mert beigazolást nyert, hogy mások, nevezetesen szövetkezetek, ugyanabban az időben vihettek ki Ausztriába babot, igy tehát ennek a részvénytársaságnak is módjában kellett hogy álljon a kiviteli engedély megszerzése. A soproni részvénytársaság tehát 800.000 koronában marasztaltatott el a kiviteli engedély megtagadása következtében ugyanakkor, amikor mások kaptak kiviteli engedélyt. Bekövetkezvén az áresés, ez a részvénytársaság további egymillió korona kárt szenvedett azért, mert az a rendszer állott fenn, amely ezt az eredményt produkálta. Huszár Elemér: A szesszel is igy volt! B. Szterényi József: Helyesen mondja t. képviselőtársam, igy volt ez a szesszel, a borral és még sok mindennel. A gyümölcs időközben