Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-202
466 A Nemzetgyűlés 202. ütése 1921. évi június hó 6-án, hétfőn. ennek a rendeletnek és a lakásügyi rendeletnek az erre vonatkozó részét, ha látom azt a bukdácsolást, amely végigvonul ezen az ügyön, akkor mindjárt kitűnik, hogyan próbáltak jogcímeket keresni a jogtalan intézkedésekre. Itt van — már felolvastam — az alaprendelet, amely a 13. §-ában utal a lakásrendeletre. Megjegyzem, hogy az eredeti lakásrendelet . . . Elnök: Kérem, a képviselő urat kénytelen vagyok figyelmeztetni, hogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, méltóztassék talán beszédét rövidebbre fogni ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Miért ? Még csak l \% 8 óra !) Kérem, a napirend tárgyalására szánt idő utolsó félórájától kezdve az elnöki előterjesztések történnek, továbbá a bizottsági jelentések, azután a napirendi javaslat. így szól a házszabály. Méltóztatott látni, hogy én nem is sürgettem a képviselő urat, el is telt a félóra; most sem mondom, hogy azonnal fejezze be, csak figyelmeztetést intéztem^ hozzá. (Helyeslés.) Bródy Ernő : Én köteles tisztelettel fogadom az elnök ur figyelmeztetését, köteles vagyok a házszabályokhoz alkalmazkodni. Méltóztassanak megengedni, hogy a rendelkezésemre álló időben próbáljam ezt a lakásrendeletet megismertetni. (Halljuk! Halljuk!) T. Nemzetgyűlés ! Ami a tételem szempontjából fontos, az a legutolsó 1552/1920. számú lakásrendelet, amely 1920 február 12-én Huszár Károly ministerelnök aláírásával jelent meg. Ennek a 39. §-a a következőket mondja (olvassa) : »Kivételek a rendelet hatálya alól az iparűzés vagy művészeti vállalkozás céljaira rendelt egész épületek, igy különösen szállodák, gyári épületek, szinházak, cirkuszok bérlete, amelyekre a jelen rendeletnek a felmondás korlátozására, valamint a határozott időre kötött bérleti szerződések meghosszabbítására vonatkozó rendelkezései nem terjednek ki.« Egészen nyilvánvaló, t. Nemzetgyűlés, hogy ebben a február 12-én kelt lakásrendeletben még a mozi az iparűzés vagy művészeti vállalkozás céljaira rendelt épületek közé volt sorozva. Miért mondom ezt, habár kifejezetten nem is volt megnevezve? Azért kell ezt moudanom, mert annak a 6211./M. E. sz. ministerelnöki rendeletnek, melyre a belügyministeri rendelet hivatkozik, a 4. §-a sem beszél még moziról, az is még csak a dohányárudákról szól és a későbbi belügyministeri rendelet ezzel kapcsolatban utasítja a mozikat a dohány árudákra vonatkozó szabály alá. Kétségtelen tehát, hogy a magántulajdon elve itt folytonos változásnak volt alávetve, 1920 február 12-én még a mozgófényképszinház helyisége egy különálló objektum volt, ekkor még kivétetett a törvény rendelkezése és hatálya alól, ami természetes is, mert hiszen a lakbérleti felmondás és a lakbéremelés kérdésében az az intenció volt, hogy az állapotok megrögzittessenek, hogy mindenki háborítatlanul maradjon a maga vagyonában, hogy senki ki ne legyen téve annak, hogy az utcára kidobják, hogy senki ki ne legyen téve annak, hogy óriási summával felemeljék a házbérét és miután a mozgóképszínház üzem volt, akkor ezt is besorozták a kivételezés üzemek közzé. Már most 1920 július 31-én már utalnak a dohányárudákra. Akkor még nincs szó a moziról. Erről igazában csak most a legújabb rendeletben van szó, amelyben kifejezetten, nem allúziókban beszélnek a moziról. Itt van a legújabb, 2300. sz. rendelet a lakásügy rendezéséről. Ennek 16. §-a azt mondja,, mikor a dohányárudákról beszél (olvassa) : »Ezt a szakaszt megfelelőleg kell alkalmazni azoknak a mozgófényképüzemeknek helyiségeire, amelyek 1920 október 3. napján már működtek, azzal az eltéréssel, hogy uj bérlőül a lakásügyi hatóság azt a személyt jelöli ki, akit mint az üzem uj engedélyesét a helyi hatóság megjelöl. Ennek a szakasznak a rendelkezései akkor is állanak, ha a dohányáruda, vagy mozgófénykép céljaira egész épület szolgál.« Hát én kíváncsi vagyok arra a dohányárudára, amely egy egész épületet foglal el. Ebből is látszik kínlódás, az a verejtékezés, amellyel jogi szakaszokba akarják önteni ezt az elvet. Ez egy jogi kuriózum, amikor azt mondja, hogy »ennek a rendelkezései akkor is állanak, ha a dohányáruda, vagy mozgófénykép céljaira egész épület szolgál«. Mutasson a belügyminister ur egy egész épületet, amely kizárólag dohányáruda céljaira szolgál. Somogyi István: Tessék megnézni az egri nagy árudat Î Kerekes Mihály: A mezőkövesdi dohánygyárat! Bródy Ernő : Engem ebben a pilanatban az egri dohányáruda nem érdekel. (Derültség és zaj balfelöl.) Ha megengedi a t. képviselő ur, érdekel az özvegy Fisch Ferencné és özv. Fényes Mártonné mozgófényképszinház-engedélye. Ez érdekel engem. (Zaj.) Igenis, az én választóim sorsa, az én becsületes, tisztességes magyar dolgozó asszonyaim sorsa érdekel ; a szívemhez van nőve, a lelkemhez van nőve e két asszony sorsa, igenis, ez érdekel. Es azt mondom, t. Nemzetgyűlés, hogy nem találom meg ennek a forrását és alapját a magyar magánjogban, nem találom meg a magyar közjogban, a magyar közigazgatási jogban, sehol sem találom. A kivételes hatalomnak az alapján sem volt joga a kormánynak a magánjogba ilyen mélyen belenyúló intézkedést tenni. És nem fogadhatom el a panoptikumot válasznak, nem fogadhatom el a milliókat sem válasznak, ehhez senkinek semmi köze ; ha vannak is milliói — de, amint tudom, nincsenek —ne Fényes Mártonnén és Kiss Ferenenén tessék a milliók elvételét kezdeni, (Egy hang a szélsőbaloldalon : Az Esterházyakon !) ne őnáluk I tessék nézni, hogy van-e más megélhetésük. Az
