Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-203

470 A Nemzetgyűlés 203. ülés:, 1921. évi június hó 7-én, kedden. Ugyanis az történik, hogy mikor kihallgat­nak tanukat, akik keresztény lelkülettel, keresz­tény erkölccsel vannak telitve s ott vallomást tesznek a kommunisták ellen s amikor ezek be­mennek azután abba a gyárba, amely gyárnak alkalmazottai túlnyomó részben az ellentétes álláspontot képviselőkből kerülnek ki, akkor meg­fenyegetik őket azért, hogy hogyan mertek val­lomást tenni a keresztény érdekek mellett; ho­gyan mertek vallani az igazság mellett, s akkor azzal fenyegetik és terrorizálják őket, hogy majd hamis vád miatt eljárást inditanak ellenük. Patacsi Dénes : Ez is közszabadság ! (Zaj. Einöle csenget.) Hornyánszky Zoltán : Kérdem, vájjon ilyen körülmények között van-e szükség az internálási táborok megszüntetésére ? Mert zajonghat itt bizonyos csoport, bizonyos ellenzéki érvényesülni akarás, én kijelentem, hogy én is ellenzéki vagyok, de ha az internálási táborokat meg akarják szün­tetni akkor, amikor eminens veszély van a tekin- : tétben, hogy igenis, a nemzetet rontják-bontják és bomlasztják : akkor nekem ezzel szembe kell helyezkednem. Ha megtörténik az, hogy a tanu­kat, akik esküvel erősített vallomásukat letették, azért, mert keresztény erkölcsöket védenek, ter­rorizálják azzal, hogy majd hamis vád miatt eljá­rást inditanak ellenük, akkor, bocsánatot kérek, ez nagyon is közkézen forgó oka annak, hogy az internálási táborok fentartandók. Rassay Károly : Ezt ne a belügy-, hanem az igazságügyminister urnák mondja ! Hornyánszky Zoltán : Majd annak is megmon­dom, de most nem mondhatom. Minthogy most a belügyi tárca költségvetését tárgyaljuk, ezúttal csak a belügyminister úrhoz fordulhatok. Rassay Károly : Ez a kérdés az igazságügyi tárcához tartozik. Hornyánszky Zoltán: Köszönöm a felvilágo­sítást és fogok vele élni, kellő alkalomkor és kellő időben. Azonban ezt én fogom megválasztani és nem Rassay Károly t. képviselőtársam. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ez az éremnek csak az egyik oldala. Van azonban annak egy másik oldala, sőt egy harmadik oldala is. Mert minden testnek három kiterjedése van : magassága, hosszú­sága és szélessége. Az éremnek másik oldala az, hogy igenis történnek bajok, történnek vissza­élések, ezeknek oka azonban nem az, hogy az internálási táborokban olyan tisztviselők vannak, akik részben nem értenek hozzá, részben talán nem állanak azon a magaslaton, amelyet hivatásuk megkiván, hanem főleg az, hogy még ma is bizo­nyos hatalmi körök és bizonyos hatáskörök állan­dóan össze vannak keverve. Csakugyan történtek visszaélések. Magam is voltam olyan bátor és előadtam az eseteket. Voltam bátor a múltkoriban is egy konkrét kérelemmel fordulni a belügymi­nisteriumhoz. Megtörtént ugyanis a következő eset : egy szerencsétlen hadirokkant családjának a feleség keres egyedül, mert a férj dolgozni nem tud ; a gyermeket valamely gyárból azért, mert ott a munkát beszüntették, elbocsátották. Az a szeren­csétlen nem tudván, hogy az útlevelet hol és ho­gyan kell beszerezni, elindul útlevél nélkül, át akarja lépni a jugoszláv határt, de ott lefogják. S azután mit csinálnak vele ? Beviszik az inter­nálási táborba s ott marad a barakkban. Ez az érem másik oldala. Ha történnek ilyen visszaélések, akkor nem az a feladat, hogy az internálási táborokat meg­szüntessük és nem kell azért megszüntetni, mert visszaélések vannak, hanem meg kell szüntetni a visszaélést. Mert ha egy fa rosszul nő, azt nem vágom ki, hanem azt a fattyuhajtást, amely a betegséget okozza, lemetszem. Arra vagyok bátor felhivni a belügyminister ur becses figyelmét, hogy nem tartom megfelelő­nek — már a múltkor a ministerelnök ur által jelzett módon — az internálási táborokban kö­vetendő azt az eljárást, hogy t. i. egy keresztény­szocialista, továbbá egy szociáldemokrata mun­kást, végül egy birót visznek oda, aki azt megvizs­gálja. A magyar független biróság mindig állott és áll is szinvonalának azon a magaslatán, amelyet el kell foglalnia. Méltóztassék a birákra bizni azt, hogy elbírálják konkrét vád esetében, vájjon mennyire lehet szabni azt a büntetést, amelyet az illető cselekményért megérdemel, s az a szakember birálja felül, noha csak egyoldalulag s a vád állás­pontja szerint, hogy mire lehet annak kilátása, ne pedig egy szocialista, vagy keresztényszocialista munkás, aki ahhoz édes-keveset ért. Tessék tehát birákat oda ki küldeni, akik meg­állapítják majd azt, hogy van-e ok arra, hogy az illetőt ott tartsák vagy nem ; ha igen, akkor ott fogják tartani, mert látják, hogy a kiszabandó bün­tetés mérve körülbelül megfelel annak az időnek, amelyet ott tölt, ha pedig nincs, akkor tessék azon­nal kiengedni, minthogy az éremnek másik oldalán mutatkozó esetet voltam bátor felemlíteni, ahol evidens, hogy jogsérelem történt. Azért vagyok bátor a t. belügyminister ur figyelmébe ajánlani azt, hogy ha majd sor kerül arra, hogy az internálási táborokat valahogy ilyen revizió alá vegyék, akkor a revizió szempontjából méltóztassanak ezt figyelemmel kisérni. Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan még valaki szólni ? (Nem !) Ha senki sem kivan szólni, a vitát berekesztem. A belügyminister ur kivan szólni. Gr. Ráday Gedeon belügyminister: T. Nem­zetgyülés ! A tegnap délutáni ülés folyamán Bródy Ernő t. képviselő ur szükségesnek tar­totta a Házat hosszabb időn át az u. n. mozi-ügy kérdésével foglalkoztatni, oly hossza­san, hogy nem jutott alkalmam arra, hogy még tegnap este megadjam a választ az itt elhangzott beszédre. Ha a t. képviselő ur felkere­sett volna engem, ha tudatta volna velem az aggá­lyait és ismertette volna velem mindazt, amit itt hosszasan előadott, akkor azt hiszem, rövid pár

Next

/
Oldalképek
Tartalom