Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-203

À Nemzet gyűlés 203. ütész 1921. évi június hó 7-én, kedden. 479 Oláh Dániel: Ha a zsiradékot le is veszik, de az izmokat és a csontokat meg kell hagyni rajta. A kisiparosok nevében tehát arra kérem a pénzügyminister urat, — de nemcsak a kisiparosok, hanem a nagyobb vállalatok nevében is, hogy lehetőleg akkép méltóztassék eljárni, hogy a tőkét, amelyre okvetlenül szükség van ahhoz, hogy tovább folytathassák a vállalkozásukat, megmentsük. Mert nemcsak abban látom a munkáskérdés megoldását, hogy a munkást folytonosan csak arra uszítsuk, hogy folyton követeljen, hanem a munkásnak tulajdonképen épen olyan szüksége van a tőkére, mint a vállalkozásnak. Mert ha nincs tőke, akkor nincs vállalkozás, akkor nem lesz kenyér s akkor nagyon könnyű dolga lesz újból a Conti-utcának és újból felboríthatják ezt az országot. Már pedig ezt, azt hiszem, egyáltalában senki sem akarja s azt hiszem, hogy elég volt ebből a komédiából egyszer. Ezt az országot fel kell építeni, és mi, dolgozó munkások és kisiparosok, tudjuk,4iogy ebből a munkából nekünk ebben az országban tulajdonképen rész kell hogy jusson és részt is kérünk ennek az országnak a felépitésóbeh. Egyre kérem újból a pénzügyminister urat, hogy legyen méltányos, pláne a mai nehéz időkben, amikor ezek az emberek azt, amit kerestek a háború alatt, nagyrészben elköltötték és felélték s most azon törik a fejüket, hogy miből fogják azt az adót is megfizetni, amelyet úgyis muszáj lesz megfizetni. Mi nem akarunk semmi szin alatt elzárkózni az adófizetés elől, de kérünk a pénzügyminister úrtól méltányosságot. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Birtha József jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: Csak pár percre óhajtom a t. Nemzetgyűlés figyelmét igénybevenni. Az előttem szólott három képviselőtársam fejtegetésével a legteljesebb mértékben egyetértek, csak Gerencsér István képviselőtársam indítványát illetőleg még tovább mennék. T. i. ott, ahol a hadviseltek érdemeit jutalmazni akarjuk, teljesen elegendőnek tartanám, ha a Károly-csapatkereszt bírását már elegendőnek vélnénk arra, hogy jutalmazzuk a front érdemeit. A Károly-csapatkereszt olyan kitüntetés, amelynek birása könynyen ellenőrizhető, okmányokkal igazolható és annak elbírálása, hogy az illető tisztviselő előléptettessék, vagy a szolgálati idő beszámításával jutalmaztassák, könnyen keresztülvihető s az adminisztrációt nem nehezíti meg. Amit Fertsák képviselőtársam mondott, azt magam is szűkebb hazámban, Biharban észleltem. A jegyzők egyszerűen nem képesek a pénzügyminister ur rendeleteit végrehajtani. Annyira túl vannak halmozva rendeletekkel, oly gyors egymásutánban követik egymást a rendeletek, hogy a jegyzők meg sem tanulják az egyik rendeletet akkorára, mikor a másik már ott van. Azonban nem rendelkeznek elegendő kisegítő munkaerővel, úgyhogy attól lehet félni, hogy a rendelet hatálya azon fog felborulni, hogy nem lesz lehetséges azokat végrehajtani, mert nem lesz, aki azokat végrehajtsa. En is felhívom a minister ur figyelmét arra, hogy okvetlenül szükséges lesz kisegítő munkaerőket alkalmazni a jegyzők mellett. Ezenkívül felhívom a minister ur figyelmét a menekült tisztviselőkre. Nagy örömmel olvastuk a hivatalos lapban, hogy az átképző tanfolyamok egész tömegét szervezte a pénzügyminister ur abból a célból, hogy a tisztviselőket más pályára terelje, mint amely pályákon eddig voltak és igy lehetővé tegye, hogy kiki kenyérkeresethez jusson. Itt azonban egy hiányosságot látunk. T. i. az átképző tanfolyamokon nem részesiti a minister ur külön pótdíjban azokat, akik más városba kénytelenek menni azért, hogy az átképző tanfolyamot meghallgassák. Hozzám konkrét panaszokkal is fordultak, bár ez tulajdonképen a kereskedelemügyi tárcához tartoznék. Pl. a magyar államvasuti menekült tisztviselőket is fel méltóztattak szólítani arra, hogy az újonnan felállítandó öthetes adó-tanfolyamra jelentkezzenek. Megvan erre a hajlandóság ezekben a tisztviselőkben, jelentkeznének is tömegesen oda, ellenben semminemű pótdíjban nem részesülnek azok, akik erre a tanfolyamra jelentkeznek. Ebből kifolyólag azt kérem a minister úrtól, hogy méltóztassék valami kiküldetési pótdíjat rendszeresíteni, hogy a tanfolyam tartama alatt, a család esetleg más városban, viszont az illető hallgató a tanfolyam színhelyén megélhessen. Ennek hiányában lehetetlen, hogy a tanfolyamra elmehessenek. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Senki sem kivan szólni, a vitát berekesztem. A pénzügyminister ur kivan szólni. Hegedüs Loránt pénzügyminister: Igen t. Nemzetgyűlés ! Mindenekelőtt nagyon köszönöm mind a négy felszólalt igen t. barátomnak nemcsak azt a bizalmat, amellyel pénzügyi politikámat fogadják, hanem még inkább azt, hogy mindnyájan kifejezésre juttatják azt az áldozatkészséget, — különösen Oláh Dániel t. barátom — amelyet az országnak kell tanúsítani ebben a rettenetes nehéz helyzetben. Megjegyzem, hogy ha bármely győztes vagy legyőzött állam parlamenti vitáját méltóztatik figyelemmel kisérni, mindenütt ugyanezek a jelenségek vannak, egész Európa le lévén győzve. Nem mi okozzuk ezeket a terheket, hanem okozták a háború és a kommunisták, és most nekünk kell előállni, hogy ezt kifizethessük, úgyhogy minden adójavaslat nem ennek a kormánynak adójavaslata, hanem a régi elkövetett bűnöké, amelyekért, mint a történelem példája mutatja, mindig ártatlanoknak kell szenvedniük. Legyenek meggyőződve, hogy én legjobban szeretnék adóelengedő javaslatokkal ide jönni, ahelyett hogy ilyen rette-